Az egyedüllét misztériuma

Több barátomtól és ismerősömtől jött az elmúlt néhány napban eltérő kontextusokban az egyedüllét témája, ezért úgy gondoltam, hogy elmélkedem róla egy picit, így nyilvánosan is.

egyedullet

Olvass tovább

Megmaradni önmagadnak?

Azon gondolkodom, hogy vajon mi a helyes, az örök változás, vagy görcsösen ragaszkodni valamihez, amiről azt gondoljuk, hogy azok vagyunk.

Naplemente

A változás a hatását és időtartamát nézve sokféle lehet. Van ami rövidtávú, ami csak egy hangulat, majd hamar elmúlik, ez a minden csoda három napig tart effektus. Ez olyankor történik meg, szerintem, amikor valaki egy gyors és nagy változáson megy át. Amikor ketrecharcosból békepappá válik félnap leforgása alatt. Ennek a hatása nem gondolom, hogy hosszútávú lehet, pont azért, mert annyi újdonságot hoz magával az egyén számára, hogy nem érzi magát benne biztonságban, a környezete reakciói sem fogják visszaigazolni a hirtelen változást, és így egy idő után visszafog állni, majdnem oda ahonnét a folyamat indult. Olvass tovább

Életem legszarabb repülőútja

Repületem már elég sokat életemben, de idén nyáron öt alkalommal kellett vasmadarak gyomrában vendégeskednem.

Először talán a címtől eltérően essen szó, egy pozitív csalódásról, ez pedig számomra a germanwings volt, az idei nyári szezon előtt nem utaztam még velük, ezért egy kicsit ódzkodtam tőlük, főleg mert általában KLM/AirFrance kombóval utazom, ahová csak lehet. Amit olvastam róluk, abból az derült ki, hogy ők egy félfapados járat, van normális helyfoglalásuk, nem versenyfutás kérdése a helyek elosztása, mint mondjuk WizzAiren, és még némi cateringet is lehet igényelni megfelelő jeggyel.

Az bizalmatlanságomat a beszállás előtti körülmények erősítették, hogy – a reptéri dolgozók között, csak tornacsarnokként emlegetett – földszinti kapun át lehetett beszállni, aminek tényleg tornacsarnokra emlékeztető linóleumos padlója, és szaga volt, és busszal vittek ki a géphez. Az ilyen társaságokat nem szoktam szeretni…

A megnyugvásom, hogy basszus, ez mégsem volt egy rossz választás akkor következett be, amikor leült az előttem lévő sorba Chris Mattheisen, a Telekom vezérigazgatója. Mielőtt köszöntünk egymásnak az futott át az agyamon, hogy ha neki rendben van a germanwings, akkor én sem fintoroghatok, és tényleg.

Korrektek voltak az egész út során, és az kölni átszállásnál is, főleg, hogy ott nem busszal vittek a terminálhoz, hanem a terminálba érkeztünk. Az egyetlen negatívum az volt, hogy az Ibizára tartó gép 2 óra késéssel indult, de ezt tudjuk be az időjárásnak.

Olvass tovább

Gyász a parton

Itt ülök, ahol az elmúlt napokban a legtöbbet a Figueretes strandon, hallgatom a hullámokat és egy picit gyászos a hangulatom, két óra múlva indulok a reptérre és magam mögött hagyok mindent amit itt megszerettem és megismertem.

Nehéz elindulni.

Órákat ültem még a hotel halljában és tűnődtem, hogy elinduljak-e egy utolsó sétára. Olyan ez, mint egy utolsó ölelés, közelebb megyek mint kellene, csak hogy végül elváljunk. Végül lejöttem, mert mégis csak így kerek a történet.

image

De a part is éppen most felhősödött be, így legalább könnyebb lesz itthagyni. Ugyanilyen felhős volt aznap este is amikor először leültem itt.

Hát, Isten áldjon.
Remélem, még találkozunk.

A geekométer kiakadt Ibizán

Gondoltam, hogy a reptérről kijöve nem pattanok taxiba, nem anyagi megfontolás miatt, hanem szeretnék némi személyes benyomást szerezni a helyi közlekedésről. A buszt ami elvisz a hotelig nem lehetett eltéveszteni, viszont naiv, pesti, foursquarehez szokott hülyegyerekként gondoltam, hogy a modern technikára támaszkodva megfogom találni egyszerűen. Ez finoman szólva sem így történt.

Olvass tovább

Zing Burger

DSC_1755

Most egy kis mítosz rombolás következik. A rajongók szerint ez a hely a minőségi hamburger fogyasztók Mekkája, és egy fajta szent tehén, amiről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Na, ezt fogom most figyelmen kívül hagyni! Olvass tovább

Istent játszani

Nem olyan rég értem haza egy baráti iszogatásból, ahol Imre barátommal használtuk a szellemi adottságainkat, észleltük a mintázatokat, és egy szituációban megpróbáltuk kiugrasztani a nyulat a bokorból. Brigi bár nem szólt semmit, arra gondolt, hogy miért játszunk mi Istent. Ezt a gondolatot sikerült elkapnom, majd felhangosítottam, és elismerte, hogy igen erre gondolt most velünk kapcsolatban.

Innét jönnek a nehezebb kérdések, hogy vajon, ha van egy adottságod, képességed, amivel születtél, vagy nem születtél vele, de fejlesztetted, képezted, jogod van-e használni, és ha használod beavatkozhatsz-e dolgokba.

Ez a kis mimóza jellegű világkép aranyos, de nagyjából ugyanúgy fest, mint hogy van-e jogom az utcán sétálni, megállni a boltban reggelit venni, levegőt szívni, vagy éppen leparkolni valahova. Van, ha nem kellene használnom, nem használnám, ha nem kellene, nem fedeztem volna fel, nem fejlesztettem volna. Azt hiszem, mindannyian lelkiismeret furdalás nélkül beszélünk, ez sem különb sokkal ennél. Beszéddel is legalább annyira lehet valakit befolyásolni, mint a szálak húzogatásával, én határokon átnyúlással.

Nem érzem, hogy különösebb felelőssége lenne annak, aki használja, főleg akkor, ha ezzel nem rombolási szándéka van.

La Pizza di Mamma Sofia – a belvárosi pizzakirálynő

Elég régóta szeretnék írni, vagyis inkább ömlengéssel átszőtt élménybeszámolót megosztani veletek, erről a mesés helyről.

A helyzet az, hogy a belvárosban, a Ciao Panino bezárása óta nem lehet normális, autentikus, vékony tésztás pizzát kapni szeletelve. Ennek a méltatlan és mindenképpen áldatlan állapotnak vetett véget augusztusban a Király utca legforgalmasabb részén a Gozsdu udvar bejáratával szemben megnyílt La Pizza di Mamma Sofia.

Az első időkben, amíg nem volt kint semmiféle tábla a bolton az ablakban tornyosuló Nutellás üvegek csábító látványáról lehetett a helyet könnyen megtalálni, már persze abban az esetben, ha nem volt orrunk, hogy kiszagoljuk, hogy honnét jönnek ezek a mennyei illatok. Olvass tovább

Önismereti szikrák

Az elmúlt hét napban két alkalommal volt egy kis, véletlenszerűen alakult hat fős csapatnak önismereti foglalkozása, nem az iskola keretében, de az ő szervezésükben, és a felismerésekről csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni. Ami viszont kevésbé lenne összeszedett, és informatív, így csak írom ami jön.

Ilyenkor ugye, az ember elsődleges fókusza, amiért egy ilyesmire jelentkezik az, hogy válaszokat kapjon, valamit megértsen saját magával kapcsolatban, a belső működésével kapcsolatban, a miértekkel kapcsolatban, a család sorsával kapcsolatban. Viszont, azt vettem észre, hogy a legnagyobb felismerések, és homlokcsapkodások mindig mások ábrájával, történetével, működésével és dinamikájával kapcsolatban jöttek, ahogyan az lenni szokott.

Azt hiszem törvényszerű, hogy saját magunkra nem látunk rá annyira jól, ha csak nem működtetünk egy freudi értelembe vett felettes-ént. Így, amikor már nem koncentrálsz magadra, és a fókuszod a másikon van, az ő sztoriján, történetein, vagy éppen az érzelmi hullámain, amik éppen zajlanak benne, akkor jövök rá magammal kapcsolatban a legnagyszerűbb dolgokra, pontosan azért, mert akkor nem görcsösen nézek befelé, és fókuszálok a problémámra, hanem egyszer csak előugrik.

Mert bármennyire is azért futja az ember a köröket, hogy jobban értse magát, és az egyik legnagyobb szaktekintély mondja személyesen neki azt, amit az ő ábrájából és esetlapjából lát, néha túl direkt, és nem jön át. Bezzeg, ha a másiknak van hasonló állapota, határhelyzete, házúrsága, bezárt jegye… :)

A másik lehetőség pedig az, hogy amíg nem állnak a dolgok bennem 100%-os feldolgozottságon, addig a következőket sem biztos, hogy betudom fogadni. Viszont, amikor már nem rólam van szó, hanem a másikról, esetleg kimentem sétálni egyet, megforgattam magamban a dolgokat, akkor pedig átjön, és szép nagyot koppan :)

Vodafone nonszensz sokadik alkalommal

A történet előzménye, hogy egy flottába tartozik a telefon előfizetésem, és ez jár némi előnnyel, és elég sok hátránnyal. Mint például agyatlanul küldik a számlát, nem tudok online ügyintézni, nem kapok e-mail-t, sms-t, semmit a számláimról. Így maximum abból veszem észre, hogy nem tudok telefonálni, és akkor 1751-et felhívom és elárulják mennyivel lógok, ezt is aranyos 70 forintért alkalmanként.

Most okosan november 13.-án kértem egyenleg információt. Akkor azt mondták, hogy még nincs lejárt számlám, és 286 forint az egyenlegem. Tökjó. Azt hittem, hogy túlfizetésem van, és nyugiban voltam.
Erre kiderült, november 21.-én csütörtökön, hogy lejárt a tartozásom, és hogy ők most kikapcsolják az előfizetésem. Bárhogy nézem, 8 nappal korábban még nem volt tartozásom, ekkor pedig már kikapcsolnak. A slusszpoén akkor jött, amikor felfedeztem, hogy nem tudok netezni, sem telefonálni, akkor most így hirtelen befizettem az állítólagos tartozásom. Megkaptam az smst, hogy akkor újra telefonálhatok. Majd ezután 3 órával kaptam meg az sms-t arról, hogy számlatartozás miatt lekorlátozták a kimenő hívásaimat. Ez mégis micsoda?

No és, azért, hogy ne mondhassa senki, hogy kamuzok, íme az aznapi smsek, mint ultimate bizonyítékok:

Az év reklámja

Körbejárta a fél internetet a Volvo új reklámja Jean-Claude Van Damme-al, ami egyáltalán nem méltatlan az év reklámja címre. Gondolkodtam rajta, hogy mivel is sikerült elérni azt, hogy az ember újra és újra megnézze, nemtől és kortól függetlenül?
Hát nézzük!

Olvass tovább

Érzésekről írni

Érzésekről írni, az majdnem olyan groteszk, mint simogatásról énekelni.

Furcsa, hogy az érzésekkel kapcsolatban, sok eltérő reakciót kapok vissza. Az egyik volt barátnőm szerint érzéketlen tuskó vagyok, a másik szerint túl érzelmes vagyok. Az igazság, ahogy általában megint félúton lesz a két véglet közt, és bár érzékenynek és empatikusnak tartom magam, nem mindig vagyok ilyen hangulatban, vagy tranzakció analitikus értelemben én-állapotban.

Sokat segített a saját magam megértésében az, hogy megértettem, hogy teljesen normális az, ahogyan működöm és váltok hangulat és érzésvilágok közt, hogy ettől nem vagyok hülye, sem meghasonlott önmagammal, még akkor sem, ha ezek az érzés és hangulatvilágok egymástól néha nagyon távol esnek. Olvass tovább

A megjelenő probléma

Eljött az ideje annak, hogy megtörténjen az első saját családállításom – és bár vannak körülöttem, akik ettől az egész műfajtól óvnak, sőt olyanok is, akik az egészben nem hisznek, engem továbbra is lenyűgöz, és nem foglalkozom velük. Nyilvánvaló volt, hogy igen, ez lesz a nap, amikor végre reflektorfénybe kerül a probléma amivel küzdök, és egyrészt mindenki és főleg magam előtt szembe kell néznem valamivel, ami még nem tudom hogy mi lesz, maximum sejtéseim vannak.

Már odafelé menet azon kattogtam, hogy kik lennének a szereplők ebben a születési családomat megjelenítő lélekbe pillantásban. De, azt hiszem, hogy akiket végül választottam, azokra jobban nem is állhatott volna a szerep. Hátborzongató volt látni az engem megjelenítő karaktert ahogyan Édesanyámmal szemben állt, ahogy ugyanabban a kéztartásban állt, amiben én ültem tőle néhány méterre, és ami rá az egész nap alatt nem volt jellemző.

Kiderült, hogy parentifikált vagyok. Sokan tudom örülnének, ha ez lenne a legnagyobb gondjuk, de ez kezdésnek pont elég. Egyébként, utólag megnézve az asztrológiai ábrámat, ez tök világosan látszik, de konkrétan a Regio Montanus az ábra megfelelő részén még ki is írja, hogy “Szeret szülői vagy gyermeki szerepet játszani (…) a gyökerek mindenáron való elszakításának kényszere”. Látszólag ellentmond a két meghatározás, pedig ugyanarról szól. Mivel nem tudok a szülői háztól elszakadni, ezért fizikálisan megteszem, és ezt a dolgot elnyomom magamban.

Így kellett szembesülnöm azzal a dologgal, hogy amíg lelki szinten, nem foglalom el a családban a gyerek helyét, és a szüleim nem állnak egymás mellett, én pedig ülök a lábuknál, a lélek számára ideális, energizáló helyen, addig továbbra is gondjaim lesznek a kapcsolataimban. Amíg a terápiás térben jelenlévő erőtérben én is felnőttként állok, szemben anyukámmal, mint egyenrangú fél, addig az életemben nem lesz helye senki másnak, és én sem találom meg a helyem.

Sajnos, az engem megjelenítő csoporttagot – akinek nem lehetek elég hálás – szépen megpróbálták az elengedéses mondatok. Ő szenvedett, hogy ez olyan kemény, mint egy szakítás, én tőlük pár méterre ülve, éreztem mindent, ami történik, és jöttek fel az élmények ezzel kapcsolatban. Már tudom miért éltem meg sok otthonról Pestre vonatozást, szinte a könnyeimmel küzdve. Mert tényleg olyan volt, mint egy távkapcsolatban az elválás hosszú időre.

A legrosszabb, hogy az ember hiába él fizikailag távol a családi háztól – idén lesz, hogy 10 éve leérettségiztem – az ember lelke simán ottmarad beszorulva, egy ilyen, egyedül nehezen feldolgozható helyzetben. Viszont, mivel ez a felismerés megtörtént, elkezdtük dolgozni ebben a lelki térben, átfognak menni ezek a változások a lelkemen, és tudom, hogy változni fognak ettől a dolgok bennem, és körülöttem is.

SaSaZu

Ez a hely, az abszurd elhelyezkedése ellenére (konkrétán, egy nappal piacként üzemelő területen van, beton asztalokkal, rekeszekkel, és mindennel ami ezzel jár, de ezt az arcát csak a vip bejárat felől mutatja, a főbejárattól ez nem látszik) a legjobb klubok között szerepel.

A belső építeszet igényessege bámulatos, olykor pazar, és bár nem a legnagyobb területű hely ahol valaha jártam, a maga 2500-3000 fős befogadóképessége a regió legnagyobb klubjáva teszi.

A vip részben az ember tényleg fontosnak érezheti magát, várható legjobb rálátással a színpadra. A többiek feje felett egy emelettel a körbe végig üvegezett kifutó szerű, de mégis 2 méter széles részben pedig egészen a szinpadig lehet menni. Ami még aranyos, hogy a technikai pult, a vip emeleten van, teljesen szemben az szinpaddal. Ez egy olyan, élő rádiós bejelentkezéssel kiegészített bulin, mint amin résztveszünk nagyon szerencsés.

Tetszett, hogy a tánctérén mögöttünk történt, egy kis üzemi baleset – néhány pohár eltörésével – ezt észlelve a személyzet bejött a buli közben eltakarítani. Kiábrándító bokáig üvegszilankban, vagy műanyagpohár tengerben bulizni, és jó látni, hogy ezzel itt tisztában is vannak :)

FSOE 300

Amikor átnéztem az este programjár Bryan Kearney egy kicsit-nagyon kakukk tojásnak éreztem a felhozatalban, valahogy úgy, mint anno a Rio Summer Fesztiválon trance előadók közé beékelve Myon & Shane54 és ATB között Chris Laket.

Olvass tovább

A pesti bringásokról újra

Tegnap este 10-kor történt a Teréz körúton, 2 házra az Oktogontól, hogy két magáról sokat képzelő bringás csöngetve behajtott egy csoport gyerek közé. Mi pedig ebben a pillanatban léptünk ki a házból. Zsoltika azzal a lendülettel rájuk üvöltött, hogy talán nem kellene a járdán tekerni, mire ők szent ábrázattal az arcukon leszálltak és kioktattak, hogy már pedig nekik szabad, és nekem jobban kellene ismernem a kreszt.

Nos, akkor lássuk mit is mondanak a közlekedési rendszabályok:

Olvass tovább

Újabb ingatlanos trükk?

Egy érdekes ingatlanos trükkel sikerült megint szembe találkozni.

Történt ugyanis, hogy irodát kerestünk a ClickPapa csapat számára, ezért több ingatlanossal is beszéltem, preferált környék volt a belváros, Andrássy, Oktogon és Liszt Ferenc tér környéke.

Felhívtam egy hírdetést, nem vette fel, hívtam még egyszer kinyomott. Majd kaptam visszahívós smst, mivel közben dolgom volt (másik lakást néztünk, azt hiszem) nem vettem fel, így kaptam tőle még egyet, végül csak sikerült beszélni, elmondtam, hogy mit szeretnék, ekkor smsben, egy másik számról kaptam két smst egy Anna aláírású hölgytől, az időponttal és a hellyel kapcsolatban.

Amit lemondtak kb 1 óra múlva, de felajánlották, hogy egy házzal odébb van egy hasonló iroda, amit megnézhetnénk. Hát jó, legyen. Olvass tovább

Hogy én se maradjak ki az őrületből :)

image

Nem, annyira egoista nem vagyok, hogy ilyet csináltassak magamnak, viszont gondoltam rá, hogy milyen jópofa lenne. Szerencsére megkaptam ajándékba :)

Tudatalatti

A mai asztrológiai workshopon feltettem a nagy kérdésem, hogy miért lehet az, hogy taszitanak a szellemi és testi sérültek, és hogy visszatérő félelmem, hogy ha ilyen gyerekem születne, nem tudnék mit kezdeni a helyzettel, Péter elkezdte ezt az ábrámból magyarázni, és ahogy elkezdett rajta dolgozni érezte, hogy az auramban van, hatással vagyok rá, elszorult a torka.

Megerősítettem, hogy igen ez belőlem jött. Ő valószínűsítette, hogy ez egy karmikus, múltból kísertő dolog ami már megtörtént korábban. Ekkor jött bennem a felismerés, hogy lehet, hogy az ettől való félelem miatt nem kötöttem még ki így közel 30 évesen. Azt tanácsolta, hogy ezt a témát majd ősztől rendszerdrámán vizsgáljuk meg, mert egyelőre erről sokkal többet az ábrám alapján nem tud mondani.

Annyit valószínűsített a témák halmozódása miatt, hogy ez a testi fogyatékos gyerek, a múltamból, akiről lemondtuk és intézetbe került, és a miatta érzett lelkiismeretfurdalás, maradt meg. Legalábbis, több hasonlót látott már, és ilyesmi szokott lenni, de hogy ez abszolút csak tipp, és erre való a rendszerállítási tér, ahol ez a történet, ha elő akar bukkanni, akkor előjön…

Azt hiszem, itt döntöttem el, hogy muszáj lesz egy évig rendszerállításra járni.

A legdragább ásványvíz

Mostanában szedek egy gyógyszer kombót és mivel ez nálam ritkaság, ezért gondolotam, hogy ha már kúra csináljuk komolyan. Így a napi 2×1 por alakú gyógyszert szigorúan étkezés után tolom le. Csütörtökön előadásra sietve jutott eszembe, hogy az uzsonnám elfogyasztását kombinálni kellene a gyógyszer bevitellel. De mivel útközben voltam és a Váci utcában mentem éppen, nem tántorodtam meg a múlthéten neten felröppent rémtörténetektől sem, betértem egy pici pizzériába.

Az első intő jel a betessékelő ember kellett volna, hogy legyen. Beléptem a pulthoz mentem egyből és kértem egy fél literes “mentes” Szentkirályit. Ekkorra előkerült a fizető pincér, majd nagy fejvakarás után szabadkozni kezdett, hogy az áraik a helyben fogyasztásra vannak kikalkulálva.

De, hogy van 2 sarokra egy bolt, ott olcsóbban megúszom. Időre mentem, így a kitérő nem fért már bele. Mondtam, hogy ha már kikértem kifizetem.
990 forint állt a blokk végén… Ugyan mibe került volna, ha még le is ülök és eszem valamit?