Életveszélyes fenyegetés

Egy bátor úriember az imént hívott egy ciprusi számról, a rendkívül kedves te büdös cigány felütéssel kezdte, majd azzal folytatta, hogy el lesz vágva a torkom.

Remélem, jól szórakoztál. De, ha azt hiszed, hogy ezzel megijeszthetsz, tévedsz.

Az apró IQ-d számára, pedig az felfoghatatlan, hogy zöld szemmel és szőkén születtem, így elég nehezen lehetnék cigány.

Tegnapi sokk – Baki Ádám memorandum

Van egy album a gyűjteményemben, egy szerzői kiadás, amely az elejétől az utolsó hangig profi munka, ami a legtöbbet hallgatott korong az összes közül. Legalább százszor meghallgattam az elmúlt 6 évben mióta megvan. Néhány barátomnak mutattam is, nem könnyen fogyasztható anyag.

Tegnapi sokk – Baki Ádám memorandum részletei…

Útban az alternatív gyógyászat felé

Ha azt mondanám, hogy már gyerekkoromban tudtam, hogy nekem ilyesmivel kell foglalkoznom, akkor hazudnék. Pont ezért, hogy az igazat mondjam, ezért itt megörökítem, hogyan is történt az, hogy elkezdtem járni az alternatív gyógyászat egyik útját.

2013. januárjában kiderült, hogy a tulajdonos akitől korábban béreltem a lakást megválik tőle, és elkezdte elvinni a cuccait, amelyek nem voltak tárgyai az adás-vételnek. Ilyen volt a tévé is, amely a szekrény tetején volt, és mivel én ugye erős vagyok így felkaptam, levettem, és letettem a pultra. Miután letettem kezdtem érezni, hogy mintha meghúztam volna a hátam. (Nyilán nem egy TFT/LCD-ről van szó, hanem még régi, nagy és csöves tévéről). Pihentettem hetekig, de csak nem múlt a jobb oldalon mellkas magasságban, hátul a fájdalom.

Februártól új barátnőm volt, aki történetesen gyógy- és sportmasszőr volt, vele beszélgettünk erről, és két ötlete volt, az egyik, hogy vagy a májammal van valami, a másik, hogy ez valami zsába, mert ilyen sokáig nem tarthat különben. Márciusban annyira rossz volt, hogy végül megkértem, hogy tegyen valamit az érdekemben, és elmentem a stúdióba ahol dolgozott egy masszázsra. Ettől időlegesen jobb lett. Ezután megtanultam élni vele, hogy bizonyos hirtelen mozdulatokat nem végezhetek. Útban az alternatív gyógyászat felé részletei…

Révbe érni?

Sosem voltam kimondottan kalandos természetű, alapvetően a megfontolt dolgok híve vagyok. Talán önsorsrontás, talán szülő programozás ez, nem tudom eldönteni, viszont jól elvagyok a magam kis világában, és sosem voltak rám jellemzőek az igazi epikus kalandok.

Kapcsolatokban ez más, ott megjártam hegyeket és völgyeket, mély barlangokat, és kietlen pusztaságokat. De, mostanában úgy érzem rendeztem a dolgokat magamban, ez a folyománya is annak, hogy két éve járok katarzis terápiára, és bár sosem voltak mély drámáim, sikerült bizonyos sebeket felszaggatni, fedett dolgokra rálátni és családi kimondatlan titkokat kideríteni. Szóval, rendeződtek a dolgaim, helyre zökkentek elakadásaim, és úgy gondolom, hogy a helyemen vagyok minden tekintetben. Révbe érni? részletei…

Tak3n

Az egyik program a héten az volt, hogy csütörtök este elmentünk ezzel a drága nővel moziba, mostanában egy kicsit tömeg undorom van (egy picit sok volt a karácsonyi forgatag a belvárosban, meg az adventi vásárokban) ezért úgy gondoltam, hogy valami csendesebb helyszínen kellene megnézni ezt a filmet, így a CorvinMozi lett a választott helyszín, és a legkésőbbi időpont, mert ordas teendőink miatt csak ekkor értünk rá.

Mivel nem láttam az Elrabolva trilógia egyik részét sem (csak a kettőnek a trailerét, még 2012-ben valamelyik film előtt), így pedáns gyerekként arra fordítottam az elmúlt napban jelentős időt, hogy munka – közben, irodában, és hajnalban otthon – megnéztem az első két részt. Vagyis 24 óra alatt láttam mind három részt, így elég frissek voltak az élményeim.

Tak3n részletei…

Mandala a férfi útjáról

Elsőre meghökkentőnek hathat a cím, hogy a férfi útjához hogyan is jön a mandala, sőt, egyáltalán létezik-e ilyen mandala. A mandala ugye kört jelent az eredeti értelme szerint, egy olyan kört, amelyet meditációs objektumként szoktak használni, egy olyan ábrázolás, amelynek a létrehozása közben a létrehozónak jelen kell lennie, és átadnia magát az alkotásnak. Ilyen értelemben mandala az amiről mindjárt szó lesz, és ezekkel a szavakkal fogom ide a virtuális lapokra felfesteni, viszont a végén nem fogom összesöpörni, hanem itt fog maradni.

Mandala a férfi útjáról részletei…

Egy méltatlanul elhallgatott belvárosi legenda – Legenda Sörfőzde kocsi

A belvárosban kalandozva és gasztronómiai kalandokat keresve a magamfajta urbánus lélek belefut ilyen jól felépített és hangzatos márkákba, mint a Zing Burger, amelyek árnyékában méltatlanul eltűnnek olyan remek csemegék, mint a címben említett Legenda Sörfőzde kocsi.

Ennek a kocsinak a különlegessége nem csak a kézműves söreikben van, hanem a burgereikben is, sőt ami legaljasabb, e kettőnek a párosításából izgalmas gasztronómiai kalandok születnek. Kevéssé ismert hely, dacára annak, hogy jó helyen van, a Zing mellett szokott állni a Gozsdu udvar Holló utcai kijáratánál van, a Kazinczy utca irányában. De találkozni velük számtalan gasztronómiai fesztiválon, mint például legutóbb a Belvárosi Gasztrosétányon is.

No, de a lényeg. Hogy milyen is a Legenda burger? Szar szóvicc lenne, hogy legendás, ezért le sem írtam.

A bucinál szokás kezdeni az áskálódást, és eddig két különböző bucival ettem náluk, mindkettő jól működött, friss volt, nem morzsálódott, ami azért komoly előny. A zsenialitás a húsban van valahol, aljas módon feltételezem, hogy sörben pácolják, vagy locsolják vele, mert az íze különleges, és nem tudtam másra gondolni. Nem túl elvakult következtetés, egy hogy sörfőzdénél ugye. A sajtjuk jól olvad, és harmonizál a hússal és a karamellizált hagymájuk is jó. Szóval, az egész rendben van.

Főleg, ha választok mellé egy meggysört is, ami a valódi oka annak, hogy elkezdtem oda járni, és hogy egyáltalán megkósoltam a hamburgerüket, és nem bántam meg, sőt azóta is fogyasztom, ha módom van rá.

Gone girl beszámoló

Este negyed 10-re mentünk Dönizzel megnézni a Holtodiglan (Gone Girl) című filmet, és bár elkezdtem hallgatni a Filmbarátok podcast 59. részét aminek az elején spoiler mentes ajánlót, de azonkívül nem olvastam róla semmit. Bár, a Rossz szomsédság óta nagyon fogadkozom, hogy soha többé nem nézek filmet IMdb oldal megnézés nélkül. De ha már így alakult, szinte elvárások nélkül ültem be, annyit tudtam, hogy magas IMdb pontszáma volt, tehát, valószínűleg jónak kell lennie.

Mondjuk én köcsög leszek, és spoilerezni fogok, szóval ha valaki kíváncsi a filmre, ne olvasson tovább.

Gone girl beszámoló részletei…

A negatív alapállásunk

A történet apropója több, mint egy éve történt, így gondoltam most már leírhatom a történteket. Túl a csillogáson című film premier előtti vetítésén vettem részt az Urániában, majd a rendezvény végeztével ahogy szállingóztak el az emberek, segítettünk összepakolni, így végül kaptunk pár tálca megmaradt cupcake-et. A fotós cuccaim mellett egy tálcányit hoztam el, és elhatároztam, hogy hazáig elosztogatom. Mivel nem lakom messze, gyalog 10-15 percen belüli a táv és a belváros sűrű részein vezet át, úgy gondoltam, hogy találkozom akkora embersereggel, akik ezt elfogadják.

A negatív alapállásunk részletei…

Megmaradni önmagadnak?

Azon gondolkodom, hogy vajon mi a helyes, az örök változás, vagy görcsösen ragaszkodni valamihez, amiről azt gondoljuk, hogy azok vagyunk.

Naplemente

A változás a hatását és időtartamát nézve sokféle lehet. Van ami rövidtávú, ami csak egy hangulat, majd hamar elmúlik, ez a minden csoda három napig tart effektus. Ez olyankor történik meg, szerintem, amikor valaki egy gyors és nagy változáson megy át. Amikor ketrecharcosból békepappá válik félnap leforgása alatt. Ennek a hatása nem gondolom, hogy hosszútávú lehet, pont azért, mert annyi újdonságot hoz magával az egyén számára, hogy nem érzi magát benne biztonságban, a környezete reakciói sem fogják visszaigazolni a hirtelen változást, és így egy idő után visszafog állni, majdnem oda ahonnét a folyamat indult. Megmaradni önmagadnak? részletei…

Életem legszarabb repülőútja

Repületem már elég sokat életemben, de idén nyáron öt alkalommal kellett vasmadarak gyomrában vendégeskednem.

Először talán a címtől eltérően essen szó, egy pozitív csalódásról, ez pedig számomra a germanwings volt, az idei nyári szezon előtt nem utaztam még velük, ezért egy kicsit ódzkodtam tőlük, főleg mert általában KLM/AirFrance kombóval utazom, ahová csak lehet. Amit olvastam róluk, abból az derült ki, hogy ők egy félfapados járat, van normális helyfoglalásuk, nem versenyfutás kérdése a helyek elosztása, mint mondjuk WizzAiren, és még némi cateringet is lehet igényelni megfelelő jeggyel.

Az bizalmatlanságomat a beszállás előtti körülmények erősítették, hogy – a reptéri dolgozók között, csak tornacsarnokként emlegetett – földszinti kapun át lehetett beszállni, aminek tényleg tornacsarnokra emlékeztető linóleumos padlója, és szaga volt, és busszal vittek ki a géphez. Az ilyen társaságokat nem szoktam szeretni…

A megnyugvásom, hogy basszus, ez mégsem volt egy rossz választás akkor következett be, amikor leült az előttem lévő sorba Chris Mattheisen, a Telekom vezérigazgatója. Mielőtt köszöntünk egymásnak az futott át az agyamon, hogy ha neki rendben van a germanwings, akkor én sem fintoroghatok, és tényleg.

Korrektek voltak az egész út során, és az kölni átszállásnál is, főleg, hogy ott nem busszal vittek a terminálhoz, hanem a terminálba érkeztünk. Az egyetlen negatívum az volt, hogy az Ibizára tartó gép 2 óra késéssel indult, de ezt tudjuk be az időjárásnak.

Életem legszarabb repülőútja részletei…

Gyász a parton

Itt ülök, ahol az elmúlt napokban a legtöbbet a Figueretes strandon, hallgatom a hullámokat és egy picit gyászos a hangulatom, két óra múlva indulok a reptérre és magam mögött hagyok mindent amit itt megszerettem és megismertem.

Nehéz elindulni.

Órákat ültem még a hotel halljában és tűnődtem, hogy elinduljak-e egy utolsó sétára. Olyan ez, mint egy utolsó ölelés, közelebb megyek mint kellene, csak hogy végül elváljunk. Végül lejöttem, mert mégis csak így kerek a történet.

image

De a part is éppen most felhősödött be, így legalább könnyebb lesz itthagyni. Ugyanilyen felhős volt aznap este is amikor először leültem itt.

Hát, Isten áldjon.
Remélem, még találkozunk.

A geekométer kiakadt Ibizán

Gondoltam, hogy a reptérről kijöve nem pattanok taxiba, nem anyagi megfontolás miatt, hanem szeretnék némi személyes benyomást szerezni a helyi közlekedésről. A buszt ami elvisz a hotelig nem lehetett eltéveszteni, viszont naiv, pesti, foursquarehez szokott hülyegyerekként gondoltam, hogy a modern technikára támaszkodva megfogom találni egyszerűen. Ez finoman szólva sem így történt.

A geekométer kiakadt Ibizán részletei…

Hajónapló, avagy elveszve a külvárosban

Egy estébe nyúló randim volt Ferihegyen, és bár a kisasszony hazahozott volna Kőbánya-Kispesten rakattam ki magam.

23:40 A metró hátsó bejárata felé vettem az irányt, ahol a rácsok már félárbócon voltak, ebből feltételeztem, hogy már elment az utolsó szerlvény. Helyesnek bizonyult a tézis.

23:45 Muszáj, hogy legyen valami éjszakai a környéken, ha innét nincs akkor sehonnét. Rátalálok két sofőrre, akik elmondják, hogy tényleg van, de ide a Köki terminál alatti buszmegállóba nem jön be, a híd előtt kell rá felszállni, a Bujdosó Székely mellett…

Megtalálom, és kevesebb, mint hét perc múlva jön. Taxi egy darab nincs a környéken, mire kijönnének, addigra már rég buszon lennék. Az éjszakai a belvárosig visz, olyan rettenetes csak nem lehet. Hajónapló, avagy elveszve a külvárosban részletei…

El Bigote – az eszméletlen burritós

Arról már korábban sokat nyilatkoztam, hogy a street food, mint jelenség igen közel áll hozzám, nyaralások alkalmával zömmel ilyen helyeket preferálok, a mindennapokban pedig szinte csak ilyen helyekre járok. Egy idő után viszont unalmassá válik a pizza, gyros/kebab váltogatás. Ilyenkor általában Arriba Taqueria valamelyik helyét látogattam meg, esetleg az El Rapidót, de mióta megnyílt ez az eldugott kis hely az Király utcában elég sokat járok hozzájuk.

El Bigote – az eszméletlen burritós részletei…