Érdekes kérdések motoszkálnak bennem, főleg az elmúlt pár napnyi beszélgetés után.
Amikor valaki elmeséli a problémáit, és próbálok segíteni, felnyitni a szemét, új megoldásokat találni, az úgy gondolom jó.
Egészen addig amig a megoldás nem én magam vagyok.

Mert ha egy kedves ismerösöm ráébresztem valamire, valami hibájára, vagy olyan dolgokra amelyek a zátonyokat okozzák a kapcsolatában, vagy éppen ráébresztettem, hogy nem boldog, akkor egészen addig ez jó érzéssel tölt el, amíg nem merülök fel lehetséges alternatívaként.
Ez föleg akkor érdekes, amikor olyan elvárásai vannak, amit messze túlteljesítek, vagy legalább is megfelelek.

Mivel ilyenkor vergödöm, hogy biztos bele kellett volna-e szólnom az ő dolgukba.
Másrészt sosem mosom le magamról, hogy önző dög vagyok, és nem segíteni akartam, hanem szétrombolni a nagy idillt. És hogy csak a saját malomra akartam hajtani a vizet.

De nem érdekes, mindenki azt gondol, amit szeretne.
Ettől függetlenül nem az a hobbim, hogy párokat szedek szét, majd lenyulom a csajt és hawaii.