Mint az előzőleg említettem elnéztünk tegnap este az S.O.S. Szerelem című film vetítésére. Itt pedig gondoltam egy kicsit megboncolgatjuk a dolgokat.

Szóval újra Csányi Sándor és Fenyő Iván, újra szerelem, csak most teljesen másképpen mint a Szabadság, szerelemben. Egyrészről azért, mert a csapzott és zúzódásokkal teli Dobó Katát, itt Ullmann Mónikára cserélték.
Másrészt azért mert most a harc nem budapest utcáin és nem is a medencékben zajlik, hanem a szivekben.

Egy pillanatra meghököltem, amikor Kautzky Armand és Kéry Kitty enyelgésével kezdődött a film, miközben a pesti alsó rakparton kocsikáznak végig egy nyitott limuzni hátsó ülésén, a hatásnál kamubb csak a Mátyás templom tövében álló, – normálisan a Cukor Süveg tetején szolgálatot teljesítő – Krisztus szobor, és a Budai vár és a Sikló mellett álló Eiffel-torony volt.

A 101 perces mókában Fenyő úr egy dúsgazdag bunkót alakít aki szeretné megkapni szíve hölgyét, akit Ullmann kisasszony játszik, és egy ovónői szerepben tündököl.
Kettejük közt a románcot pedig Csányi úr hivatott létrehozni ultramodern társközvetitő cégének szolgáltatásain keresztül, nem nélkülözve az ipari kémkedés fegyver arzenálját sem.

A románc kiteljesítésére egy vidéki kastélyt választanak.

Majd amikor olybá tűnne, hogy minden sikerült, akkor omlik össze a kártyavár, és kiderül, hogy a kerítő nagymester beleszeretett az áldozatba, az ügyfél pedig hoppon maradt

Ezután varázsütésre összeáll a kép, hogy ki van a társkereső sóbizniszt vezető cég sarkában…

Egyetlen dolog ami engem személyesen zavart a sok relytett, vagy teljesen nyílt reklám volt.
Öt céget, illetve terméket is promótált a film:

• Hell energiaital
• Merci csoki
• Törley pezsgő
• Volksbank
• Citroen

Mindezek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom
Ha még antiszociális Hanna is élvezte, akkor csak jo lehetett…