Nos hát este miután végeztem Arany tízben, mentem Deákra gyalog, mert az jó és egészséges.

Közben felhívtam csengő hangú Le Meridieni fodrász recepciós Emy babát, akinek jórég hallottam vidéki hangját, és megegyeztünk abban, hogy baján egymásnak rohanunk sokan.

Majd találtam nyitva egy Match, ahol vettem 2 doboz energia ital, hogy ne aludjak rá teljesen a hölgyekre akikkel 9 kor volt találkozni valóm Blahán.

Ezt így sikerült is abszolválni.
Némi mekdonáldszos gasztronómiai és kulináris kiruccanás után tettük tiszteletünket az Óborozó nevű csodálatos zenésszórakozóhely jellegű intézményben az Ó utcában, ahol is a The Walrus adott koncertet.
Sikerült a végső, “We are The Walrus” cimű számra becsapódni.
Lent találkoz dr. Gullai, és zenekar tagjaival, valamit sok pirszinges, emós, metálos, és alternatív fazonnal.
A hely annyira alternatív volt, hogy már a jegyszedő is emo volt

Ezután neki indultunk a budapesti éjszakának egyészen a Deák térig, ahol is Dorci ment Délnek, mi Kicsivel mentünk északnak.

Itt a vége fuss el véle, holnap folyt. köv. or something.

Fáj a torkom.

Vajh, az segít ha iszom rá viszkit?

Nos, kidolgoztam egy haditervet:

Forró vizzel tele locsolom a kádat, belemászok viszkis üveggel a kezemben.
Miután elfogyasztottam az üveg tartalmát, és a víz is körém rendeződött zárt molekuláris rácsot alkotva – amit fagyásnak is neveznek -, megrohamozom nekifutásból az ágyam.

Közben az üres viszkis üvegel fenyegetem a fájást, hogy távozzon a torkomból, ezalatt a vizes törölközömmel oltom a hangulat világítás és illatosítás áldozatául esett ágyam szamaszét szóródó foszlányait.

Mivel kellő képpen akciódúsra sikerült, ezért a torkom elfogja felejteni hogy fájt és nyugodtan szenderülhetek álomba…