Az elmúlt három napban kétszer is találkoztam Krisna tudatú hívőkkel az utcán. Ugya szokás őket, mosolygó szerzeteseknek hívni, talán nem véletlenül. De, hogy miért is szoktam nekik megállni, és a “zadakozzáá-a-rákosgyerekekééé” jellegű embereknek nem:

• tetszik a lelkesedésünk
• mindig mosolyognak
• bizalmat sugároznak
• karitatív és szociális munkát végeznek
• tudom, hogy arra fordítjáka az adományt, amire mondják
• És nem utolsó sorban jól főznek

Apropó, vettem ma tölük egy vegetáriánus szakácskönyvet. Igényes munka, izlésesen kidolgozva, jól illusztrált és szerintem bőven megérte az árát. Legrosszabb esetben oda adom édesanyámnak, ő úgy is nagy vegetáriánus mágus. De szerintem nekem sem árt, hogy ha tovább bővítem a gourmet tudásom. Ugyanis úgy érzem nagyon egysíkúan fözök, kell egy kis változatosság

Nos szóval tegnap este letekeredtünk Szeparéba megnézni hogy nyanyi hogy néz ki egy évvel öregebben. De, még mindig ugyanolyan hülye
Ellenben úgy láttam a sok tequila annyira betett neki, hogy önfeledten boldogította a társaság hím tagjait bőnyállal…
Jó voltál Hanna, csak ne öklendeztél vona közben…