Nos hát igen, ez is eljött
Kolumbán Tibor nevű barátunkat fogjuk leinni ma este igen csunya körülmények közt, Csákváron.
Most fogok indulni, hogy találkozzam a volt kolegáinkkal és induljunk lefelé, őt meglependően.

Ellenben még fut a hírlevél küldés, amit az egyik ügyfelünknek csinálok. A kedvenc hibaüzenetem ma ez volt:

(connect to performance.com: Connection timed out)

No, elfut ez már nélkülem is, már csak 1300 cimzett
Indulok, és ezennel feltettem a koronát a 400. postomra

Vörös, édes, mámorító… Amikor azt hiszed, hogy a magad ura vagy, már rég nem…
Mint egy csepp vörös rózsa, mint egy falatnyi naplementében tükrözödő víztükör…

Gondoltam, hogy reflektálva Timi tegnapi 7 pontjára, ma közzéteszem azt a hét pontot, amit tegnap a kanapémon ülve mesélt el magáról…

De, úgy gondoltam ennyire gonosz csak nem leszek, az érem másik oldala pedig az hogy nekem is sikerült annyit inni tegnap este, hogy ma nem tudom elolvasni a lista 7. pontját…

Nos szóval tegnap este sikerült megnéznünk a Lecsó címet hordozó Pixar csoda mesét. Eredetileg hárman mentünk volna, majd úgy gondoltuk, hogy Timit is magunkkal csábítjuk

Szerintem a Pixar egyre nagyobb animációs filmeket alkot, és jelen esetben a “látványos, animációs, jajj de poénos, jajj de édes” dolgokra rakódott egy mély morális mondanivaló is. Ezen kivül jól megformált személység rajzokat vonultattak fel, belső harcot vívtak a szereplők magukban, és persze ismét egy alternatív happyendet láthattunk. Ezért tenném a “mindenki számára kötelező” kategóriába.

A film végén Anton Ego monológja pedig zseniális. Elmondta többek közt, hogy kritizálni nagyon könnyű, mivel a kritikusnak semmilyen felelőssége nincs, amíg az alkotónak csak az van. Érdekes volt figyelni a személység változását a képkockák alatt.

Számomra a legérdekesebb az volt az egészben, hogy egy klasszikusnak mondható siker receptet követett fő hösünk Remy. Volt egy álma, hogy főszakács legyen. Mindezt annak ellenére, hogy ő csak egy mezei rágcsáló volt. És bármennyire is elérhetetlennek tűnt, harcolt érte. Megtanult olvasni, fellül emelkedett saját korlátain, és elérte amire vágyott.

Persze, nyilván hollywoodi fantazmagória, de a Lecsó (Ratatouille) mondanivalója szerintem megszívlelendő.