Van egy-két olyan dolog, amiért minden este össze teszem a két kezem, azzal kapcsolatban hogy Budapesten élek.

És az egyik a Rakpart, a Duna, a Korzó, a Vár, a Parlament, a Mátyás-templom és a Gellért-hegy esti kivilágításával keletkező látkép, ami minden este elém tárul.

Egyszerúen hihetetlen. Megőrülök érte.
Igen, szentimentálisan hangzik, de akkor is.

Esténként turisták százai fényképezik, én pedig képes vagyok néha annyira rohanni, hogy nem csodálom meg…

Ez egyébként arról jutott eszembe, hogy az előbb voltam sétálni laza egy órát, és ismét beleszerettem. Ahogy minden este beleszeretek a panorámába amit nyújt. Az egyik ok amiért ide költöztem, hogy két lépés, és ehhez hasonló látvány tárul elém.

Olyan csend van ilyenkor, hogy hallom, ahogy az út túloldalán a rakpart kőfalának a tövében szaladgálnak az egerek

Sétáltam a rakpart korlátján kivül, a lépcsők tetején. Néztem, ahogy a párocskák csendbe üldögélnek a sötétben, nézik a vizet, és halkan duruzsolnak. A másik pedig a tölem 50 centire elsuhanó autók voltak, akik rohantak.
A két véglet közt álltam, és komótosan lépkedtem a Lánchíd felé, gondolataimba mélyülve…

Megvan!
Úgy is közel a szülinapom, egy ilyen aprósággal valaki igazán meglephetne. Megigérem, utánna meghívom kávézni ehhez az asztalhoz…

Reggel hét, óra csörög, felkel és indulás… Brrr…

Ilyen évek óta nem volt velem hogy munka miatt hétkor keljek…
Ez valakinek ma mocsok mód drága lesz…

No, induljunk Budaörsre.