Nem, most nem bársony nyuszit fogok mesélni (igen noel, fordíthatnál még pár részt, várom a folytatást), hanem az elmúlt két és fél napomat

Valahol, ott ragadtam le hatalmas és mozgalmas élettörténetem mesélésében, hogy csütörtökön voltam a szakítsós bulin.
Ezután egy csipetnyi Morrison’s 2 következett, fényeztem egy keveset Apesznek, aztán fogtam magam, és hazajöttem, az esélytelenek nyugalmával, és azzal a biztos tudattal, hogy nem fogok aludni eleget.

Némiképpen gyűrötten mentem dolgozni másnap, ez tény
Pénteken nem sokkal fél hét előtt indultunk el az irodából, aztán felkerestem az első nagyobb étel, ital, és minden mást árusító egységet, ami ez esetben a Kolosy téri CBA volt, ahol fél óra alatt (jo, végig telefonáltam közben… ) sikerült is megtalálni az ideális ajándékot Barbinak

Haza rohanás, mert Hanna, már úton van hozzám. Amiből végülis megint mézes-mustáros csirke gyártás lett.
Hogy ez a csaj mennyire szereti

No mindegy, aztán taxi, és mentünk ünnepelni ezt a szülinapos szöszit

Viszont, legalább két embernek elrontottam az estéjét. Az egyik biztosan Hajni pasija volt, aki halálosan féltékeny volt rám, és jelenetet rendezett. Mármint Hajninak, hogy én ki vagyok, miért nyúlok hozzá, hogy, meg hogy nem, és különben is. Hajni annyival hűtötte le a dolgot, hogy ő ide a barátaihoz jött, és velem szemben azt enged meg magának, amit akar… Kemény…

A másik “szerencsés”-ből pedig szürke és öreg angyalok csaltak elő könnyeket. A többi ének kerozin volt a tűzre, a “Féltelek”, pedig egy kecses fejdísz, az este végén.

Szombaton sikerült délután 2-kor kelni, de csak azért, mert Dórival 3-kor kellett találkoznom, hogy hosszú sétára. Megmutattam neki, hogy mégis hol lakik…
Mivel a kisasszony Lehel téren lakik fél éve, még nem igazán ismeri a környéket. Én pedig azért 3 évet töltöttem a környéken, szóval ismerek egy-két szép részt.

Mint például, új volt, neki, hogy Westenden, van ha nem is Szemirámisz függőkertjéhez hasonló, de tetőkert.
Aztán az Andrássyn sétálva sötétedés után rácsodálkozott egy szépen kivilgáított épületen ágaskodó nyilas keresztre, vállat vonva, annyit mondtam, hogy igen a Terror háza. Kerekre nyílt szemekkel, ez itt van?! Nem, illuzio.. persze

Aztán megmutattam, a kevésbé ismert, de annál eklektikusabb, de gettó hangulatot idéző Szabolcs utcai alagutat
Aztán végig sétáltunk a váci út mellett Nyugati térig, mert hoyg erősen komformista, sosem tette meg ezt a távot még gyalog.
Ami azért öreg hiba, mert ilyenkor a legszebb a városnak ez a része.

Amikor a Westenden felkapcsolják ezt a Digital Rain jellegű kivilágítást, mellette pedig az apro stroboszkop hatású lámpákat, és az út menit kékes-vöröses szinváltós lámpák is égnek… Mesés…

Ott búcsúztunk el, ahonnét indultunk. Érdekes 3 óra volt

Viszont elhatároztam valamit.
A tetőkert egy bizonyos részébe fel szeretnék menni valakivel, egyik este sötétedés körül

Ezután haza, összekészülés, eljegyzési bulira indulás, átmenés Morrison’s 1-be, eljegyzés ünneplés. BanDJvel beszélgetés, Irinával megismerkedés, nem éneklés, 11-kor elindulás, sms írás.

Majd Morrison’s 2-be átmenés, fénypult mögött jól ellevés, buli csinálás, tombolás, csunya rossz bácsikkal bajusz kötés, apesznak kávét vivés, karaoken műsorvezető, és technikus segítés, zárás után félórát biztonsági őrökkel elbeszégetés, fél ötkor kicsivel telefonálás, hazamenés, blogba megírás, alvás…