Amikor a ZL Rendszerháznál dolgoztam, volt némi érdekeltségünk a Hármashatárhegyi tornyokban, és elég sokat járhattam volna arra, de mindig kimaradt az életemből, viszont, mint említettem Attila meghívott ma egy ilyen szűkebb körű sétálós, iszogatós naplemente nézős estére.

Háromkor találkoztunk Kolosy téren, vele, Anikóval, és Erivinnel, aki biciklivel jött, és mondta, hogy igazából ő feltekerne…
Hát jó

Ő kipihegte magát mire a mi buszunk felkúszott, aztán egy kisebb kaliberű kálvária vette útját.
Amig a buszmegállóból felértünk a hegytetőre.
Ezért viszont kárpótolt a látvány, a siklóernyősök, Epstein és Bori társasága, a nap lementem utánna a város és környék látvány sötétben, a forralt bor, a Bacardi 151, és végül a Cézár saláta a Rekettyés nevű étteremben. Sőt útközben hazafelé, még a Daubner cukrászdát is megkóstoltuk

(Nem ez most nem ilyen kalóz hörgés, mert az amugy is hrrrrrrr)
Szóval, most indulok reggelizni, aztán találkozom az egyik kedves ügyfelemmel, aki meginvitált egy nagy Hármashatárhegy járásre, sörözésre, és ilyenekre. Tehát, most készülődöm, még végig hallgatom az éppen felcsendült I don’t wanna miss a thingjét, és megyek.

Najó, a My heart will go ont, még végig várom.

Van egy szint, amikor azt érzed, hogy mindjárt elalszol.
Aztán jön az állva, kitámasztott karra támaszkodós
Majd az ülves bárhol elalvós.

De ezeket ma este agregáltam, és Apesz kocsijában ülve elaludtam többször is,
kajával, pénztárccával és kulccsal a kezemben