Foszlányokat megosztottam már veletek azza kapcsolatban, hogy hogyan is telt a hétvégém, viszont, most jöjjön a kvázi részleges útikalauzom, meg kalauz nénim meg minden ilyesmi.

Ugye, minden rendes hétvége a péntek estével keződik (Bár van, hogy csak úgy már hétfőn a kezdetét veszi, láttunk már ilyet. Vagy mesélték, vagy valami.) méghozzá Péntek este volt Aktivás iszogatás volt a Suszterinas nevet viselő csodálatos helyen, este hattól.
No most nekem sikerült másfél órával későb odaérnem. A taxis meg is kérdezte, hogy megvárjon-e, mondtam, hogy felesleges.

Először azt hittem, valami késdobáló jellegű helyre megyek, így kivülről, de kellemesen kellett csalódnom, mivel egészen szinvonalas volt. A Bolygó Hollandi nevet viselő csirkés-sajtos kombójuk pedig egyenesen mesés volt. Arról nem is beszélve, hogy 600 pénzes áron mérték a Hoegardent. A kolegák nagyrésze a csocsó rész köré csoportosult, akik pedig nem, azokkal kedélyesen állatkodtunk, ahogyan azt tettük annak elötte is.

Gábor és Pöti szépen eláztak, mi több eláztatták egymást, és miután Nóráék távoztak, és a számla végösszege is korrektnek tűnt, fogtuk a sátorfánkat, és Misivel elraboltunk két csodás hölgyet azzal a feltett szándékkal, hogy na most bizony mi levisszük őket Morrison’s 2-be. Mivel Panni és Erika is ellenkezett, így ketten folytattuk utunkat, a jó bulit igérő szépség felé.

Persze, kilóméteres sor, de ez ugye engem nem szokott zavarni. A bejáratnál a portaszolgálattól kaptam 2 marék ingyenes hétvégi belépő kártyát a Morrison’s Operába, amit azóta el is osztogattam bőven. Körbe mentem köszönni, majd a hátdó pultnál megálltunk, mondtam, hogy bemegyek lerakom a kabátom, és jövök vissza inni. Ez némi képpen elhúzódott, olyan 10 percesre, és mire visszamentem Misinek már hült helyét sem láttam. De remélem jót bulizott

Zárásig maradtunk, sőt erősen világos volt mire hazaértem. Brühühü…

Viszont, Kalóz és kangi meglátogattak, és ez marha jól esett. Rég láttam őket (1 hete).