A szombatom érdekesen alakult, már csak a Dumaszínház miatt is, ahol megkaptuk az emo eedigi legpontosabb definícióját Kovács Andárs Pétertől.

A pénteki móka után úgy indult a szombat, hogy délután 4-kor keltem, így sajnos kimaradt az Erzsébet téri párnacsata. De legalább nem tollasan kellett elindulnom Repeta sarokban lévő Dumaszínházba. A fellépők itt sorrendben Kovács András Péter, Szabó Kristóf és Kiss Ádám voltak. Asztal társaságot pedig Nioval, Zsolttal, és Zsuzsi képeztünk.

Ahogyan a bevezetőben említettem K.A.P. olvasatában:

Emok azok, akik szar zenét hallgatnak, ezért szomorúak

Azt azért elmondanám, hogy András, valahogy nem sziportkázott annyira, amennyire szokott, de jókat röhögtünk rajta. A közönség interakciói némiképpen gyengék voltak, pedig a Dumaszínház az interakciókról szól szerintem. Az interakciók minden nemű hiányát az is jelzi, hogy az egyik legtávolabbi asztalnál ültünk, és az én nem túl hangos (értsd: nem bekiabálás jellegű) megjegyzéseimet hallotta, és reagált rájuk.

Szabó Kristófban öszintén egy kicsit csalódtam, de szerintem így kb mindenki. A standupjában szinte végig vakarta a fejét, vagy éppen őőő zött, pedig szerepelt ő sokkal jobban is már nagyobb közönség előtt. Pl. a Humorfesztiválon. A másik problémám az volt vele, hogy a Humorfesztiválon előtt poénokat lövöldözte el újra, meg próbált haknizni valamit, ami elég szarul sikerült.

Viszont, Kiss Ádám produkciója mindenért kárpótolt, de komolyan. A Fábry showban volt látható a fiatalember már korábban.
Jó hát fiatal ember, annyi idős mint én, de ilyen gyerek arcú.
Szóval az ő produkciója egyszerűen zseniális volt. Visszhangzott pár dolog nála is a szilveszteri dolgokból, de aktualitásokat szedett elő. Hihetetlen

No ezután következett Rita szülinapja Morrison’s Operában
Akinek így innét is Boldog szülinapot kívánok

Az este nagy részét Zsuzsival a szinpadon táncolva töltöttük, illetve BanDJ mellet a dj pultban beszélgetve, no meg két szám erejéig a korongok mögött.

Az estének a nap felkete vetett véget, ahogyan ez lenni szokott. A fura az volt, hogy ez a pillanat vasárnap hajnalban engem az utcán egy kocsinak támaszkodva talált. Nem sokkal ezután elbúcsúztunk, és mindenki ment a maga dolgára, vagyis aludni.