Akkor most így még a budapest táblán bellül vagyok, megosztom veletek, hogyan sikerült elérnem a reggeli intercitymet.

6:05-kor néztem rá az órámra, hogy basszus, indulni kellene, mert 25 perc múlva indul a vonatom.
Felhívtam a kedvenc taxi társaságom, kérdezte a tulajdonos (Pali), hogy mennyire aludtam el.
Mondtam, hogy közepesen, félre kellene Keletibe érni.
Mondta, hogy ez megoldható, 10 perc múlva kapok autót.

Sikerült felöltözni, és leérni 6:17-re. És akkor elkezdtünk szágudlani. Akinek az emlékezetében élnek képek a Taxi1ről, valami hasonló élményeket éltem át, az Erzsébet-híd és a Keleti között.

6:22-kor szálltam ki a Keleti főbejáratánál. Beálltam a sorba, hogy akkor én most jegyet vennék. Ekkor megpillantottam dex barátomat, aki mondta, hogy gyere ombre, az életbe nem kerülsz sorra, a kapunál majd veszel jegyet. Helyjegyet, pedig majd a vonaton. Ez így is lett.

Szóval ahhoz képest, hogy 6:10-kor még egyszál boxerben pakoltam be a táskámat otthon, a 6:30-as pécsi InterCityn fent ültem. Új rekord. Az egyetlen gond, hogy a gyomrom az írás pillanatában, még valahol a Grand Hotel Hungária környékén lehet…

És egy bölcsesség, így a végére:

Gondolj bele, abba, hogy mennyivel kellemetlenebb Sláger Rádiót hallgatni.