Nos, akkor folytatnám is a héten megkezdett gasztro sorozatomat, és elmesélem hol ebédeltünk Tamással hétfőn dél tájban.

Szenvedéseink helyszínéül a Batthyány teret adtam meg támpontnak, és gondoltuk, hogy ott majd biztosan találunk valami normális kajádát. Nagy Palacsintázója nem éppen ebédelni való hely, pizzázni pedig nem nagyon akartunk a Marzanoban, azért lépkedtünk is tovább…

Alíg 15 perc össze-vissza sétálás után akadtunk rá a Szicíliai Étterem nevű helyre ami az első kerületben a Fő utca 40-es szám alatt található. Vagyis a Batthyány tértől 2 sarokra.

Kivülről erősen késdobáló hangulata volt a dolognak, gondolkodtunk is rajta, hogy biztosan ezt akarjuk-e, de mivel nem találtunk a környéken létező alternatívát, ezért betértünk.

Én rántott csirkemellet rendeltem, Tamás az alapértelmezett fallback kajáját fogasztotta, vagyis rántott sajtot.

Az adag egész szép mennyiségű volt, amikor Tamás vágni akarta a sajtot a hasáb burgonya lefolyt a tányérjáról, szóval egy rossz szavunk nem volt, az ételek ízére vonatkozólag. A kiszolgálás már érdekesebb volt, mivel az idős pincér úrnak szerintem halvány fogalma nem volt a vendég látás alapjairól sem.

Az ételek íze feledtette még azt is, hogy a helynek az alső részén összesen 3 asztal fért el, és a sarokban egy bekapcsolt tv is duruzsolt, valamint, hogy az emeleti rész a lépések súlya alatt, megreccsent, és Tamás erősen félt, hogy netán a nyakunkban találjuk majd valamelyik vendéget.

A hely alapvetően pozitív benyomást keltett bennem, de nem fogunk ideszokni, ez biztos.

Bár, azt még mindig nem értem, hogy a helyen mi volt Szicíliai, de ez magánügyem marad, úgyérzem

Tamás pedig így látta ugyanezt