Nos, az a nagy helyzet, hogy Apesz barátom felé most más szelek is járnak.

Hétfőn a Roxy rádió hullámhosszán fog huligánkodni 10 és 12 óra között, majd pedig az ebédelős időszak végeztével 14 és 16 óra között fogja a zenéket sorba egymás után rakosgatni

Én hallgatni fogom, tekerjetek ti is arra felé

Ezt mutattam Ádámnak, mire elmésen annyit tett hozzá, hogy:

De szar lehet 600 éve halottnak lenni

Kinek ne kellene egy kis csoda a hétvége előtt. Szerint önmagában az csodával határos, hogy túléljük némelyik napot.

De ez más lapra tartozik.

Megnyugvásként egy kis csoda az Oceanlab nevű formációtól, vagyis a Miracles, eredeti verzióban, nem dübörgősen.

Úgy gondolom nem véletlenül szerepelnek a 2008-as év top 20 trance szerzeménye között, dallal is. Nyílván nem ebben a változatban, hanem valami ütősebb remixben, de most csak így nyugizásképpen ez tökéletesen jó lesz

Nos, most egy picit akkor írjunk elektronikus zenéről, tranceről, rádió műsorokról, a legjobb albumról, a DJ Mag 100-as toplistájáról, no meg a 2008-as Trance Awardsról, és a végén pedig adjunk meghallgatásra egy számot az év legjobb trance albumáról.

Olvass tovább

Ma fedeztem fel, hogy megjelent az előbbiekben már többször emlegetett Zeitgeist nevű dokumentum film következő része. Ennek kapcsán kezdtem el keresgélni, hogy vajon van-e már valami hivatalos hír az Ameroról. Amit találtam az megdöbbentett.

Egy videó fög következni a folytatásban, amely nincs ellátva magyar felirattal, ehelyett spanyol felirat van rajta. A nyelvezete viszont egyszerű, szóval alap szintű angol tudással is érhető, szerintem.

Olvass tovább

Ziona blogját olvastam tegnap délután, és ott akadtam rá, egy számomra eddig ismeretlen Vanishing Point nevet viselő zenekar Surrender című számára.
Első hallgatás után azt éreztem, hogy még, méég, MÉÉG!
Tegnap egész nap ezt hallgattam, és nem tudtam betelni vele. Valami olyasmi hatása van rám, mint például a Within Temptation-től a Frozennek, vagy például az Evanescencetől a Lithium.

Olvass tovább

Nos, egészen régen írtam már gasztro témájú bejegyzést, ezért úgy gondoltam, hogy akkor most kerítsünk sort erre is. A ma esti vacsorám helyéről fogok most egy rövidbe szabott beszámlót rittyenteni.

A dolog apropójaként két dolog szolgált. Az egyik, maga az a tény, hogy éhes voltam, és gondoltam nézzünk körbe a környéken ahol lakom, és ne csak főzeléket, kínait, indiait, törököt, vagy éppen gyors étterminek csúfolt szemetet együnk, hanem kivételesen a tradícionális magyar konyhába tekintsünk be. A másik pedig az, hogy hetek óta, minden nap a Menza mellett megyek el, és kiváncsi voltam, vajh milyen a kiszolgálás, a környezet, a légkör, és nem utolsó sorban a főztjük.

Tehát “DjZoNe menni Menzába kajálni, aztán meg le is írja jól” következik a folytatásban.
Olvass tovább

Hónapok óta tart az előrendelés a kanadai post-grunge srácok új, sorban hatodik albumára. A folyamat koronájaként hozzám is eljutott az új korong, és nagyjából háromszor hallgattam eddig végig, hogy ne ítéljek elsőre.

Tegnap este beszélgettünk Chico barátommal az albumról, és mindketten egyetértettünk abban, hogy többet vártunk tőle. Bár, már igazából beletörődhetnék, hogy a legtöbb albumon, ha van 2-3 szám, ami nagyon bejön, akkor az már jónak számít. Nos, ez természetesen megvan.

Olvass tovább

Nem tudom hányan láttátok a Zeitgeist címet viselő dokumentum filmnek nevezett összeesküvés elméleteket felvonultató filmet.

Számomra, az egyik top üzenete az, hogy bizonyos csoportok a személyiségi jogokat lábbal szeretnék tiporni, és minden eszközt fel fognak használni annak érdekében, hogy mindenki egy személyes azonosításra alkalmas digitális chippel lássanak el. A folyamat már egészen régóta tart, mivel a technológiát ’85-ben szabadalmaztatták.

Az RFID-nak jó reklámot csinált egy, bulvár hír, ami a teljes netet körbejárta annak a Santa Rosai macskának a története, akit az állat menhelyen ez alapján azonosítottak, és vissza juttattak gazdáihoz, akiktől 13 éve eltűnt.

Mennyire aranyos és ártatlan reklám, nem? NEM!
Olvass tovább

Néha úgy gondolom, hogy sok kell ahhoz, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni, elvonatkoztatni a napi dolgoktól, magával foglalkozni és lazítani.

Aztán rájövök, hogy milyen hatással tud lenni rám, egy forró kád fürdő, amiből csak az orrom látszik ki, majd ezt súlyosbítandó némi bor, és máris kerekebb a világ.

Olvass tovább

Ma reggel tűnt fel, hogy a Live Messenger filterzett szavak közét tartozik a “http://www.utorrent.com/download.php” karakter lánc. Maga az utorrent.com domain nem, és a kifejezés sem, viszont a letöltési url igen.

Ezzel megint szerintem hatalmas öngólt lőttek.

Ha emlékszünk, fél éve csinált már ilyet a Microsoft. Remélem ennek a dolognak is lesz olyan visszahangja, hogy a filtert le kelljen törölniük.

Olvass tovább

Azt hiszem ennyit régen dolgoztam egy hétvégén.
De legalább elkészült az egyik projekt teljesen.
Aztán elkezdtem a szerveremen egy csomó mindent rendbe rakni, és közben vígan DVDztem.

Leporoltam pár régi nagy kedvencemet, mint például a Blue Streak (Állj, vagy jövök), vagy a Romeo must die. No, meg Patai Laci Videokeresőjével makkoltam, és ráakadtam pár nagyon csinos darabra. Például Király Viktor és Rúzsa Magdi – As duettjét rongyosra hallgattam.

További szórakoztató videók a Videókeresőn.

A másik videó, ahol már a zsűri minden szavát is kivülről fújtam Nkuya Sonia – Wonderful Life.

Azt hiszem, ezen a hétvégén nem nagyon fogok menni szórakozni sehova. Két határidős munkám is van. Az egyik olyan 85%-ban kész van, már csak apró igazítások vannak hátra, meg némi teszt. A másikra már csak pár magyar sablont kell gyártani, és az is meglesz.

Szóval ez egy dolgos hétvége lesz, de kell ez is, legalább addig sem rángom magam szarságokon. Másrészt, meg kellene tervezni a saját cégem jövő évi számait, hogy mit szeretnénk elérni, ügyfél számban, forgalomban, bevételben, szerver számban…

Egyébként közben, a kedvenc kis zászlóshajóm az ACE névre keresztelt pluginem áthaladt az abszolút WordPress plugin nirvanába, azaz túl van 30.000 letöltésen, és a visszajelzések nagyrésze abszolút pozitív, a SEO guruk, meg istenítenek érte… De még ezen is lenne munka bőven.

Ha lenne napi 48 órám…

Mint arról már hallottatok, Noel szervez egy “kisebb” megemlékező koncertet a The Beatles White című albumának 40.-ik, és John Lenon halálának 28.-ik évfordulója alkalmából.

Fellépnek:

• Roy & Ádám
• Belmondo
• Supernem
• Anna & The Barbies
• The puzzle
• Mocsok 1 kölykök
• The Walrus

Vagyis, név szerint:

• Mikó István
• Jamie Winchester
• Kozma Orsi
• Mező Misi
• Balanyi Szilárd
• Szakos Krisztián
• Hámori Máté
• Mayer R Noel
• Csizmadia Dávid
• Fekete Jenő
• Pély Barna
• Galambos Dorina
• Romhányi Áron
• Mujahid Zoli
• Csányi Zoli
• Fehérvári Attila
• Heincz Gábor ‘Biga’
• Abbas Murád
• Nagy Balázs

Gyaníthatólag ismét este nyolctól tépik a húrokat a srácok

Tegnap este felé voltunk majorannal Westendben, élelmiszer puszítás céljából. A sok harc sérült között szereplet a Burger King kínálatában újdonságban számító a sajtkrémes epres szelet.

Nos, miután ezt elfogyasztottam, vígan forgattam a kis kis háromszög alakú áttetsző dobozt, és az alján figyelmes lettem 3 matricára, amit a folytatásban meg is mutatok… Olvass tovább

Nos, egészen sokáig használtam default desktop operációs rendszernek Linuxot, és FreeBSD-t felváltva. Történt ez főleg azért, mert a legelső munkahelyemen FreeBSD-n kellett fejleszteni. Elsőre szokatlan volt egy picit, de volt rajta KDE, amivel azért jó barátok voltunk régóta, és volt rajta konzol, és ugye POSIX kompatibilis, így nagyon jó kijöttünk.

Volt pár dolog, ami fura volt, másképp működött, vagy egyáltalán nem. De beleszerettem. Viszont, amikor 2006 októberben másik céghez mentem, ez megváltozott, kötelező volt xpt használni desktopon (otthon a fent említett 2 unix mellett 2000-et voltam hajlandó megtűrni), de az xpt nem igazán szerettem. Túl csicsás, túl “okos”, és túl lomha. Még úgy is ha minden grafikai csicsát kikapcsoltam.

Node, miért is kezdtem el ezt írni. Olyan két hónapja történt, hogy az egyik barátom áthozta a hugának a legalább 5 éves notebookját, hogy csináljak vele valamit, mert annyira vírusos lett, hogy már be sem lehet kapcsolni, viszont a szerény 20 gigás vincseszterről a képek azért kellenének…

Olvass tovább

Most kaptam MSNen, egy logot, amiben valaki mesél, az egyik közelmúltban történt interjújáról a Jasmin Media Group / Docler Team / Duodecade / WebFunTeam / EOS Models / EOS Institute cégcsoportnál.

A maga vágatlanságában, hadd jöjjön:

[10:17] bemegyek az ajtón, egyből egy biztonsági faszi kérdezi, hogy ki vagyok, hova jöttem, milyen pozícióra, és kéri a személyimet
[10:18] ad egy kártyá, jön egy köpcös emberke, aki a fejlesztési vezető vagy mi
[10:18] az átkísér a másik lépcsőházba, persze ott is kamerás a kapucsnegő, aztán bemegyünk 2 üvegajtón és leültet
[10:18] majd
[10:18] bekapcsolja az álványon álló kamerát
[10:19] azt hittem beszarok
[10:19] és akkor kezdődött az interjú
[10:19] említett referenciát, valami orgazmusos weboldalt
[10:19] hehe
[10:20] meg mondta, hogy 9től 6-ig van a munkaidő, és csak a wc-ben nincs kamera
[10:20] mondta küld tesztfeladatot
[10:20] küldte, de basztam rá
[10:20] hányinger az egész

Olvass tovább

A héten két felhívást is kaptam, ilyen írj magadról hét dolgot, stb. jellegű játékra. Ahogy nézem voltak már nálam ilyen mókák, hogy írjak olyanról, amiről még soha, meg érdekes, meg mittuomén.

Az egyik ilyen felkérés Győzőtől jött, a másik pedig Natitól.

No, akkor nyissunk egy újabb hetes listát:

• Tudok origamizni. Ezt néhányan tudják rólam, mert lehet, hogy látták már hogy madár (DARU!) hajtogatás közben. Ennek a története, valamikor 10 éves korom környékére nyúlik vissza, amikor karácsony estéje előtt 1 nappal ráébredtem, hogy milyen ünnep jön, és senkinek nem csináltam még ajándékot. Ekkor felcsaptam a polcomról Robert Harbin: A papírhajtogatás művészete című könyvet és így indult a szerelem
• Énekkaros voltam általános iskolában, szinte egyedül fiúként. Ennek a perverziónak a csúcsa az volt, amikor 7. osztályosként a karácsonyi műsorban szólóztam.
• Az előbb említett korszakból ered a jó emlékű Emberek zenekar iránti szeretetem.
• ’98 óta hallgatok houset. Az első ilyen jellegű kazettám(!) az In Da House 4 volt, valamint ATB Movin’ Melodies albuma (ezt fél éve megvettem cdn, nagy nosztalgiával örzöm is rendesen)
• A rock/nu-metal iránti szeretetemnek két forrása van, nagyjából egy időszakból ered, de mindkettő két leányzóhoz köthető. Rengeteget hallgattam az In The Endet, egy kemény pofára esés után. Ezután nem sokkal, egy nagy lamour miatt hallgattam bele a Nickelback The State című albumába, ami egyébként azóta sem tetszik (viszont szintén a polcomon pihen, történelmi okokból), de a zenekart azóta nem kicsit megszerettem.
• Bár gazdasági szakközépbe jártam, de posta szakon végeztem, az utolsó ilyen évfolyamban, mivel következő évtől megszűnt ez a képzés, de azért közgázból érettségiztem. Azért ezen a szakon és nem gazdasági-informatikán, mint ahogyan azt tőlem várták, mert matekból húztak második félévkor. Igen, Édesanyám matematika tanár, a kisfiát pedig buktatták… Van ilyen
• Mint a tenyeremet úgy ismerem az Észak-Zemplénben Bózsva, Pálháza, Fűzérradvány, Kishuta, Nagyhuta, Kőkapu, Fűzérkomlós, Nyír, Telkibánya térséget -annak ellenére, hogy nem szeretem a hegyeket, mármint utazás szempontból – mert ’93-tól 2000.-ig minden nyaram itt töltöttem.

Viszont én szemét és alávaló leszek, és nem gurítom tovább senkinek.

Egy picit be vagyok fáradva.
Éh gyomorra dex barátommal letoltunk fejenként két Kwakot Mosselenben, majd egy picit így megütött mindkettőnket. Ezután egy pöppet úgy gondoltuk beülünk a Király utcai KFC-be, és ennénk valamit, mert így az adja. Most pedig éppen ezekben a piros bőr jellegű fotelekben terpeszkedünk, nézzük a körutat, fikázzuk az arcokat, akik elmennek előttünk, le-, vagy felszállnak a villamosra.

Ez ilyen nagyon chill out.