Néha úgy gondolom, hogy sok kell ahhoz, hogy az ember teljesen ki tudjon kapcsolni, elvonatkoztatni a napi dolgoktól, magával foglalkozni és lazítani.

Aztán rájövök, hogy milyen hatással tud lenni rám, egy forró kád fürdő, amiből csak az orrom látszik ki, majd ezt súlyosbítandó némi bor, és máris kerekebb a világ.

Ilyenkor, nekem legalábbis sikerül egy rövid időre kiverni a fejemből hasonló gondolatokat, mint amikről ma Athina írt:

Ami bent történik, és igazán formál téged, abban nincs partner. A legnehezebb utakon egyedül csatangolunk, hiába sötét az ég, hiába nem fénylenek csillagok, hiába nyikorognak a fák, és hiába félünk.

Egy ideje készültem valami hasonlót kiírni magamból, de ezek után biztosan nem fogom. Vagy legalábbis nem nyilvánosan, vagy ha mégis nyilvánosan, akkor pedig nem itt.

Szóval, most ülök, gőzölgöm, ízlelgetek némi bort, és lassan megyek aludni. Valami muzsika még hiányzott a tökéletes összhatáshoz, de most már mindegy. Így lett.

Holnap, ha lesz időm, majd írok a ma esti FUSE koncertről, és arról, hogy meg érkeztek életem első bakelitjei…

Salva Mea