A városnak ez a része lassan harmadik hete úszik fahéj illatban, tűlevélben, kürtöskalácsban, no meg forralt.

Régen iszonyatosan szerettem ezt a paraszt vakítást, hogy fel vannak díszítve a fák, meg ünnepi kivilágítás van a végig az Andrássyn és a körúton. Szerettem ilyenkor erre sétálni. Megvolt a hangulata.

Ma pedig ez teljesen mindennapos. De, ettől függetlenül imádom. Kíváncsi leszek, hogy sikerül-e majd megunni a karácsonyfa formájú világítást, az árusokat, és a penetráns kürtöskalács illatot a Liszt Ferenc és a Jókai téren.

De szerintem, ez még várat magára, mert általában jól viselem a karácsony közeli megpróbáltatásokat, főleg, ha van benne forralt bor, parázson sült erdélyi kürtöskalács, no meg éjszakai sétálások.

Szóval már megállíthatalanul közeledik felém is az ünnepek szele, már érzem a mézeskalács, cukorba mártott alma, meg a kandírozott mandula életérzést, de azt hiszem ez sem lesz nagyon más mint a tavalyi. Erősen gondolkodom rajta hogy meg kellene nézni Bécset, így a nagy adventi hajrában. Bár Éva drágám szerint tömegnyomor feeling van most kint, majd meglátjuk.