Undorító érzés amikor, valaki mondd valamit, és érzed, hogy az igazság messze van ettől.

Védi az álláspontját. Ezért vérre menő viták vannak, amikor tudja, hogy érzem, hogy kilóg a lóláb.
Nem lehet elmondani.
Nem szabad, semmi áron.

Megbánt, csak felejtsd már el.
Boldognak akar látni, mással, mert úgy könnyebb lesz neki is.

Úgy érzed, hogy bármit megadnál az igazságért, de nem lehet. Hónapok telnek el, és leesnek morzsák az igazsággal kapcsolatban, de az egész nem áll össze, csak tépődsz rajta.

Majd, amikor azt hiszed, hogy már túl vagy az egészen, és inkább elfelejtenéd a dolognak a tárgyát, vagyis Őt, akkor jönnek vallomások, és jön vele a kijózanító igazság.

Végül pedig még undorítóbbnak érzed magad, hogy tudni akartad. Pedig, a megoldás kézenfekvő volt, mert ugyanolyan mint te.
Utálja ha sajnálják, önálló, erős, nyakas… Rákos…

Megért ennyit az igazság?