Zeneileg totális zavar van nálam pár napja, mert felborult a harmóniának nevezhető állapot kedves külső behatásra. Így most válogatatlanul hallgatok mindent, ami eszebejut, elkezdem dúdolni, vagy éppen üvöltözni.

Így történhetett meg az, hogy tegnap egyésznap, Náksi & Brunner – Szivárványát dúdoltam, végső elkeseredésemben megkerestem, és meg is néztem a csodás klipjjét. Délután éles stílus váltással, Jay-z & Linkin Park közös alkotását a Numb Encoret, minden lehetséges változatban megnéztem, és meg is hallgattam.

Ha valakinek véletlenül nem működött tegnap a replay gombja, magamra vállalom, én koptattam el. Mindenki helyett.

Ma egy újabb muzikális mélypontra süllyedtem, amikor azon kaptam magam, hogy fél órája, Bosson – You opened my eyes szól…

Szerintem Csu-csu is ezért emelte éppen a fejére a csodás sennheiserét, hogy némi Rockabillyt eröltessen magába, ahelyett, ami tőlem mostanában napok óta kiszűrődik.

Szóval, szét vagyok esve.
Nem csak zeneileg.