Bár, nem vagyok semmi jónak az elrontója, no meg nyitott az újdonságokra, de ez mégis kimaradt a gasztronomiai élményeim tárházából egészen tegnap estig, amikor is Misi es Tom ezt kértek. Felhúztam a szemöldököm, megláttam, hogy hű ez de jól néz ki, ilyet én is kérek. Ekkor pergett le előttem a fent vázolt nosztaligiától sem mentes mozzanatsor.

Egy autentikus ír pub, igazi ír whiskey, jobb helyen nem is probálhattam volna ki. Egy újabb fehér folt tűnt el a képzeletbeli todo listámról…

És a zene, szintén középiskolás időkből, szintén az ír kávéról: Sterbinszky – Irish coffee