DjZoNe blogol

Mostanában sokat alszom el úgy, hogy csak leteszem nyitva az ágy mellé a notimat, élére állítva, és hagyom a zenét szólni. Legtöbbször csak mert már agyailag nem jutok el odálig, hogy azt is le kellene lőni, meg zenére úgyis jobb elaludni, egy picit kikapcsol.

Viszont legalább nem álmodok úgy hülyeségeket. Olvass tovább

Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:

A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…

Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.

Olvass tovább

Itt van egy kis Hold por, vagyis egy muzsika, amit annyit hallottam, hogy azt hittem sokkal régebbi darabról. De, ma elkezdtem visszapörgetni a történetét, és kiderült, hogy kb 5 hónapja kezdték el játszani a “nagyok”, és most, hogy januárban hivatalosan is megjelent, boldog-boldogtalan játsza. Az elmúlt hónapban minden jelentősebb trance rádióműsorban és podcastban helyet kapott, nem véletlenül, tegyük hozzá gyorsan.

Egy igazi klasszikus uplifting trance várományos, innét a szomszédból, lengyel testvérünktől a nevetőgázas Nitrous Oxide és Adam Nickey közös munkájából. Mondhatnám, hogy virtuális tollából, de sok lenne a képzavarból.

A kötelező részek benne, a markáns baseline, a basszus mint olyan, finom dallamok, és a zongora

Nitrous Oxide & Adam Nickey – Moon Dust

Olvass tovább

Azt hiszem, a rendszerváltásnak nevezetett köppeny kifordítás óta tartó kialakult politikai helyzet eddigi legjobb görbetürkére találtam ma rá a lenti rövid filmben.
Zseniális.

Olvass tovább

Avagy Filo & Peri feat. Eric Lumiere – Soul & The Sun

Az utóbbi hónap kedvenc zenéje nálam
Olvass tovább

De persze nem itthon.
Tegnap valamiért elkezdtem hallgatni Obama január 27.-i beszédét. Ami a sok minden érdekesség mellett megütötte a fülem, az a következő volt. Az elnök szerint a legjobb szegénység elleni megoldás, a világszintű oktatás.

Olvass tovább

Olyat, mint gasztro, elég régen írtam, szóval jöjjön most egy ilyesmi

Valamikor novemberben nyitott a Westendben egy új hamburgeres, amire az utóbbi pár hónapban sikerült is kegyetlenül rákattanni. Sőt, jó szokásommá vált, hogy embereket viszek, küldök oda gyomor tartalmukat megtölteni. De mi is ez a hely?

Olvass tovább

Napok óta írnak a különböző zenei oldalak a Lemezlovas Egyesület díjátadójáról, no meg arról, hogy Dévényi Tibi bácsi és a pöttyös labdája életmű díjjat fog kapni.

Ezért gondoltam egyet, felhívtam BanDJ-t, hogy érdeklődjek az eseményről.
Mondta, hogy várnak sok szeretettel, így tegnap este a Moulin Rouge-ban voltam, a Dj Szövetség éves díjátadó gáláján.

A programról annyit tudtam előre, hogy átadják az Év Dj-je díjjat, az Év Producere díjjat, valamint az Év Felfedezettje díj is gazdára fog találni, az előre ismeretett életmű djí mellett.

Az év DJ-je díj jelöltjei:

• Andrewboy
• Bárány Attila
• Hamvai P.G.
• Szatmári
• Vajkó
• Wallas

Az év producere díj jelöltjei:

• Belocca
• B-Sensual
• Jay Lumen
• Myon & Shane 54
• Stereo Palma

Olvass tovább

Zeneileg totális zavar van nálam pár napja, mert felborult a harmóniának nevezhető állapot kedves külső behatásra. Így most válogatatlanul hallgatok mindent, ami eszebejut, elkezdem dúdolni, vagy éppen üvöltözni.
Olvass tovább

Múlthéten Gödöllőre figyelt az elektronikus zenei scéna egy pár napig, mivel ott zajlott a Club CUE dj verseny. Közel 50 indulóból a neves zsűri volt hivatott kiválasztani a legjobbat, vagyis inkább a legjobb hármat.

A zsűri tagjai Newl, Bárány, andrewboy, Joenathan, és eredetileg Danny L lett volna még, de ő az útviszonyokra hivatkozva sajnos nem ért oda.

Eltekintve attól, hogy a végeredmény szerintem bunda volt, az első három helyezett kiválasztásáig egyetértek a dologgal.
Olvass tovább

Olvass tovább

Nos, a helyzet a városban a hét elején egészen drámai volt, amikor elkezdődött a nagy szakszervezetes munkabeszüntetés.

Eleinte anyáztam erősen, hogy egy forintot nem emeltek a fizetésemen írd és mondd 3. éve, de konkrétan egy forintot sem, és mégsem lázadok. Persze, ilyenkor jönnek a kontrák, hogy de nem mindegy hogy mennyit nem emelnek. Tény, de ettől még ugyanúgy az infláció követés járna, ugye…
Olvass tovább

Vannak dolgok, amiket nagyon várunk, parázunk tőle, majd amikor túl vagyunk rajta, csal hápogunk, hogy basszus, ettől tartottunk ennyire?
Ettől féltünk ennyire? Erre készültünk ennyit, hisz ez tök sima volt…

Míg, van a másik véglet, amikor az ember visszanézve, azt mondhatjuk, Vörösmarty szavaival, hogy Ez jó mulatság, férfimunka volt. Vagy akár nőimunka, tök mindegy.

A második mindenképpen maradandóbb lesz, hosszútávon.
Talán, pont ezért, mivel megküzdöttünk érte, nem lehetett – nem szabadott – félvállról venni, mivel annak beláthatatlan következményei lettek volna. Vagy éppen tragikus.

Ez a második erősen katartikus élményt nyújt, olyat amire az ember mindig emlékezni fog, míg az elsőt lehet, hogy másnapra el is fogja felejteni.

Az első példában említett volt nálam például az érettségi. És nagyjából ez az egy, ami így eszembe jut, mivel a többit meg sem maradt.
A másodikból sokkal többet tudnék felsorolni. Például ide tartoztak, a soha véget érni nem akaró újsághordások tizenévesen,
a kútásó korszakomból, a legtöbb helyszín élénken él bennem, mert megmaradtak azok a helyek, ahol az életemmel játszottam, nap mint nap.

De ugyan így nem fogom soha elfelejteni, azokat az átvirrasztott éjszakákat, amiket a zottarella.de fölött töltöttem,
vagy azt a 7 órát, amit a Sláger Rádió Szimpátiakoncerten álltam végig bokáig vízben.

Vagy az elmúlt, közel 2 hónapos időszakot, amit ma megkoronáztunk a Magyar Telekom Évindító 2010 nevű eseményével.

Olvass tovább

Most csak ezt hallgatom, mert ez esik jól.
Ma legalább elfoglalkom magam, és nem rajta fogok kattogni, de holnap…?

Hétfő éjjel értem vissza csodás fővárosunkba, némi megnyugvással.
Szép dolog, így karácsonykor így nyakunkba venni az országot és körbejárni a szülőket, csak mondjuk kicsit megterhelő.

Olvass tovább

Általában gondban vagyok a karácsonyi ünnepkörrel, meg úgy általában a dátumokkal.
Viszont ma ha kinézek az utcára, csak két nap lehet, vagy január 1, vagy dec 24.

Végül a január 1.-et azért vetettem el, mert ahhoz nincs elég trombita, konfetti törött pohár, és pezsgős üveg az utcán… Szóval így délután kettőkor tettem egy kis kört a belvárosban.

Olvass tovább

Azt hiszem, lassan már hagyománnyá válik, itt nálam, hogy minden évben kirakok Karácsonyi üdvözleteket. Tettem ezt először 2007-ben, majd tavaly két karácsonyi üdvözletes bejegyzés is született, amelyek nem kevesebb mint 20.000 kattintót vonzottak az oldalamra. Megérezve az ünnepek szelét, látom a statisztikákban, hogy ismét nagyon sokan kerestek ilyesmire, így jó előre. Ezért következzenek a 2009-es éve karácsonyára való üdvözletek, itt nálam

Olvass tovább

Bár, az utóbbi két hétben nagyjából itthon voltam, az első egy hét főleg ágyban fekvéssel, és erős antioxidánsok (kiwi, grapefruit, narancs), és forró folyadék (tea, forralt bor, csípős leves) társaságában telt.
Amitől jobban is lettem, viszonylag gyorsan, ebben a nagy h1n1-es hisztériában.

No, meg persze bejött egy egészen nagy kaliberű munkám is, amibe minden szabad, és felszabadítható időm beleöltem. Közben kijött a WordPress 2.9 is, arra is kellett pár napot szánni. Aztán tegnap a naptáramra nézek, és hú bazz, 21.-e van.
Már mindenki ünnepi lázban úszik, én meg még sehol sem járok…
Olvass tovább

Az előbb kaptam Csu-csutól,a The Room névű “blog” linkjét.

Az alap történet annyi, hogy egy állítólagos Neuman Ádám nevű programozó srác Erdélyben meglátogatta két ismerősét, és egy panzióban szállt meg éjszakára. Reggel egy tökéletesen lezárt szobában ébredt, ahol minden van, ami az élethez kell, csupán kijárat nincs…

My moonlight

Olvass tovább

Az utóbbi egy hétben egészen sokan megtaláltak azzal, hogy miért nem írok, meg mi van velem, és úgy különben is. Szóval, most ráveszem magam, hogy firkáljak ide egy picit

Tornyosul felettem elég sok dolog, ezekkel próbálok harcolni.

Olvass tovább