DjZoNe blogol

Bemutatnám egy kedves levelem, amelyet pár perce elküldtem a BKV figyelőnek

Kedves BKV figyelő,
néhány perccel ezelőtti szituációt szeretnék vázolni nektek.

Ugye, január hónapban elméletileg pálya felújítási munkák miatt nem közelednek rendesen a 4-6-os jelzésű villamosok.
A megállókban kifüggesztett tájékoztatók csak 17.-i és 31.-i dátumot tartalmazzák leírva, valamint azt hogy ez KEDD.
(Míg a bkv.hu oldalán HÉTFŐ szerepel a vágányzárral kapcsolatban és 30-ról 31-re virradó éjszaka a megfogalmazás)

Így történhetett az meg, hogy e sorok születésekor, vagyis 30.-án éjfél előtt pár perccel, már nem közlekednek a 4-es és 6-os jelzésű villamosok. Érdeklődtem efelől a BKV forgalmi ügyeletén – a megállóban fagyoskodva, miután 3 villamos is kocsiszínbe gördült az orrom előtt – hogy ez mégis micsoda, ha itt előttem feketén-fehéren(sárgán) a ragasztáson az áll, hogy KEDD, akkor hétfőn 23:30-kor ugyan miért áll be kocsiszínbe az összes 4-6-os a Blaháról úgy, hogy a járatról leszálló biztonsági szolgálat, a megállóban fagyoskodónak még csak annyit sem vakkant oda, hogy buzi banda ne várakozzatok itt, mert nem jön több villamos?

Nem, nekem kell érdeklődni telefonon, majd az embereket figyelmeztetni, hogy a csodás kombinók ma nem járnak, csak aludni. Persze ez is az én feladatom, véletlen sem a maguké, hogy a hangszórókból esetleg bemondják, hogy mi a gyík van. Fagyjanak csak meg.

Örülnék, ha a BKV megtanulna a hétköznapi emberek fejével gondolkodni, és nem éjszakai műszakokban, meg járat váltásokban, ami lássuk be a járatvezetőkön, és a biztonsági szolgálaton kívül senkit sem érdekel.

Ugyanakkor, lehet hogy az Akácfa utcában 23:30 már következő napnak számít, sőt az is lehet hogy a fél tizenkettő az már hajnal, felirat szerint (a hajnal ugye napkelte előtti időszak, ami ma történetesen 7:15-kor következett be), de ez esetben kérném, hogy közép-európai időben legyenek szívesek feltüntetni a valós vágányzár idejét. Ne pedig úgy, hogy megnevezett napot megelőző fél óra, az már ide számít ám, mert mi úgy gondoljuk, ti meg fagyjatok oda a megállóba.

Remélem, a fenti logika mentén a kedves rikító mellényesek a február 1-től érvényes bérletem elfogadják január 31.-én 23:30 után.

Üdvözlettel,
Lakatos Zsolt

A levél elküldése után találtam egy ilyet a bkv.hu -n: “Az utolsó teljes vonalon közlekedő villamos menetrend szerint 23.57-kor lesz a Blaha Lujza téren.” jah kérem, csak amikor én 23:28-kor felhívtam a forgalmi ügyeletet már minden villamos csak kocsiszínbe ment… Biztos nagyon siettek a fiúk haza.

A nemzetgazdasági miniszter 39/2011. (X. 14.) NGM rendelete
a 2012. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről

2. §

A 2012. évi munkaszüneti napok körüli – a naptár szerinti munkarendtől való eltéréssel járó – munkarend a következő:

a) március 24., szombat munkanap
március 16., péntek pihenőnap

b) április 21., szombat munkanap
április 30., hétfő pihenőnap

c) október 27., szombat munkanap
október 22., hétfő pihenőnap

d) november 10., szombat munkanap
november 2., péntek pihenőnap

e) december 15., szombat munkanap
december 24., hétfő pihenőnap

Tehát az idei évi ünnepek
2012. január 1., újév – vasárnap
2012. március 15. – csütörtök
2012. április 9. – Húsvét hétfő
2012. május 1. – kedd
2012. május 28. – Pünkösd hétfő
2012. augusztus 20. – hétfő
2012. október 23. – kedd
2012. november 1. – Mindenszentek, csütörtök
2012. december 25. – kedd
2012. december 26. – szerda

Ebből az következik, hogy ezek lesznek a hosszú hétvégék
2012. március 15. – 18. (4 napos hétvége)
2012. április 7. – 9. (3 napos hétvége)
2012. április 28. – május 1. (4 napos hétvége)
2012. május 26. – 28. (3 napos hétvége)
2012. augusztus 18. – 20. (3 napos hétvége)
2012. október 19. – 23. (4 napos hétvége)
2012. november 1. – november 4. (4 napos hétvége)
2012. december 22. – december 27. (5 napos hétvége Karácsonnyal)

Rövidített hétvégék
2012. március 25.
2012. április 22.
2012. október 28.
2012. november 11.
2012. december 16.

Végkonklúzióként, idén lesz 1 szökőnapunk, valamint 8 hosszú hétvégénk, amely talán feledetni tudja azt, hogy 5 rövid hétvégénk is

Először azt hittem, csak nálam váltott ki szélsőséges indulatokat, de gyorsan kiderült, hogy mind magyar, mind nemzetközi berkekben nagy hullámokat vert a tegnap este napvilágot látott 2011-es DjMag Top100 eredmény. De miért is van ez?
Azért, mert letaszították a királyt a trónról? Nem, ennél sokkal többről van szó, de lássuk csak tételesen.

Örülnék neki, hogy ha valakinek véleménye van az a balfaszozáson, a kurvaanyázáson, meg személyeskedésen kívül mással is elő tudna állni. Úgysem fog az ilyesmi kikerülni.

Olvass tovább

Nem vártam túl sok jót a tegnapi naptól, de még ezt a várakozásom is sikerült alulmúlnia az eredményeknek.
Ismét idő előtt megtudta mindenki az eredményeket, ugyanis éjfélkor kikerült a trackitdown.net-re (akik elvileg a csodálatos informatikai háttértámogatást adják a projekthez) egy bejegyzés, amit nyilván reggelre akartak időzíteni, mivel az éppen folyamatban lévő buliról, már múltidőben beszéltek, így a hivatalos eredményhírdetés előtt már a bulizók is tudták, hogy mivan.

A várható eredményt jogos felháborodás követte, és kifújolták Guettát, aki ezen meg is lepődött, végül Armin nyugtatta a közönséget…

Akkor jöjjön a lista.

Olvass tovább

Sajnálatos folyamatok zajlottak és zajlanak a hazai mezógazdaságban, és az élelmiszer iparban. A 89-es rendszerváltozás (nem, nem váltás) magával hozta a privatizációt, es a TSZ rendszer megszűnését, valamint a multinacionalis vállalatok beszabadulásáat a piacra. (Kimentek a tankok bejöttek a bankok, szoktuk mondani).

A folyamat pedig tovább erősödött az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal, amelynek eredménye képpen kiskereskedelemben megjelenő hypermarketek egymással versengve szorítjak le az élelmiszerek árát, ami magával hozta a minőseg romlást, és a sokszor rossz minőségű külföldi importot.

A külföldi import miatt nem azért fázik az ember háta, mert hogy fujj nem jó a szlovák sör, vagy a román alma, mert ezzel maximum közgazdaságilag van gond, mint élelmiszer nincs.

Viszont, amikor több ezer kilométerről hozott gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, akkor felmerülnek élelmiszer biztonsági kérdések. Arról nem is beszélve, hogy különböző gyorsérlelő eljárásokat használnak az ilyen terményeken, mivel nem napon értek meg, hanem például érlelő gázon, a vitamin tartalma elmarad a helyben termeltektől. Ezenkívül még vannak más előnyei is a helyben termelt élelmiszereknek, mint például ökológiai lábnyomunk csökkentése, és a világgazdaságtől való függésünk csökkentése is.

Hogy ez utóbbi miért is fontos?
Mondok egy jó példát rá, a közel múltból ez pedig a cukor ár megugrása. A történet, szintén a rendszerváltozástól indul, amikor is 12 cukorgyára volt az országnak, ma már csak 1 üzemel, és az is külföldi tulajdonban van. Mivel az EU kölcsönt adott Braziliának, amit ők cukorban törlesztettek, így az EU-ban felesleg alakult ki, ezért bevezettek egy szigorú kvóta rendszert. Ez egészen addig jól is működött, amíg a Líbiai forradalom kirobbanása miatt nem állították le az EU-ba történő cukor exportot, hogy helyette a cukornádból bioetanolt gyártásanak. Emiatt nekünk és a féle EU-nak más forrásból kell beszereznünk a cukrot, csak éppen másfél szeres áron… Ami megnyugtató, hogy nem csak mi voltunk ilyen marhák, 5 olyan uniós ország van ahol egy cukorgyár sem maradt. Itthon, a megemelkedett árak miatt elkezdtek mozgolódni a kapuvári gazdák, hogy az ottani gyárat újranyissák

Valójában a nem túl előre mutató folyamatok ellen egyetlen dolgot tehetünk, még pedig azt, hogy megválogatjuk, hogy hol vásárlunk. Én személyesen törekszem arra, hogy ne multinál vásároljak, hanem munkába menet, vagy ebédszünetben megállok a Kolosy téri piacon és onnét szerzek gyümölcsöt, illetve zöldséget. Vagy olyan helyről rendelek kaját, amiről tudom, hogy csak itthoni gazdaságokból szerzi az alapanyagot. Amennyiben mégis valami nagyobb bevásárlást hajtok végre törekszem rá, hogy hazai tulajdonú üzletláncban tegyem ezt, pl én CBA láncot preferálom, bár hozzátenném, de nem ők az egyetlenek, de az ú üzleteik vannak nekem elérhető távolságban.

A másik probléma amiről még szólni szeretnék az a földvédelem kérdése.
Tudjuk, hogy igen jó termőföldjeink vannak, nem hiszem, hogy kellőképpen tudatában lennénk a fontosságának a következő évtizedekre nézve. Ugyanis, a bolygó lakossága megállíthatatlanul növekszik – bár egyesek szerint valahol 8 és 9 milliárd között ez meg fog állni, meglátjuk – így a növekvő élelmiszer igényt valahonnét ki kell szolgálni. Az egyik kitörési pont lehetne számunkra mezőgazdaság felélesztése, ugyanis nem rég a parlamentben az egyik vitanapon elhangzott, hogy a potenciális termőterületeinknek kb. 13%-át használjuk ki, a nagyrészük műveletlenül áll. Önmagában a teljes kihasználásával eltudnánk érni, hogy önellátóak legyünk az élelmiszerre nézve, és exportra is bőven futná.

A gond csupán az, hogy ez nem csak nekünk tűnt fel, hanem a környező országok lakóinak is, így különböző zsebszerződésekkel, és trükkökkel jutnak hozzá külföldi állampolgárok hazai földekhez, már így a moratórium lejárat előtt 3 évvel is. Ez egy olyan dolog, amit nem szabad hagyni. A földek idegen kézbe adását, pedig minden módon meg kell akadályoznunk.

Amikor kb két hete lejött a csodás indexes videó a becsületkasszás ásványvíz automatáról, amit a város több pontján (az egyik pont a munkahelyemtől 2 sarokra lévő Kolosy téren van), ekkor többeknél hangot adtam szkepticizmusomnak. Miután minden nap 2x elmentem az automata mellett és láttam, hogy milyen hatásfokkal üzemelnek. Persze, lehurrogtak, törölték a hozzászólásaim, hogy milyen köcsög negatív vagyok.

Olvass tovább

Szombaton délután úgy hozta az idő, hogy kimentem az idei Nemzeti Vágta előfutamaira, amelyek a vasárnapi középdöntők selejtezőjeként szolgáltak.

Nem fejtem ki az álláspontom most a rendezvényről, mint magánember voltam kint, aki egy komoly géppel ment fotókat készíteni. Történt egy baleset, ami a történés pillanatában is súlyosnak tűnt, aztán elolvasva a mai híreket, és az esettel kapcsolatos sajtóközleményt rendesen felzaklatott.

Történt ugyanis, hogy a 10. futam második körében Szigetvár színeiben versenyző Le Songeur nevű ló és lovasa ifj. Czike Zoltán a déli átjáró utáni első palánknak ütközött, majd a lovas földre került, az elszabadult ló pedig nyitott belső szervekkel, és erősen sérült hasfallal futotta végig a futamot.

Olvass tovább

Sokak tollából olvastam mindenféle rosszat a 2011-es évjáratú orszag tortájaról, ezért úgy döntettem, hogy én is ráveszem magam erre a szakrális megöngyilkolásra, es megízlelnem.
A gazdasági és marketing háttérelemzését a magam részéről kihagynám, úgyis megtettek már mások előttem, de tagadhatatlan tény, hogy sok az a 450 forint ezért a szelet hogyishívjákért.

Szóval, kellően alacsony volt az elvárasom, és valójában semmi jóra nem számítottam, amikor beléptem az István cukrászdába. Amikor kértem a pultos hölgytől (aki mintha az egyik tulajdonos lett volna) ezt a csodát, némi lesajnálást véltem felfedezni az arcán, szóval nem indult jól az ismerkedés.

Ehhez képest, első ránézésre gusztusos dolognak tűnt, bár a barackon látszott, hogy nem tegnap lett rátéve erre a szeletnyi országimázsra. Ennek eredményeképpen szépen meg is festette a habot, és nincs mit szépíteni rajta, fonnyadt volt. Az első vékony csíkot metszettem belőle a villámmal, és már borsódzott a hátam, hogy vjah tényleg olyan rossz-e… Hm, nem is rémes. Na, most próbáljuk úgy, hogy kifolyatjuk és megkóstoljuk a lekvárt is… Így meg jobb.

Aztán, megízleltem az összetevőket külön-külön.
A baracklekvár szokásosan durván fejbevágóan édes, a hab visszafogottan semmilyen, a tortaalap szokatlan, mondhatni desszert idegen.
A köles aromája nem igazán tartozik a mindennap begyűjtendő ízek közé, számomra. Ami igazan elütött a többitől, az a kis darab csoki volt a tetején, amelyen barackunk szörfözött az alá hajlított habtengerben.

Az összhatás inkább jellegtelen és felejthető, mint rossz. Úgy gondolom, hogy a mindenképpen kipróbálandó kategória, hangsúlyozom, hogy egyszer. Ugyanis, miután kiindulópontba helyeztem a villát nem uralkodott el rajtam, a “de ennék még egy ilyet” érzés, sem a közeli sem a távoli jövőre nézve.

Ezen azért lehetett volna még dolgozni…

Aktuális lett több ok miatt is, hogy erről a jelenségről gondolkodjak hangosan.

Ugyanis, az én szememben az egyik legkártékonyabb, egyszersmint az egyik legveszélyesebb dolog is. Olvass tovább

A történet egészen 2009-re nyúlik vissza, amikor is az egyik ügyfelemnek szüksége lett volna 1, egy másik ügyfelemnek pedig 3 francia domain névre. A francia domain nevek különlegessége, hogy csak Francia lakcímmel rendelkező, illetve, ottani telephellyen rendelkező cégek igényelhetik.

Olvass tovább

Mostanában megint rám jött a könyv vásárolhatnék, így megint felkerült a polcomra pár darab, igéretes olvasmány.

Olvass tovább

Éjszaka közepén a Rákóczi úton valahol a kristály paloták lábánál egy hajlott hátú, ősz, öregember megállított csillogó szemmel, nyílt, egyenes tekintettel és így szólt:

- Segítsen ki fiatalember, éhes vagyok.

Olvass tovább

Ma részem volt, egy furcsa, nem mindennapi élménynek, ami alapvetőn dolgokat változtatott meg bennem azzal kapcsolatban ahogyan látom az itthoni viszonyokat.

Az előzmény annyi, hogy mint minden évben megrendezik a csodás meleg felvonulást az Andrássy úton.
Néha, volt olyan szerencsém, hogy éppen vidéken voltam, amikor ez az esemény zajlott, de általában – ahogy arról korábban is írtam – mindig kellemesen beleköpött valami programomba, pl Kalózékkal egy mozizásba, amikor az Andrássy lezárása miatt nem értek oda, vagy ilyesmi. Eredetileg nem gondolkodtam azon, hogy kimegyek a felvonulás ellen demonstrálók táborát gyarapítani, viszont amikor a hét közepén két igen toleráns fajta, besorolhatatlan nemű majom belezavart Staudt Gábor utcán tartott sajtótájékoztatójába, akkor határoztam el, hogy mindenképpen kimegyek.

Olvass tovább

Tegnap délután Gödöllőre látogattam, azzal az előre megfontolt célzattal, hogy résztvegyek a HVIM szervezésében megrendezett Ante Gotovina melletti szimpátia tüntetésen, aminek az apropója egyrészről maga a hágai törvényszék két héttel ezelőtti ítélete volt, amely elítélte a horvátok első számú nemzeti hősét, másrészt mert az EU összes külügyére éppen a Gödöllői kastélyban tartózkodott a csodás magyar EU elnökség kapcsán.
Olvass tovább

A 2011. május 6.-i Magyar Közlönyben megjelent, a sokat emlegetett Btk. 174/B. szigorítás, amelyet szokás lex Gyöngyöspataként emlegetni, amely így szól:

Aki mással szemben valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt olyan, kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy riadalmat keltsen, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Olvass tovább

Az előbb hallgattam a Szentkorona rádiót, ahol is felcsendült az általam kedvelt Nightwish által elhíresült Andrew Lloyd Webber által írt Phatom of the Opera magyar feldolgozása Olvass tovább

Avagy inglisül Buried névre hallgató spanyol-amerikai-francia filmdrámát sikerült végignézni péntek este.

Olvass tovább

Reggel, munkába indulva gondolkodtam azon, hogy mi is az ami miatt számomra élhetőbb városnak tűnik Budapest, mint a Hollandok üdvöskéje.
Persze, a lentiek csak az én véleményem tükrözik, nyilván lesz aki szerint ezért a kurva anyámat, mert hogy ő pont valamelyik lent felsorolt dolog miatt látogatja a holland fővárost.

Olvass tovább

Ugyesen es okosan sokaig aludtunk, es a 8-orasi IC-vel indultunk meg Rotterdam fele. Ami determinalta hogy este 9-re ertunk oda, vissza jarattal kapcsolatban gondoltuk hogy majd ejfel korul/utan majd csak lesz valami vonat, addig csak el karistolunk a varosban. A kijozanito igazsag az volt, hogy kb 2 orank volt, es a belvaros felvolt turva epitkezes miatt, a masik felen pedig valami elozo/aznapi rendezveny kellekeit bontottak, igy picit kaotikus volt az allapot. Persze, ha metrozunk kiertunk volna a kikotobe, ami ket metro megallora volt, de masfel ora alatt, egy ismeretlen varosban este 10-kor, egy vonatallomason ejszakazas utan az ember ovatos, igy csendben benyeltuk, hogy vonatoztunk ketszer masfel orat feleslegesen. De legalabb most egy jo kavezoban ulunk. Holnap, lehetoseg szerint vissza kellene ide jonni… Vagy Hagaba, majd meglatjuk.

Egy kis ellenőrző lista a holnap hajnali út előtt

• két repjegy
• két ASOT 500 belépő + deluxe kiegészítő jegy
• hotel foglalás visszaigazolása
• utasbiztosítás, nagyértékű fényképezőgépre is
• egy-egy egyedi, névre szóló ASOT póló
• euró váltás
• egy üveg Fütyülős mézes málna a női szakasznak, egy üveg 2009-es Font pincészet Irsai Olivérje
• Amsterdami útikönyv
• Hollandiai útikalauz
• Telefonra térképek PDF-ben
• 2×1 méteres nemzeti színű zászló

Ezeken kívül pedig csak a szokásos kellékek, “tej, kenyér, herzszalámi” jelleggel, ruha, városjáró, és bulizós cipő, kábelek, töltők, mindez táskába csomagolva, plusz kézi poggyászként a fotós táskám a fontosabb iratokkal, és jegyekkel. Vész esetére a szekrényben hagyott levél, amiben minden fontos dolog benne van.