DjZoNe blogol

Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.

Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.

Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.

Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.

Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.

Ezt hiszem, kevesebb vérlázítóan, undorító, és nyálas dolog létezik,
mint a Balaton parton este 10-kor a hullámok moraját keverni,
egy kellemes, balerikus muzsikával. Olvass tovább

Nem, Dél-Magyarország kapujának hím tagjairól akarok írni, sőt, valójában, csak egy muzsikát szeretnék itt a nagy plénum előtt prezentálni

A cím pongyola fordítása a Bossa Sopianae kifejezésnek, amely Thomas Kelle & Martin Juha első szerzői albumára utal. A szemfülesebbeknek feltűnt, hogy ez a két név mintha picit hunglish lenne, és való igaz. Két fiatal magyar trance producert takar.

Szóval, a Bossa Sopianae az albumuk utolsó – szerintem legjobban sikerült – valamint nyilvánvalóan címadó dala. Kellemes zongora játék adja a muzsika gerincét, és bár a dobok viszik tovább a fonalat, ezek csendesen és tompán meghúzódnak a háttérben. Plusz néhol egészen könnyed, kicsit latinos hangulat kerekedik az előbukkanó Maraca jellegű csörgők hatására.

De, nincs ezen mit cifrázni tovább: Magyar. Trance. Tehát, jó

A helyzet az, hogy lassan WordPress alverzió is gyakrabban jön ki, mint ahogy én ide írok…
Na jó, azért itt még nem tartunk.

Viszont, az előbb elszégyeltem magam, amikor a naptárra nézve realizáltam, hogy ebben a hónapban még nem igazán termeltem ide semmi olvasnivalót. Amiben a gond, valójában nem is az, hogy a betű iránti éhségeteket nem tudjátok csillapítani, hanem az oldal elsődleges célja vész el, miszerint nem maradnak fent darabkák a kis életemről…

Olvass tovább

Az imént hívott Gabo, beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a tegnapja. Mivel neki is találkája volt, az áldozatával, és nekem is az enyémmel.

A vége felé elejtett, egy ilyen mondatot, hogy “You know, I have to say, I’m in a relationship”.
Mire a válasz, “Yeah, I know. Me too.”

Fura kimondani, még furább leírni, de most boldog vagyok.
Nagyon hosszú idő óta először, felhőtlenül.

Az előzőekben említettem, hogy nem kimondottan sikerült teljesíteni az ideálisnak mondott alvás mennyiséget a tegnap éjszaka folyamán, legalábbis a korábbi bejegyzés szellemében. Viszont, ennél is borzasztóbb felfedezést tettem ma.

Hétfő éjfél és hajnal 1-kor körül még itthon borotválkoztam, mielőtt beszálltam volna a taxiba, és átrepültem volna egy közeli városba hozzá.
Este 6-kor pedig amikor hazaértem, és a tükörbe néztem kb 3 napos borosta volt rajtam.

Ennyit jelent, az, ha egy este nem alszom?
Vagy az egész napos meeting miatt indult ilyen erős növekedésnek az arc szőrzetem?
Vagy ez is a SCRUM bűne?

Visszaolvastam az előző bejegyzésem, és azon gondolkodtam, hogy – bár ilyet még sosem tettem – hogy visszahúzom azt a bejegyzést, mert már nem aktuális.

De, ezek alapján a fél blogom visszahúzhatnám, szóval így nem lenne értelme naplót írni.
Olvass tovább

Ami a régi; álmosságtól fejfájósan, és éhesen botorkálok a villamos felé, hogy munkába induljak. Az éhséget és fejfájást csillapítandóan Monster Rippert iszom.

Ami új; Olvass tovább

Azt hiszem, ma reggel sikerült új pályacsúcsot beállítani, ami az ébredés + jegyvásárlás + vonat elérés kombót illeti.
Olvass tovább

Évekig küzdöttem az allergia ellen mindenféle módszerrel, ami éppen akadt.
Idén lett végképpen elegem, és úgy gondoltam megnézem mire jó valami csodás antihisztamin tartalmú gyógyszernek mondott csomagolt méreg.

A választásom most így első körben az allegrára esett.
Egyelőre annyi előnye van, hogy nem viszket a szemem, és nem kapar a torkom.
Ellenen az orrom továbbra is be van dugulva, no meg random időközönként folyik…

Szóval, kivárom a két dobozni adagot mire elfogy, és keresem tovább hátha, valami jó cucc is lesz.

Persze, mellé folyamatosan szedek omega-3-at, amire a nagy szakértők azt mondták, hogy ilyen-olyan királyság és mennyei manna az allergia ellen. Hát, a legdrágbbat vettem persze, 0 hatékonysággal…

Úgy hogy, most itt állok

Pár perce olvastam, a mindannyiunk által látott, pünkösdi Szabadság-híd Turuljáról leugró férfi családjával készült interjút itt.

Ő az apukám. Nagyon jó ember volt. Írjatok róla valami szépet.

Szólt a mondat, ami után elmosolyodtam, majd elszorult a szívem, és a következő levegő már könny formájában jött ki…

Ilyen is régen volt velem…

Nos, remélem az Ákos fanok ismét megköveznek majd, mint anno, amikor kiraktam a Valami véget ért remixet.
Most Barninál találtam egy Andrewboy szerzeményt ami megtetszett, ez pedig az Ákos féle Hello újra gondolása.

A muzsik becsületes neve pedig:
Andrewboy feat. Dennis Clark – Hello

Annak ellenére, hogy András stílusa nem egyezik az enyémmel, ez tetszik
Olvass tovább

Egy alapvetően meglepő bulin voltam szombaton a Hajógyári szigeten. Méghozzá tőlem szokatlan módon Coronitában. Nem, nem hajnal 4-kor, hanem emberi időben este 10-kor startoló bulin, ahol a trance és progressive muzsikáké volt a főszerep, a lemezjátszók mögött pedig 8 magyar DJ fordult meg.

De, nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy mi is volt a buli után.
Olvass tovább

Az első konfrontációm a fent említett hellyel valamikor akkor volt, amikor április végén sétáltunk a városban Sándorral, és feltűnt, hogy mekkora kígyózó sor áll az Eiffel tér bejárata előtt, valamint később, amikor ilyen Clubshopos matricával ellátott ülő alkalmatosságokon heverésző embereket láttam a nyugati téren szerte mindenhol, este 10-kor. Április 29.-ét hazudott a naptáram erre a napra.

Mivel unalmas időmben szoktam sétálgatni, és az ütött-kopott kisutcákat már megunva újabb területet szoktam keresni. Így keveredek mostanában elég sokat a fent említett térre. Igen, ez az a tér, ami a Nyugati pályaudvar és a Podmaniczky utca között terül el. Az egyetlen normális zöld terület a Szent István park és a Rákóczi tér között. Bár, ez utóbbi erősen felejtős a metróépítés óta, mint olyan. Olvass tovább

A dolog valahol a már korábban emlegetett energia ital mániámnál indul. Igaz, ebből az utóbbi időkig igyekeztem is kigyógyulni, mert a Burn is maximum az íze miatt jó, a hatása gyenge, mint mindig is volt.

Olvass tovább

Az előbb akadtam rá erre a szépségre.

A folytatásban egy videó jön, amelyben az egyetlen általam tisztelt cigányvajda beszél. Akitől sok érdekes mondatot lehetett már hallani az elmúlt években. Most, egy Orbán Viktor és Pintér Sándor részvételével tartott fórumon történt felszólalása következik.

Olvass tovább

Nem túl régen Pöttömmel beszélgettünk arról, hogy nyár, meg kellene csinálni valamit, valamit közösen, meg sokan… Nem, nem gruppenre gondoltunk, hanem valami nyaralásra, valami vízparton. Ahol a sok az egy 10 körüli természetes szám, az összetételre nézve pedig a mindenki ismer mindenkit című dolog lenne a legideálisabb. Olvass tovább

Nem, ez a dolog megint nem személyes lesz.
Csak arról szeretnék mesélni, hogy sikeresen megújítottam az én kis kedves, és dédelgetett idézetekben utazó oldalacskámat. Így, hogy 2 éves lesz nem sokára

Egyelőre a visszajelzések alapján úgy tűnik az olvasók közönségnek tetszik az oldal, az előzőhöz képest.
Ami nem meglepő, mert eredetileg Napsugár nem annak készült, amivé az elmúlt évek alatt vált.
idézetek,
Szóval, hajrá örüljetek velem

Szokás kocka körökben dobálózni a priceless jelzővel, a mostani helyzetemre is kb ez illik a legjobban.
Egy mondatban sűrítve úgy nézne ki, hogy priceless dolog az unokatesóddal találkozni egy olyan város vasútállomásának jegypénztárában ahol még sosem voltál. Főleg, ha egy városból indultatok, pláne, ha egy vonattal, de pláne, ha miattad szálltak rossz irányba… Na, de lássuk a sztorit

A kép innét való

Olvass tovább

Egyet áruljon már el nekem valaki, de most úgy komolyan.

Hova tűnt most Orbán Viktor hatalmas pofája? Árvíz van, gátszakadás, embereknek el kell hagyni a házaikat, és nincsenek sehol az aktivistáik? Hol a két harmad, gyerekek? Nincs sehol az a sok tízezer ember, aki állítólag nekik összekukázta a “kétmillió” ajánló szelvény? No meg a Fidelitas?

Hol van a végveszélyben vergődő Sólyom László, aki csak farkast kiáltani tud, és államfőhöz méltatlanul viselkedni, párton kívüliként, és pártok felettiként mégis egyik, vagy másik oldalra állni? Ja, hogy a Sándor-palotát nem veszélyezteti az ár? Füle, meg szeme ilyenkor gondolom véletlenül sincs.

Hol van Senkiházy (D’artagnan) Attila, aki a farkán himbálja az antifasizmus zászlóját, meg a Dávid csillagot, és mellé énekli az Internacionálét, és metálvillázik hozzá? Ja, hogy sehol, mert éppen csinálni kellene valamit, és nem csak fasisztázni, meg nácizni, meg elmondani azt, amit a kezébe adnak.

Hol van a szcientológia hős védője, Szakasits Árpád méltó utóda, Schiffer Andriska? Vajon a mai ülésnap után még a kijáratot keresi a Parlamentből? Vagy a következő csodás ökozöld tüntetést szervezi, esetleg a következő Critical Mass szervezéséhez ad erkölcsi támogatást? Vagy újabb sárga labdákat hajigálást készít elő?

Szépek vagytok.

Persze, az ügyvezető kormány feladata LENNE. De ezektől mégis mit lehet várni? Segget törölni önnállóan úgyis csak akkor tudnak, ha az konkrétan egy húszezres. Bajnai Gordonkának is csak arra volt érkezése, hogy szabálysértési eljárást indíttasson Vona ellen, az árvizi védekezésre még véletlen sem…
Csodálatosak vagytok.

Bezzeg, a kirekesztő, fasiszta, fél-katonai, náci, fajgyűlölő, a cigány kérdésre az önbíráskodás eszközét ajánló (idézet az LMP programjából) Gárdisták, és Jobbikosok kint vannak a gátakon, és mentik mások otthonát. Származásra való tekintet nélkül. Igen, a cigány családok házait is. Amíg ezek a szarfaszúaknak a legnagyobb gondja az, hogy vajon mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hogy Vona Gábor gárdista mellényben tett esküt…

Te jó ég… Kitartást a gátakon!