Évek óta olvasom Wolf Gábor és a Marketing Commando cikkeit, hallgatom interjúit, sőt több anyagát meg is vettem, például a polcomon van a “Marketing tervezési szisztéma”, az “Személyes márka” és az “Instant Hírlevél” képzése is, megvettem a Gazdag Tanácsadó Szisztémát, és fél évig járattam a Navigátort is. De, évek óta birizgálja a fantáziámat, hogy milyen lehet az a konferencia, ami csak évente egyszer van, és olyan előadások hangzanak el, miket adhat át a közönségnek.

Jött egy korai akció tavaly, amelynek keretében 6 részletben ki lehetett fizetni a konferencia árát, természtesen számlaképesen, így került egy kis költség is a vállalkozásomba, én pedig csillapítottam a kiváncsiságomon.

Olvass tovább

A nemzetgazdasági miniszter 39/2011. (X. 14.) NGM rendelete
a 2012. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről

2. §

A 2012. évi munkaszüneti napok körüli – a naptár szerinti munkarendtől való eltéréssel járó – munkarend a következő:

a) március 24., szombat munkanap
március 16., péntek pihenőnap

b) április 21., szombat munkanap
április 30., hétfő pihenőnap

c) október 27., szombat munkanap
október 22., hétfő pihenőnap

d) november 10., szombat munkanap
november 2., péntek pihenőnap

e) december 15., szombat munkanap
december 24., hétfő pihenőnap

Tehát az idei évi ünnepek
2012. január 1., újév – vasárnap
2012. március 15. – csütörtök
2012. április 9. – Húsvét hétfő
2012. május 1. – kedd
2012. május 28. – Pünkösd hétfő
2012. augusztus 20. – hétfő
2012. október 23. – kedd
2012. november 1. – Mindenszentek, csütörtök
2012. december 25. – kedd
2012. december 26. – szerda

Ebből az következik, hogy ezek lesznek a hosszú hétvégék
2012. március 15. – 18. (4 napos hétvége)
2012. április 7. – 9. (3 napos hétvége)
2012. április 28. – május 1. (4 napos hétvége)
2012. május 26. – 28. (3 napos hétvége)
2012. augusztus 18. – 20. (3 napos hétvége)
2012. október 19. – 23. (4 napos hétvége)
2012. november 1. – november 4. (4 napos hétvége)
2012. december 22. – december 27. (5 napos hétvége Karácsonnyal)

Rövidített hétvégék
2012. március 25.
2012. április 22.
2012. október 28.
2012. november 11.
2012. december 16.

Végkonklúzióként, idén lesz 1 szökőnapunk, valamint 8 hosszú hétvégénk, amely talán feledetni tudja azt, hogy 5 rövid hétvégénk is

Nem vártam túl sok jót a tegnapi naptól, de még ezt a várakozásom is sikerült alulmúlnia az eredményeknek.
Ismét idő előtt megtudta mindenki az eredményeket, ugyanis éjfélkor kikerült a trackitdown.net-re (akik elvileg a csodálatos informatikai háttértámogatást adják a projekthez) egy bejegyzés, amit nyilván reggelre akartak időzíteni, mivel az éppen folyamatban lévő buliról, már múltidőben beszéltek, így a hivatalos eredményhírdetés előtt már a bulizók is tudták, hogy mivan.

A várható eredményt jogos felháborodás követte, és kifújolták Guettát, aki ezen meg is lepődött, végül Armin nyugtatta a közönséget…

Akkor jöjjön a lista.

Olvass tovább

Amikor kb két hete lejött a csodás indexes videó a becsületkasszás ásványvíz automatáról, amit a város több pontján (az egyik pont a munkahelyemtől 2 sarokra lévő Kolosy téren van), ekkor többeknél hangot adtam szkepticizmusomnak. Miután minden nap 2x elmentem az automata mellett és láttam, hogy milyen hatásfokkal üzemelnek. Persze, lehurrogtak, törölték a hozzászólásaim, hogy milyen köcsög negatív vagyok.

Olvass tovább

Szombaton délután úgy hozta az idő, hogy kimentem az idei Nemzeti Vágta előfutamaira, amelyek a vasárnapi középdöntők selejtezőjeként szolgáltak.

Nem fejtem ki az álláspontom most a rendezvényről, mint magánember voltam kint, aki egy komoly géppel ment fotókat készíteni. Történt egy baleset, ami a történés pillanatában is súlyosnak tűnt, aztán elolvasva a mai híreket, és az esettel kapcsolatos sajtóközleményt rendesen felzaklatott.

Történt ugyanis, hogy a 10. futam második körében Szigetvár színeiben versenyző Le Songeur nevű ló és lovasa ifj. Czike Zoltán a déli átjáró utáni első palánknak ütközött, majd a lovas földre került, az elszabadult ló pedig nyitott belső szervekkel, és erősen sérült hasfallal futotta végig a futamot.

Olvass tovább

Sokak tollából olvastam mindenféle rosszat a 2011-es évjáratú orszag tortájaról, ezért úgy döntettem, hogy én is ráveszem magam erre a szakrális megöngyilkolásra, es megízlelnem.
A gazdasági és marketing háttérelemzését a magam részéről kihagynám, úgyis megtettek már mások előttem, de tagadhatatlan tény, hogy sok az a 450 forint ezért a szelet hogyishívjákért.

Szóval, kellően alacsony volt az elvárasom, és valójában semmi jóra nem számítottam, amikor beléptem az István cukrászdába. Amikor kértem a pultos hölgytől (aki mintha az egyik tulajdonos lett volna) ezt a csodát, némi lesajnálást véltem felfedezni az arcán, szóval nem indult jól az ismerkedés.

Ehhez képest, első ránézésre gusztusos dolognak tűnt, bár a barackon látszott, hogy nem tegnap lett rátéve erre a szeletnyi országimázsra. Ennek eredményeképpen szépen meg is festette a habot, és nincs mit szépíteni rajta, fonnyadt volt. Az első vékony csíkot metszettem belőle a villámmal, és már borsódzott a hátam, hogy vjah tényleg olyan rossz-e… Hm, nem is rémes. Na, most próbáljuk úgy, hogy kifolyatjuk és megkóstoljuk a lekvárt is… Így meg jobb.

Aztán, megízleltem az összetevőket külön-külön.
A baracklekvár szokásosan durván fejbevágóan édes, a hab visszafogottan semmilyen, a tortaalap szokatlan, mondhatni desszert idegen.
A köles aromája nem igazán tartozik a mindennap begyűjtendő ízek közé, számomra. Ami igazan elütött a többitől, az a kis darab csoki volt a tetején, amelyen barackunk szörfözött az alá hajlított habtengerben.

Az összhatás inkább jellegtelen és felejthető, mint rossz. Úgy gondolom, hogy a mindenképpen kipróbálandó kategória, hangsúlyozom, hogy egyszer. Ugyanis, miután kiindulópontba helyeztem a villát nem uralkodott el rajtam, a “de ennék még egy ilyet” érzés, sem a közeli sem a távoli jövőre nézve.

Ezen azért lehetett volna még dolgozni…

A történet egészen 2009-re nyúlik vissza, amikor is az egyik ügyfelemnek szüksége lett volna 1, egy másik ügyfelemnek pedig 3 francia domain névre. A francia domain nevek különlegessége, hogy csak Francia lakcímmel rendelkező, illetve, ottani telephellyen rendelkező cégek igényelhetik.

Olvass tovább

Ma részem volt, egy furcsa, nem mindennapi élménynek, ami alapvetőn dolgokat változtatott meg bennem azzal kapcsolatban ahogyan látom az itthoni viszonyokat.

Az előzmény annyi, hogy mint minden évben megrendezik a csodás meleg felvonulást az Andrássy úton.
Néha, volt olyan szerencsém, hogy éppen vidéken voltam, amikor ez az esemény zajlott, de általában – ahogy arról korábban is írtam – mindig kellemesen beleköpött valami programomba, pl Kalózékkal egy mozizásba, amikor az Andrássy lezárása miatt nem értek oda, vagy ilyesmi. Eredetileg nem gondolkodtam azon, hogy kimegyek a felvonulás ellen demonstrálók táborát gyarapítani, viszont amikor a hét közepén két igen toleráns fajta, besorolhatatlan nemű majom belezavart Staudt Gábor utcán tartott sajtótájékoztatójába, akkor határoztam el, hogy mindenképpen kimegyek.

Olvass tovább

Tegnap délután Gödöllőre látogattam, azzal az előre megfontolt célzattal, hogy résztvegyek a HVIM szervezésében megrendezett Ante Gotovina melletti szimpátia tüntetésen, aminek az apropója egyrészről maga a hágai törvényszék két héttel ezelőtti ítélete volt, amely elítélte a horvátok első számú nemzeti hősét, másrészt mert az EU összes külügyére éppen a Gödöllői kastélyban tartózkodott a csodás magyar EU elnökség kapcsán.
Olvass tovább

Avagy inglisül Buried névre hallgató spanyol-amerikai-francia filmdrámát sikerült végignézni péntek este.

Olvass tovább

Ugyesen es okosan sokaig aludtunk, es a 8-orasi IC-vel indultunk meg Rotterdam fele. Ami determinalta hogy este 9-re ertunk oda, vissza jarattal kapcsolatban gondoltuk hogy majd ejfel korul/utan majd csak lesz valami vonat, addig csak el karistolunk a varosban. A kijozanito igazsag az volt, hogy kb 2 orank volt, es a belvaros felvolt turva epitkezes miatt, a masik felen pedig valami elozo/aznapi rendezveny kellekeit bontottak, igy picit kaotikus volt az allapot. Persze, ha metrozunk kiertunk volna a kikotobe, ami ket metro megallora volt, de masfel ora alatt, egy ismeretlen varosban este 10-kor, egy vonatallomason ejszakazas utan az ember ovatos, igy csendben benyeltuk, hogy vonatoztunk ketszer masfel orat feleslegesen. De legalabb most egy jo kavezoban ulunk. Holnap, lehetoseg szerint vissza kellene ide jonni… Vagy Hagaba, majd meglatjuk.

Hónapok óta különböző filmek előtt feltűnt az intrója ennek, a mozgalmasnak ígérkező Matt Damon és Emily Blunt nevekkel fémjelzett, alapvetően akciódús, romantikus, sci-fi elemekkel tűzdelt thrillernek.

Olvass tovább

Nos, a helyzet az, hogy a napokban egy picit megint elmélyültem a témában, és a korábban hallottak alapján nem lett túl meglepő a végkövetkeztetés.

A misszó úgy néz ki, hogy lesz egy szombat esti NAGY buli, amit most csak szerényen hívjuk ASOT 500 -nak, erre kellene kijutni, amelyet Den Boschban (hollandusul ‘s-Hertogenbosch) nevű kisvárosban fognak tartani. Majd szeretném megnézi egy picit Amsterdamot, és vissza jönni. Az egészet egy hosszú hétvége keretében tervezem, vagyis 2 éjszakát mindenképpen kint töltenék. Olvass tovább

Nos, ez a film is felkerül az “Filmek, amiket véletlenül néztem meg” listára.

Ugyanis eredetileg Szerelem és más drogokat akartunk nézni, de az csak Duna Plázában volt, ahhoz korábban kellett volna indulni, stb-stb. Így ráböktünk egy filmre találomra. Korábban olvastam róla egy kritikát és abban dicsérték Nicolas Cage alakítását, ellenben lehúzták a filmet, hogy jót tett volna neki egy jó rendező.

De a legnagyobb bajom, nem is ez volt vele… Olvass tovább

Fél hat körül Nyugati térnél a környező mellékutcák füstben úsztak, amikor a Podmaniczky utca sarkához értem. Jobb oldalon a második ház egyik földszinti része (a rendőrök azt mondták karácsonyfa tűz, tehát lakás lesz…) erőteljesen füstöt árasztott magából, egy ablakon át.

Olvass tovább

Nos, jó ideje szemeztem már a Nomád étel kínálatával, és gondolkodtam rajta, hogy kellene is valami jóságosat innét magamba emelni. Végülis, amikor az első éhségi ingerem megérkezett ma, úgy gondoltam mikor máskor rendelnék, mint ma.

Akkor ucc neki.
Olvass tovább

Bár előzetesen készítettem terveket arra vonatkozólag, hogy mit es mikor szeretnénk látni, azért élt a fejünkben egy másik, hozzávetőleges lista is. Úgy gondoltuk, hogy első nap belevetjük magunkat a városba, lesz ami lesz alapon.

Az első látnivalót egyébkent, mar a megérkezes estején szemügyre vehettuk. Ugyanis az északi pályaudvar (Gare du Nord) felé halado RER kocsikból tökeletes rálátasunk nyílt a Montmartre-on terpeszkedő Sacre-Coeur templomra.

Reggel, egyébként kivételesen a női szakasznak voltak ellenvetései a korai indulás ellen -  hétköznapokban nekem szokott lenni – így gondoltam amíg az ébredezési es készülődési folyamatok zajlanak, én felfedezem a környéket, no meg szerzek némi reggelinek valót. Sikerült is már elsőre picit elkeveredni, mivel határtalan önbizalmamban terkép nélkul indultam el. De, csak kb 2 metro megállonyit sétalltam a referencia pontnak szamitó Gare du L’est-től a St-Denis-Strassbourg megállóig.

Olvass tovább

A magam részéről indulás előtt kivettem egy nap szabadnapot, hogy elrendezzem egyrészt az utazással kapcsolatos dolgokat. Mint pl.: a becsomagolás roppant szofisztikált es aprólékos folyamata. Másrészt a folyamatban lévő munkáim végére igyekeztem pontot, illetve vesszőt tenni, hol mire volt szükség és lehetőség.

Olvass tovább

Arra gondoltam, mielőtt nagy zugolódás támadna, es a sok kérdést megelozendo pár sorban jelezném, hogy igen, valoban megjártuk Parizst, és egy darabban haza is érkeztünk

Az ellentétes híresztelésekkel szemben nem menekült státuszért folyamodtunk, hanem egy hosszú, 6 napos hétvégére ugrottunk át, es mindent megnéztunk, ami egy kommersz turista TODO listájan szerepelne. Még talán többet is.

Mivel 1700-nál is tobb kepet sikerult lőni, így a fénykepes beszámolók napokra lebontva a hétvégénél előbb nem lesznek kint
Egyelőre a kiválogatott képek itt találhatóak, de lesz még itt sokkal több

A veretes véleményem pedig, ami mindig is megvolt a franciákról – úgy általában – nem hogy változott, de szinte minden pontban megerősítést nyert…

Egy alapvetően meglepő bulin voltam szombaton a Hajógyári szigeten. Méghozzá tőlem szokatlan módon Coronitában. Nem, nem hajnal 4-kor, hanem emberi időben este 10-kor startoló bulin, ahol a trance és progressive muzsikáké volt a főszerep, a lemezjátszók mögött pedig 8 magyar DJ fordult meg.

De, nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy mi is volt a buli után.
Olvass tovább