Egy alapvetően meglepő bulin voltam szombaton a Hajógyári szigeten. Méghozzá tőlem szokatlan módon Coronitában. Nem, nem hajnal 4-kor, hanem emberi időben este 10-kor startoló bulin, ahol a trance és progressive muzsikáké volt a főszerep, a lemezjátszók mögött pedig 8 magyar DJ fordult meg.

De, nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy mi is volt a buli után.
Olvass tovább

Az első konfrontációm a fent említett hellyel valamikor akkor volt, amikor április végén sétáltunk a városban Sándorral, és feltűnt, hogy mekkora kígyózó sor áll az Eiffel tér bejárata előtt, valamint később, amikor ilyen Clubshopos matricával ellátott ülő alkalmatosságokon heverésző embereket láttam a nyugati téren szerte mindenhol, este 10-kor. Április 29.-ét hazudott a naptáram erre a napra.

Mivel unalmas időmben szoktam sétálgatni, és az ütött-kopott kisutcákat már megunva újabb területet szoktam keresni. Így keveredek mostanában elég sokat a fent említett térre. Igen, ez az a tér, ami a Nyugati pályaudvar és a Podmaniczky utca között terül el. Az egyetlen normális zöld terület a Szent István park és a Rákóczi tér között. Bár, ez utóbbi erősen felejtős a metróépítés óta, mint olyan. Olvass tovább

Ma délelőtt, reggeli után kutatva sétálgattam a Deák téren, és az Erzsébet téri lukból, egy óriási tátongó lábfejre lettem figyelmes, ezért megnéztem, hogy az ott még is mi a hóhányás

Mint kiderült, ezt egy tárlat, egy kiállítás a XX. században feltalált, és elsődlegesen a nők számára kitalált, és mára mindennapivá vált használati és háztartási eszközökről volt egy kiállítás. Olvass tovább

Tegnap jött körbe egy e-mail, ami után elkezdtem lázasan keresgélni online egy albumot, hallgatás céljára.
A lelkesedésem annak volt köszönhető, hogy az elmúlt 10 évben kikerülhetetlen ő, a zenéje, és a stílus, amit képvisel.

Sok top DJ-vel ellentétben akik mostanában – hogy pestiesen fogalmazzak -, elkurvultak, és korábbi mivoltukat megtagadva teljesen másfelé kacsintgatnak, mint korábban, ő megmaradta az eredeti, tiszta és hamisítatlan trance mellett. Mondom ezt úgy, hogy, mint tudjuk a trance az elektronikus zenében az a műfaj, amit a legjobban lehet ötvözni a hasonló stílusokkal. (Vagy akár a teljesen eltérőekkel is, ugye hallottunk már The Killers trance mixet, ami meg ugye indie rock/brit pop.)

A tíz évből és a tranceből, és album megjelenésből kitalálható szerintem, hogy Ferry Corstenre vonatkoztak a felső sorok. Tegnap óta érhető el az új dupla albuma, a Once upon a night. Ebbe hallgattam bele, és írok róla egy picit. Bár ugye Laurie Anderson óta tudjuk, hogy “zenéről írni olyan, mint eltáncolni az építészetet”, de azért mégis megkísérlem.

Olvass tovább

Most értem vissza, a március 15.-i állami ünnepségről, a Kossuth térről.
Nem szépítem a dolgot, ez így szerintem vállalhatatlan volt.

Olvass tovább

Most érkeztem haza a filmnézésből, amit életem Évájával sikerült elkövetni.

Szóval, egészen friss az élmény még, és gondoltam, inkább most örökítem meg, mint később, amikor túl cizellálnám a dolgot. No, meg így talán egy picit eredetibb és hitelesebb is tőlem. Elvégre ez mégis csak a személyes naplócskám.

Elöljáróban annyit elmondanék, hogy senkinek sem olvastam elemzését/kritikáját róla, szóval bárki véleményével összecsengés valószínűleg nem a véletlen műve, hanem az egy húron pendülésé

Olvass tovább

Napok óta írnak a különböző zenei oldalak a Lemezlovas Egyesület díjátadójáról, no meg arról, hogy Dévényi Tibi bácsi és a pöttyös labdája életmű díjjat fog kapni.

Ezért gondoltam egyet, felhívtam BanDJ-t, hogy érdeklődjek az eseményről.
Mondta, hogy várnak sok szeretettel, így tegnap este a Moulin Rouge-ban voltam, a Dj Szövetség éves díjátadó gáláján.

A programról annyit tudtam előre, hogy átadják az Év Dj-je díjjat, az Év Producere díjjat, valamint az Év Felfedezettje díj is gazdára fog találni, az előre ismeretett életmű djí mellett.

Az év DJ-je díj jelöltjei:

• Andrewboy
• Bárány Attila
• Hamvai P.G.
• Szatmári
• Vajkó
• Wallas

Az év producere díj jelöltjei:

• Belocca
• B-Sensual
• Jay Lumen
• Myon & Shane 54
• Stereo Palma

Olvass tovább

Múlthéten Gödöllőre figyelt az elektronikus zenei scéna egy pár napig, mivel ott zajlott a Club CUE dj verseny. Közel 50 indulóból a neves zsűri volt hivatott kiválasztani a legjobbat, vagyis inkább a legjobb hármat.

A zsűri tagjai Newl, Bárány, andrewboy, Joenathan, és eredetileg Danny L lett volna még, de ő az útviszonyokra hivatkozva sajnos nem ért oda.

Eltekintve attól, hogy a végeredmény szerintem bunda volt, az első három helyezett kiválasztásáig egyetértek a dologgal.
Olvass tovább

Vannak dolgok, amiket nagyon várunk, parázunk tőle, majd amikor túl vagyunk rajta, csal hápogunk, hogy basszus, ettől tartottunk ennyire?
Ettől féltünk ennyire? Erre készültünk ennyit, hisz ez tök sima volt…

Míg, van a másik véglet, amikor az ember visszanézve, azt mondhatjuk, Vörösmarty szavaival, hogy Ez jó mulatság, férfimunka volt. Vagy akár nőimunka, tök mindegy.

A második mindenképpen maradandóbb lesz, hosszútávon.
Talán, pont ezért, mivel megküzdöttünk érte, nem lehetett – nem szabadott – félvállról venni, mivel annak beláthatatlan következményei lettek volna. Vagy éppen tragikus.

Ez a második erősen katartikus élményt nyújt, olyat amire az ember mindig emlékezni fog, míg az elsőt lehet, hogy másnapra el is fogja felejteni.

Az első példában említett volt nálam például az érettségi. És nagyjából ez az egy, ami így eszembe jut, mivel a többit meg sem maradt.
A másodikból sokkal többet tudnék felsorolni. Például ide tartoztak, a soha véget érni nem akaró újsághordások tizenévesen,
a kútásó korszakomból, a legtöbb helyszín élénken él bennem, mert megmaradtak azok a helyek, ahol az életemmel játszottam, nap mint nap.

De ugyan így nem fogom soha elfelejteni, azokat az átvirrasztott éjszakákat, amiket a zottarella.de fölött töltöttem,
vagy azt a 7 órát, amit a Sláger Rádió Szimpátiakoncerten álltam végig bokáig vízben.

Vagy az elmúlt, közel 2 hónapos időszakot, amit ma megkoronáztunk a Magyar Telekom Évindító 2010 nevű eseményével.

Olvass tovább

A műjégpályán került megrendezésre, a Sláger Rádió Szimpátiakoncert. Amit néhányan búcsú koncertnek tartanak, mások szimpátia koncertnek. Nem szeretnék egyik táborhoz sem csatlakozni.
Viszont, kint voltam és fotóztam.

A koncerten töménytelen mennyiségű énekes és zenész tette tiszteletét, úgy mint, a Hooligans, Auth Csilla, Voga Viki, Charlie, Rúzsa Magdi, Dobrády Ákos, Király Linda, Balázs Fecó és a Korál, Deák Bill Gyula, Hevesi Tamás, Karthago, Irigy Hónaljmirigy, Bikini és a Republic.

Olvass tovább

No, nem mintha nem kaptam volna elég, ajándékot a szülinapom kapcsán,
de az elmúlt időszakban voltak kemény, hajtós időszakaim. És úgy gondolom, hogy az ember alapvetően képtelen kisebb-nagyobb jutalmak nélkül hosszútávon jól/kiemelkedően teljesíteni, ezért megajándékoztam magam pár dologgal

Olvass tovább

Az elmúlt pár hónapban indokolatlanul sokat szólt nálam a For An Angel, és a kezdeti cél csak annyi volt, hogy élőben akarom hallani, aztán ebből sokkal több lett



Olvass tovább

Idén szerencsére komolyabb balhé nélkül sikerült megemlékezni az ’56-os eseményekről.
Sőt, a szervezők egybekötötték egy kis kiállítással is, a rendezvényt. Így a megemlékező pantomim játéknak korhú hátteret biztosítottak ÁVH kötelékben szolgáló kocsikkal, tankokkal és csapatszállító járművekkel, a város főbb csomópontjaiban.

A Blaha Lujza téri és a Nyugati téri megemlékezésről származó helyszíni képek következnek.
Olvass tovább

Igazából bor témában nem túlságosan számítok szakérőnek, sőt az izlés világomon, mind a kemény vonalas borászok, mind pedig a bor fanok mosolyognak.
Bár, ez engem igazából a legkevésbé sem érdekel.

Tény azonban, hogy az elmúlt években bármennyire is próbálkoztam, szárazsági szintben a fél édes alattiakat nem tudom meginni, így nálam csak a desszert bor kaliberű dolgok, aszuk, esszenciák, gyümölcsborok és ilyesmik kerülhetnek szóba. Több könnyed, friss bort is kóstoltam, idén is, meg úgy általában is, aminek jó lehet, az illata megnyerő, az első korty után vattát köpök tőle.

Ezért azok, akik szerint a száraz bor az igazi, a többit pedig ki kell önteni, kérem most távozzanak, mivel hatalmas eretnekségek fognak következni.
Olvass tovább

Szemét, galád és alávaló módon kint jártam a RedBull AirRace 2009 Budapest-i fordulóján megnézni, a vörösbikás, elmebeteg és adrenalin függő pilótákat: Mike Mangoldot, Kirby Chamblisst, Paul Bonhomme-ot és persze az egész beteges hülyeség szülőatyját Besenyei Pétert.

A folytatásban a képek, amik készültek.
Jó száz darab
Olvass tovább

Most pedig következnek a Sziget ötödik és egyben utolsó napjának a képei.
Benne sok-sok kép a Sziget életéről, alternatív helyszinekről és programokról. De ezen kívül persze az az napi nagyágyúnak szánt képek is lesznek, The Offspringről, Faith No More, az afró és latin szinpadról, a jazz szinpadról, az MR2 szinpadról, a Hungarikum faluból, és ki tudja még miről.

Olvass tovább

A Sziget negyedik, vagyis utolsó előtti napjáról készült képek.

Benne, hajózás a szigetre, a Rádió1 hajóval. Majd az AXE zuhanyzó bázisa, majd egy olyan hely, ami nincs a Sziget térképen, közben Manic Street Preachers koncert ment, majd Placebo. Megnéztük a Jamie Winchester koncertet is, és a végén egy sátor felé tévedtünk, ahol javában állt már a bál.
Olvass tovább

Nos, a mostani képek tartalmaznak olyan elemeket, amelyek a nyugalom megzavarására alkalmasak.
Például egy rózsaszín cicanadrágon áttetsző pöttyös bugyi, vagy éppen Zalatnay Cini…
Így folytatás, csak saját felelősségre.

Olvass tovább

A sziget második napja

Egyelőre kommentár nélkül itt vannak az első napon készült képek.
A személyeseket kivettem, majd a nagy fesztivál hét végén kirakom, és majd lehet vigyorogni Ákos fején

Olvass tovább