Az előzőekben említettem, hogy nem kimondottan sikerült teljesíteni az ideálisnak mondott alvás mennyiséget a tegnap éjszaka folyamán, legalábbis a korábbi bejegyzés szellemében. Viszont, ennél is borzasztóbb felfedezést tettem ma.

Hétfő éjfél és hajnal 1-kor körül még itthon borotválkoztam, mielőtt beszálltam volna a taxiba, és átrepültem volna egy közeli városba hozzá.
Este 6-kor pedig amikor hazaértem, és a tükörbe néztem kb 3 napos borosta volt rajtam.

Ennyit jelent, az, ha egy este nem alszom?
Vagy az egész napos meeting miatt indult ilyen erős növekedésnek az arc szőrzetem?
Vagy ez is a SCRUM bűne?

Ami a régi; álmosságtól fejfájósan, és éhesen botorkálok a villamos felé, hogy munkába induljak. Az éhséget és fejfájást csillapítandóan Monster Rippert iszom.

Ami új; Olvass tovább

Pár perce olvastam, a mindannyiunk által látott, pünkösdi Szabadság-híd Turuljáról leugró férfi családjával készült interjút itt.

Ő az apukám. Nagyon jó ember volt. Írjatok róla valami szépet.

Szólt a mondat, ami után elmosolyodtam, majd elszorult a szívem, és a következő levegő már könny formájában jött ki…

Ilyen is régen volt velem…

A szangvinikus személyiségtípus, a szakirodalom szerint hajlamos arra, hogy a történeteket kiszínezze, a valóságtól elrugaszkodva, az objektív tájékoztatás elvét – hogy, politikailag korrekten fogalmazzak – felrúgva, a történteket máshogy mutatja be.

Ez a kiszínezés, alapvetően nem káros. Sőt, önálló műfajként, mint standup comedy él és virágzik nagyon régóta. Olvass tovább

Ma reggel roppant fontos, mondhatni forradalmi felfedezést tettem.

Mostanában ugyanis szinte életvitel szerően szoktam valamit kezdeni magammal ébredezés közben, legyen ez akár mondjuk a csodás fém súlyzóim, akár a mellizom erősítő szépségem, akár felülés, mint olyan. A csukló sérülésem, vagyis a csonthártya gyulladásom detektálása óta, az első kettőt hanyagolni vagyok kénytelen, így ma reggel is maradtak a felülések.

Node, nem polírozni akartam magam. Ámbátor, most már ismertetném a problémát. Olvass tovább

Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.

Persze, meg a jó elnyeri jutalmát, boldogan éltek, amíg meg nem haltak, szól a bullshit mesék vége klasszikusan. A valóságban pedig ez valahogy sosincs így. De mindegy, teszek még egy utolsó próbát, más út úgy sincs igazából.

Olvass tovább

Miután végeztem ma az irodai dolgaimmal, jöttem kifelé az épületből és éppen a mindennapi gondjaimmal voltam eltelve, miszerint, milyen volt a mai tárgyalás, mit kellene most csinálnom, holnap honnét folytassam az irodai dolgaimat, melyik melómat csináljam ma otthon este. Majd jöttek az ilyen egyszerűbb dolgok, mint hogy kellene vacsorázni, de vajon mit, és hol. Mi lenne, ha csak szójatejet innék vacsorára, vagy inkább egy gyros, vagy netán egy jó sajtburger… Olvass tovább

Rohannak a hetek gyerekek.
Tegnap volt szilveszter, basszus, holnap meg karácsony lesz szinte. Olvass tovább

Jött egy ötlet, most így félálomban. Majd hónam alá csaptam a kis laposom, miközben kimentem, oda, ahová még James Bond is gyalog jár, hogy az időt hasznosan eltöltendő utána nézzek meg lehet-é valósítani, amit kitaláltam.

Olvass tovább

De most így elég komolyan.
Nem, magam miatt személyesen, nem is a családom miatt.
Hanem rossz szemmel nézem a társadalmi és ideológia feszültséget.

Olvass tovább

Ez a kérdés egy jó ideje foglalkoztat.
Vannak olyan dolgok, amiket nagyon régóta görgetek magam előtt.

Ezekből sok minden elfelejtődik, de jönnek helyette újabbak, nyilván a legtöbb abból van, ami elkészül.

Mostanában a fejemben lévő aktuális lista:

• elkezdeni az Új WordPress 3.0 fordítását (jelentem, tegnap ezt Győzővel megkezdtük!)
• időt szánni arra, hogy linux alatt kikísérletezzem működik-e a 6555-ről a mobilnet (kipipálva)
• az összes hátralévő domainek áthozása deninettől (kipipálva)
• befejezni a TeleWiW nevű projekt számára a monitoring URL-t és a dokumentációt (ez folyamatban)
• új verziót kiadni ACE nevű csodás pluginemből (in progress kb 50%-on áll)
• januárban készült képeket átnézni, rendszerezni, bejegyzés csinálni az eseményekről (nagyrészt kész, de kettő még hátra van.)
• Összerakni az új szerverem (ehhez várok még egy 3.4-es csodás Xeon-t, a másik mellé, meg pár SCSI diszket)
• és a legutálatosabb: számlázni… Na, ez még sehogy sem áll. Bevallom férfiasan, pedig idén még csak 1 számlát állítottam ki, igaz abban elég sok nulla volt
• És persze az én kis projektjeim, mint hogy új kinézetet adjak napsugar.net-nek, elkezdjem a tranceportal.hu -t, valamint egy új idézetes oldalt is.
• Feltölteni tartalommal a magneto.hu -t (van kb 2 statikus oldal rajta, meg egy e-mail jelszó csere. Több mint a semmi)
• Befejezni az XML-RPC alapokon nyugvó automatikusan szindikálódó webkettes csoda oldalam, amit másfél éve igérek. (az xml-rpc engine megvan, már csak az apikulcsos dolgot kell megírni, meg a design)
• Átírni a morrisons.hu-t buddypress alapúra

Néha attól tartok, hogy majd 6 láb mélyen érem utól magam, hamarabb nem.

Pedig elhatároztam, hogy nem vállalok új melókat. De néha kurva vagyok, mert igen van az a pénz, amiért igen…
Ilyenkor meg bánt a lelkiismeret, hogy a saját szarjaimmal nem haladok. Ördögi kör.

Mióta megy a nagy vebkettes szósölnetvörkinge hájp sokan tudni vélik, de minimum aggasztónak tartják, hogy az emberek kevesebbet találkoznak személyesen, hogy mindenki a gépe előtt kockul, és szélesedik a szakadék az egyes emberek között, elsivárodnak a kapcsolatok stb. Ezerszer hallottuk/olvastuk már.

Olvass tovább

Nos, mindenek előtt mesélnék egy picit.

Van egy cikk, vagyis egy hosszabb cikk, ami elég vaskos olvasmány. Ezt többször átolvastam, sok mindenre felnyitotta a szemem, a mostani demokráciának csúfolt politikai berendezkedésünkkel kapcsolatban. Választ kaptam a miértekre, amik felmerültek bennem. Az eddigi tudásom szerint egy itthon élő újságíró munkája (az egykori barátnőjén keresztül ismertem meg), aki álnéven publikál. Olvass tovább

Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:

A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…

Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.

Olvass tovább

Olvass tovább

Nos, a helyzet a városban a hét elején egészen drámai volt, amikor elkezdődött a nagy szakszervezetes munkabeszüntetés.

Eleinte anyáztam erősen, hogy egy forintot nem emeltek a fizetésemen írd és mondd 3. éve, de konkrétan egy forintot sem, és mégsem lázadok. Persze, ilyenkor jönnek a kontrák, hogy de nem mindegy hogy mennyit nem emelnek. Tény, de ettől még ugyanúgy az infláció követés járna, ugye…
Olvass tovább

Most csak ezt hallgatom, mert ez esik jól.
Ma legalább elfoglalkom magam, és nem rajta fogok kattogni, de holnap…?

Általában gondban vagyok a karácsonyi ünnepkörrel, meg úgy általában a dátumokkal.
Viszont ma ha kinézek az utcára, csak két nap lehet, vagy január 1, vagy dec 24.

Végül a január 1.-et azért vetettem el, mert ahhoz nincs elég trombita, konfetti törött pohár, és pezsgős üveg az utcán… Szóval így délután kettőkor tettem egy kis kört a belvárosban.

Olvass tovább

Bár, az utóbbi két hétben nagyjából itthon voltam, az első egy hét főleg ágyban fekvéssel, és erős antioxidánsok (kiwi, grapefruit, narancs), és forró folyadék (tea, forralt bor, csípős leves) társaságában telt.
Amitől jobban is lettem, viszonylag gyorsan, ebben a nagy h1n1-es hisztériában.

No, meg persze bejött egy egészen nagy kaliberű munkám is, amibe minden szabad, és felszabadítható időm beleöltem. Közben kijött a WordPress 2.9 is, arra is kellett pár napot szánni. Aztán tegnap a naptáramra nézek, és hú bazz, 21.-e van.
Már mindenki ünnepi lázban úszik, én meg még sehol sem járok…
Olvass tovább

Az előbb kaptam Csu-csutól,a The Room névű “blog” linkjét.

Az alap történet annyi, hogy egy állítólagos Neuman Ádám nevű programozó srác Erdélyben meglátogatta két ismerősét, és egy panzióban szállt meg éjszakára. Reggel egy tökéletesen lezárt szobában ébredt, ahol minden van, ami az élethez kell, csupán kijárat nincs…

My moonlight

Olvass tovább