DjZoNe blogol

Szombat délután unatkoztam otthon, és MSN-en kiírtam a nevem mellé, hogy hol ebédeljek. Jöttek, az elmésebbnél, elmésebb ötletek, mire végül Ákos ajánlotta az Abszint nevű éttermet az Andrássy úton, és felajánlotta hozzá a társaságát is. Ez ebben a formában egy nem visszautasítható kombó volt, ezért fél négykor találkoztunk is Oktogonnál. Olvass tovább

Egy órája értem haza a nagy szülinaposságossából
Olvass tovább

A szombatom érdekesen alakult, már csak a Dumaszínház miatt is, ahol megkaptuk az emo eedigi legpontosabb definícióját Kovács Andárs Pétertől. Olvass tovább

Szóval, egy nem szokványos szombatnak sikerült ez a nap igazság szerint, ahogy erre már utaltam is itt Olvass tovább

Nem, most nem bársony nyuszit fogok mesélni (igen noel, fordíthatnál még pár részt, várom a folytatást), hanem az elmúlt két és fél napomat Olvass tovább

No nézzük csak, milyen hétvégém is volt. Bár morzsákat mutattam már belőle, azért az eszencia most következik. Olvass tovább

Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!

Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…

Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.

Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni

De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D

Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel

Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…

No kiváncsian várom a vasárnapot
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt

Deklaráltam, hogy én bizony nem megyek le ma este Morrison’sba, hanem alszom.
Nos, ez nagyjából három ponton volt elkapálva… Olvass tovább

Ééés igen.
Sikerült nem sokkal hét után felkelni. Persze éjszaka, amikor ádáz harcot vívtam a párnámmal, elkezdett rezegni. Kicsi írt, hogy most megy haza, meg miaszitu. Miután válaszoltam neki, rájöttem, hogy félálomban nem jó smst írni… Olvass tovább

Egy fura, mondhatni extrém hétfőn vagyok túl. Ugye említettem, hogy Juditékkal találkozom reggel és indulunk egy kis shoppingolásra Parndorfba. Úgy terveztem persze, hogy igazából mindenem van, nem veszek semmit… Olvass tovább

Úgy nézett ki a dolog, hogy pénteken munka után két dolgom is volt. Egyrészt Haannal kellett volna söröznöm, másrészt pedig egy interjúra kellett mennem.

A második programot fontosabbnak ítéltem, így az elsőt le is mondtam septében. Olvass tovább

Úgy indult az este, hogy negyed kilenckor adtam le a kulcsot a portán, és másztam tovább Morrison’s Operába, mert Áki bácsinak megigértem, hogy megnézem a csunya és borostás fejét, amit bellülről kibélel némi koktéllal. Olvass tovább

Nos, ugy hagytam abba az előző postom, hogy a vacsizásból nem lett semmi, legalábbis a kép ezt próbálta szemléltetni. Én pedig úgy gondoltam hogy uccu neki, akkor haza és alvás. Csak az volt a gond, hogy nem kalkuláltam azzal, hogy a barátaim másképpen gondolják… Olvass tovább

Azon gondolkodtam, hogy szokásos módon írok valami arról hogy mivolt tegnap este, meg minden. De marhára nincs hangulatom hozzá, teljesen máshol jár az agyam… Rajta… Olvass tovább

Nos ahogy azt már írtam MacDeejaytől kaptam két db frontpasst.
És péntek este Hannával meg is beszéltük, hogy megnézzük, mert ugye érdekes program igérkezett. Olvass tovább

Nos ez a hétvége nem éppen szokványosra sikerült, bár annál jobban indult
Péntek este 9re mentem Patkóba, mert hogy Ákos, Kalóz és kangi volt a felhozatal, egy vacsorára. Ellenben a kisasszony nem tudott elkészülni időben, ezért késöbb jött. Olvass tovább

Szóval ezen a hétvégén megint sikerült a lovak közé csapni

Úgy indult, hogy péntek este eleresztettem egy nagyobb körtelefont, hogy ki mit csinál. Kalóz és kangi Prágában voltak, a Lesz testvérek és Márk a Balatonban áztatták magukat. Szóval az maradt, hogy Ákoskával elmentünk Szeparéba vacsorázni.

Majd rájöttem, hogy neki sincs kártyája. De ekkor bevillant, az egyetlen legális és járható út, ahogy bejuthatunk, ismerős és protekció nélkül is

A vacsiból két cézár saláta lett, némi burn társaságában. Valamivel később kiváncsiságunk áthajtott minket ZPbe, ahol megnéztük milyen az “ágyas meggy”. Majd tettünk egy nagy kört, és sikeresen átestem 6 kiscsaj táskáján, amivel tuti beloptam magam a szívükbe. Majd az egyik sarokban egy szőke kiscsaj nyúl utánnam, hogy “Várj!”.
A másfél burn és a pálinka jó hatással volt az emlékező tehetségemre, így azt sem tudtam ki ő… De hirtelen ráeszméltem, hogy igen, őt Timinek hívják, és Judit pesti barátnője, aki még csak 17, de már most is nagyonjócsaj… No végülis annyi lett, hogy kapott tölem névjegyet, meg hogy a blogját átkéne alakítani így meg úgy, és tudok-e benne segíteni. Mondtam hogy ofkorsz

Aztán Virgin Mojitokat iszogattunk, és megvártuk amig noel befut
Megérkezett nem sokkal utánna dr. Gullai két csajjal és két sráccal. Majd szolid sörözgetésbe bonyolódtunk Molnár Imre aktív aszisztálása és noel felé irányuló “zaklatása” mellett. Egyik hölgy kísértetiesen hasonlított Kéri Kittyre, de nyílván nem ő volt az

Majd 3 körül úgy dönöttem, hogy én bizony elhúznék haza.
A 906-os megállójában kedves ismerősökkel találkoztam. Habbival és Semiramissal, meg jó pár barátjukkal.
Ugye Habbinak aznap volt a szülinapi partyja, amit Buddha helyett végülis ZPben ünnepeltek (és mégcsak nem is hívtak…).
Aztán hazaérkezés, és gyorsan alvás, mert reggel megyek Zugligetbe.

Ismét élményekben gazdag hétvégén vagyok túl.

Péntek este 9 után indultunk neki a városnak így csoportosan. Történetesen Andrással, Ákossal, Károllyal, kangival és Kalózzal vágtunk neki kulináris élvezeteket ígérő túránknak. Első állomásunk a Liszt Ferenc téri Barokko volt Olvass tovább

Jó napot kívánok!
Igen, még élek bár eltűntem most kb 4 teljes napra, akik akartak így is megtaláltak

Szóval a péntek estém erősre sikerült. 11 körül lenéztem Morrison’sba. Kicsi lent volt, és megigértem neki hogy lenézek, meg szerettem volna vele beszélgetni

Éppen Robbie Williams – Angels cimű számát énekeltem, amikor megérkeztek Ákosék.

Ha nem tudnám, hogy ZoNe otthon alszik tuti azt hinném, hogy ő énekel.

Szóval inni kellett velük, ismét…
Amikor Kalóz ismét valami rettenetesen kinéző, bár annál finomabb lángoló koktélt kért ki, letámadott két amcsi csaj, hogy szia, meg mizu, meg hi, meg hő…
Igazából inni, meg pasizni akartak, és mivel utolsó éjszakájuk volt pesten… No mindegy, úgy gondoltam erre nem vagyok vevő, ezért kedvesen elbeszélgettem öket, majd szép finoman elhúztam a gennybe. Később este még láttam őket, amint másztak egy srácra aki vett nekik egy-egy vodka red bullt.

Záráskor jöttünk el Kicsivel. Majd az első metróig elkisértem, mert én valódi lovag vagyok, mint mindig
Aztán koncentrált alvás, mivel reggel 11-kor már dolgom van…

Szombaton nem mentem sehova, hanem éjfélkor elaludtam és reggel 10-kor keltem.

Vasárnap estére pedig emberi állapotba hoztam a lakást, szóval lassan emberi állapotok lesznek.
Egy hatalmas karton doboznyi papírt készítettem elő kidobásra, régi egyetemi jegyzeteket, régi papírokat, régi jelentkezési lapokat, régi céges nyomtatványokat és mindent amire nem volt már szükségem.

Közben a ruhatáramat is átválogattam, és kidobtam mindent, ami nem volt rajtam 2 éve.

Szóval most ez van, 7 órája írom ezt a postot, de csak befejeztem

Az első állomásunk ma este az OldAmsterdam nevű étterem volt, a Királyi Pál utcában, két köpésre a Kálvin tértől. Lehet sznob köcsög helynek titulálni, lehet minket is annak, mert oda mentünk, de tény ami tény, hogy jól éreztük magunkat, jó volt a társaság, jól föztek, és a belga sörök…
Szóval Csabi, Viki, kangi, Kalóz, Ákos, Andris és Márk társaságában vágtam neki az estének a fent említett helyen. A kiszolgálás kifogástalan, de a kaják nem voltak olyan “hubazmeg de nagy” adagok, de emberiek voltak, ehetők voltak, és vacsorának maximálisan megfelelt. Ittam náluk Chimay névre hallgató vörös sört, majd egy Duvel vagy valami hasonló névre hallgató világos barátját, és e kettö közt kaptam meg a Birkapaprikásom galuskával és salátával

A desszertjeik nem voltak semmik, legalábbis marha jól néztek ki. A számlánk végösszege igy nyolcunkra 28.061 Ft volt szervíz díjjal együtt, ami szerintem leírva sok, a helyszínvonala alapján reális

Ezután becéloztuk gyalog a Café Zenitet a dohány utcai Zsinagógával szemben, ahol dupla kolumbiai kávét kértünk, bár nem tudom azt kaptunk-e. Minden esetre lórugás feelingje volt…
Felébredtem töle rendesen, ami azt illeti.

Ezután Deák tér és Astoria közt csatlakozott hozzánk Sanyika, ezután Morrison’s felé vettük az irányt
Kiegészülve Judittal, Zozóval, Csabával, Zolival és Balázzsal, aki mint megtudtam szintén producer, és a citromsárga felsője árulkodott róla, hogy igazából inkább a másság felé hajlik.

Végülis kikértük Kalóz által propagált gégepukkasztót, aminek az íze erősen hasonlított egy mentolos fogkrémre, de legalább volt benne némi aldehid származék, és a hatás valóban a “amikor szétverik az ember agyát egy lédús citrom szeletre erősített vaskos aranytéglával” jellegű volt

Énekeltünk egy USA for Africa – We are the worldöt. Amivel önmagában nem kis hangulatot csináltunk, mondjuk igy is közel 20-an énekeltük, csak azokkal, akikkel lementünk

Hajnal 3 körül jöttünk ki, miután hosszabban beszélgettem Lacival, a Morrison’s 2 projekt részleteiről, a nyitó buliról, és minden hasonlóról. Közben énekeltünk egy Greenday számot, még hozzá a Boulevard of broken dreams-t.

Most itthon blogolok, Judittal éppen készülünk aludni, holnap pedig kocsival Bajára, egyrészt mert mivel én úgyis teljes árat fizetnék, ő meg diákot, kocsival jobban járunk és 2 órával tovább alhatunk
No akkor 5 óra múlva kelek (9 kor) aztán go go go, vasárnap pedig délelött ismét pöst

Nos, köszönöm hölgyeim és uraim, egy élmény volt a ma este
Aki pedig nem tartott velünk, azt sajnálom