DjZoNe blogol

Hétfő éjjel értem vissza csodás fővárosunkba, némi megnyugvással.
Szép dolog, így karácsonykor így nyakunkba venni az országot és körbejárni a szülőket, csak mondjuk kicsit megterhelő.

Olvass tovább

Ugye említettem, hogy lesz valami ilyesmi, hogy én, meg Balaton, meg utazás, család és ilyesmi.

A kedves időnek, sikerült elég erősen megtréfálnia engem, ugyanis míg a fővárosi aszfalt csíkokon tócsák és pocsolyák képződtek, addig a déli parton halálosan jó idő mellett 7 ágra sütött a nap.

Olvass tovább

Nos, éppen a Déliben ülök, és a 7:13-as időpont apokaliptikus eljövetelét várom, mivel induluk édesanyámék után Balatonra, ahogyan azt már beharangoztam.

Olvass tovább

Nos nézzük hogyan is telt a majdnem egy hetes szabadságom, egy temetéssel, és a tetejében még a húsvéttal is.

Olvass tovább

Nos, február közepén írtam arról, hogy meghalt az apai nagymamám, mint ahogy erre emlékeztek is. Ma reggel ismét csörgött a telefonom, és már tudtam ki lesz a vonal végén, és mit fog mondani. Ismét nem jó hírt.

Apai nagyapám emlékére

Olvass tovább

Szóval a hétvégi terv az volt, hogy szombaton nekem ugye jelenésem van Dunapatajon, a Szelídi-tónál unokatestvér találkozón. Ennél azért egy piciti furábbra sikerült az egész…

Olvass tovább

Szelidi-tó

Nos, akkor most mesélek egy picit a Dunapataji lakodalomról, ahol egybe kelt Robi nevű unokatestvérem, és párja, Évi. Olvass tovább

Szóval ott tartottam 50 perce, hogy taxi a ház előtt, és ilyenek.

Nos, a taxis úgy gondolta, hogy bár a Margithíd akár köpésnyi távolságra van tőlem, mégis az Erzsébet híd lesz az, ahol mi át akarunk menni, és rá akarunk fordulni a Keleti pályaudvarhoz elvezető cél egyenesebe. A város nézésnek az ára majdnem az lett, hogy lekéstem a 6:30-as Baranya ICt. Ettől egyedül az mentett meg, hogy a 3-as pénztárban ülő kedves szőke hölgy világbajnok sebességgel adta ki a jegyeket. Ha jól rémlik 6:24-kor álltam be a sorba, és 3 perc múlva már a jegyekkel a kezemben siettem felfelé a lépcsőn. Mindenzt úgy, hogy legalább 6-an álltak előttem.

Pontosan indultunk, és most az utasellátó kocsiban ülve pötyögöm eme sorokat “Kontinentális reggeli”-m fogyasztása közben, miközben elhagyjuk éppen a várost, ahol élek. Most értünk ki Tétényől. Ha visszafoghatatlan közlés kényszerem lesz, majd úgyis folytatom.

9:40 körül majdnem könny szökött a szemembe, megláttam azt a mozdonyt, amit 4 évesen vezettem. Nem, nem játék mozdony volt. A Baja-Sárbogárd útvonalon közlekedő M41 2142 névre hallgató szépség volt. Azóta amikor meglátom, mindig elérzákenyülök. Most is félálomban üldögéltem az InterPici egyik négyesében, és felnéztem, és amikor legláttam csak annyit, mondta, hogy szia bébi

Node, most hazaértem és valahogy így fest a családi kép most körülöttem:

Mármint a hétvégémnek a vége
Csendesen eszegetek a nappalinkban, miközben anyukám a konyhában van a hugommal, és műfateromnak pakolnak, mert ő fél óra múlva indul vonattal. Vicces lesz, ha mi előbb érünk fel, pedig 8 előtt tuti nem indulunk el.

Szombat este után, sikerült elaludni reggel 7 körül, amiben az egyetlen gond az, hogy ebédre az unokatestvéreimhez vagyok hivatalos Pestszentimrére… Olvass tovább

Dunapatajon családi ebéd Karácsony első napján édesapámék családjával.

Édesapám az előbb hívott, és érdeklődött a hogy létem felől, majd meghívott egy családi össznépi bográcsolásra.
Mivel ezen a hétvégén terveztünk Brüsszelbe menni, még nem tudom hogy hogy lesz.

Többen kérdezték, hogy miért van új telefonom, miért van biznisz, meg perszonál számom, meg ilyenek. Nos, akkor most kifejtem az egészet, elmondom a teljes történetet Olvass tovább

Ma reggel sikeresen megküzdöttem a ténnyel, hogy késik a Szentendrei HÉV, nem jár a 4-6 Moszkva tér felől, és a 2-es metró sem egy Batthyány téri áramszünet miatt. Tehát kellemesen átsétáltam a Margit-hídon, és mivel Szeráj ilyenkor még inkább zár mint nyit, a csirke fogóban ejtettem túszul mai reggelim tárgyát.

Node, amiről valójában írni akartam:
Beértem az irodába, és miután sikerült életet lehelni a levelezésembe, meglepődve tapasztaltam, hogy kaptam az egyik kedves unokatestvéremtől húsvéti családi képeket.
Mivel a családom azon részéről egyrészt nincsenek egyáltalán képeim, másrészt amik vannak legalsó hangon is 10 évvel ezelött készültek, ezért ezeket most nyílvánossá teszem.
Tehát a képek itt tekinthetők meg.

A képen található személyek valamennyien kivétel nélkül édesapám családjához tartoznak. Legnagyobb számban unokatestvéreim vannak jelen, akik már a harmadik generációt képviselik a családban, és vannak ketten már a negyedik generációból is.

Sokan kérdezték milyen volt a hétvégém
Végre kipihentem magam, igazából rámfért.
A képek az elmúlt hét családi történéseiről pedig itt találhatók.
Ebben van egy kis majális, némi gasztronómia, unokahugom, öcséim, hugim, nagyszüleim, nagyapam testvérei, néhány szépvirág és a többi…

Sikerült felkelni 11kor, miután 2 órája ébresztett a telefonom, és kb 60 centit mászott az asztal széle felé.

Aztán Apám hívott, hogy meghalt a másik nagybátyám is, ma hajnal egykor…
Temetés hétfőn du. 2kor Dunapatajon…
Szerintem nem megyek le, de küldök hétfőn gyász táviratot.

Ez egy ilyen hét.
Még valami esetleg?