DjZoNe blogol

Nem ez nem az megasztáros Tóth Gabi, hanem az egyik nagyon kedves ismerősöm.

Hely:
Adventista egyház terézvárosi gyülekezete. (Bp. 1062 Székely bertalan u. 13.)

Az van, hogy ma a Magyarországi Web Konferencia 2008-on veszek részt, mert megnéztem a programot és jónak ígérkezik.

Iken, lesz névnapi buli, részletek igazából itt

Ugye általában két olyan ünnep van, ami az ember egy évben biztosan nem tud elkerülni.
Az egyik a szültesénap, a másik a névnap.

Most én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy majdnem egészen pontosan fél év van a kettő közt, így egyfajta támpontot kapok az idő múlásával kapcsolatban. De nem erről akartam mesélni

Hanem arról, hogy bizony tavaly is tartottunk névnapi mulatozást, és ez idén sem lesz másképpen.
Olvass tovább

19:30 -tól Repeta sarokban fogok ülni, Judittal, Zsoltival és Zsuzsival, és hallgatjuk majd Kiss Ádámot, Kovács András Pétert és Szabó Kristófot.

Végülis nagy szervezés, és nagy titkolózás előzte meg a mai este csúcspontját, azaz Gábor barátunk negyed ávszázados évfordulóját. Próbáltunk Szilvivel mindent a legnagyobb titokban rendezni, és ez úgy tűnt sikerült is.

Bár ,amikor már túl sok ismerős, barát, haver, kolega volt jelen, akkor lehetett sejteni, hogy ez nem a véletlen műve.
És fél 11 körül, egy perccel az előtt, hogy felcsendültek volna Fischer Judytól származó Boldog születésnapot című örökzöld és remekbe szabott dal részletei, buktunk le. Pont mikor is Bálinttal startra készen álltunk a karaoke terem dél nyugati bejáratánál, Gábor meglepett minket hátulról, és egy hangos nabazmeg felkiáltással tudatta, hogy lebukott az összeesküvés elméletünk, és a 25 gyertyás, billentyűs, tortás meglepetés…

De azért úgy láttam a meghatódottság könnyei erősen jelen voltak a szeme sarkában, és ahhoz képest, hogy egy csendes, és szolid sörözésre indult el, mindenki ott volt, aki számított. Vagy majdnem mindenki.

Én, a magam részéről ezúton szeretném megköszönni, a Morrison’s Opera alkalmazottainak, és üzletvezetőjének a segitőkész hozzálllást, a NoPara Karaoke műsorvezetőjének és technikus angyalainak, (Manyának és Melosznak), hogy segítettek nekünk a megfelelő zenei aláfestést megadni ehhez a pompás eseményhez, és ezzel együtt, Gábor minden barátjának, az összes jelenlévő törzsvendégnek, kolegáknak, haveroknak, komáknak, cimboráknak és minden résztvevőnek a részvételt.

Azt hiszem, én a magam részéről egy picit becsíptem…

Jók voltunk Szilvi

Nos hát szóval annak ellenére, hogy nem túl bíztatóan kezdődött az este, azért csak jó buli lett a végén
Hét körül Apesszal beszéltem MSNen, és kimozdulni sem volt kedve. Ráparancsoltam, hogy de olyan nincs, mert szóltam jó pár embernek, meg itt a torta, meg minden, szóval most már menni kell. Olvass tovább

Nos, a Corvin tető megtalálására indult egyéni kisérletem már akkor kudarcba fulladt, amikor elindultam itthonról.
Azt hittem naivan, hogy a Corvin köznél van, közben pedig Blahán, a Corvin áruház melletti épületben…

No de, ez igazából mindegy is, a taxim tudta hova kell hoznia, a Corvin áruház parkolójától Gargoyle kalauzolt fel, 3-4 emeleten át. A lépcsőházban nekem is az volt az érzésem, hogy mire felérek kifáradok annyira, hogy ha a vesémet akarják kioperálni, még azt is hagynám

A hely maga nem volt rossz, sőt az elrendezése is megfelelt a célnak. Hosszú pult, a tántér mellett leülős részek, hátul pedig ilyen szeparé jellegű rész.

Ami mondjuk oda rakott az estének az a zene volt. Nekem igy szimplán nem jött be, pedig elektronikus volt, meg minden, de egyszerűen nem… Ezen még az sem segített, hogy addigra bennem egyrészt a vacsorából volt több mint fél üveg pezsgő, némi abszolút vodka, ott helyben pedig eltünt két adag vodka+redbull kombó. Bár gargoyle tánc paródiája, vagy tánc kultúrája mesés volt, de abból inkább röhögős, móka kerekedett, mint táncolós.

Végülis egy körül leléptem, végülis egyedül, meg becherpiget nem sikerült elrángatnom noel határozott parancsának ellenére sem.

A masszív péntek után sikerült egy deles kelés formájában hozni a szokásos szintet. Ekkor elkapott a tettvágy, hogy ma csináljak valamit, de ezt végülis el hessegettem, és nyújtózkodtam tovább. Olvass tovább

Az értékellek mint embert blog második hivatalos bulija.
A helyszín Corvin tető, gyaníthatóan az időpont ismét este 9.

Csak nem kerülhettük el a végzetünket, és összekellett hozni a blog rajongó táborát, és a szerkesztőket. Ezt némiképpen megbolondították egy kis inda videós forgatós, nyilatkozós, riporteres mókával is…
Node, ne rohanjuk ennyire előre, lássuk szép sorban Olvass tovább

Szóval eljött az, amire régóta vártunk
Ezen a szép napon lesz az első, hivatalos szakítós buli a Parázs étteremben.

Nem tudom miért, de úgy gondoltam meg kell néznem. Ebben azért fontos szerepet játszik, hogy történetesen ráérek, és tőlem nem túl messz kerül megrendezésre.
Kiváncsi vagyok, milyen arcok olvassák a blogot, és kik lesznek olyan bátrak, hogy eljönnek

The Budapest New Technology Meetup februári rendezvényén veszek részt.
Részleteket itt lehet találni róla.

Úgy gondolom, hogy szakmai vezetőként szinte munkaköri kötelességek az újdonságokban otthon lenni, szóval ott a helyem
Korábban is gondolkodtam rajta, hogy elnézek, de miután egy órán át néztem ma az interjút, és az ott készült előadásokat, rájöttem, hogy ott a helyem

Mielőtt bemutatnám a ma estémet, szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy a Török Nikolettánknak, vagyis kanginknak sok boldog szülinapot kívánjak!

Erről az öröm teljes esetről a ma este témájában még lesz szó egyébként.
Szóval sikeresen vettem a reggeli kelés című műveletet, délután fél kettőkor… Azt egyész déltuán kockultam, maileket olvastam, designoltam, és msnen kommunkáltam emberkékkel, főleg hölgyekkel. Este nyolckörül pedig ismét úgy gondoltam, hogy várnak a kilóméterek, így neki estem, a szobabiciklimnek, mármint képeletesen úgyértem. Amugy nem esnék enki, mert akkor kék lenne a fejem, mert az kemény, és nem szép a végeredmény…

Miután letekertem huszonsok kilómétert, írt nekem Zsuzsi, hogy nem kerestem, és hogy megnézné arcom. Tíz perccel utánna már itt is volt. Vittem le neki burnt, és elkisértem a Forgach utcába latin táncra…
Persze a jég nem tört meg nálam, még mindig nem szeretem, mármint magát a stílust. De vállaltam, hogy elkisérem…
22:25-re oda is értünk, és azt mondta, hogy beugrik, táncol 1-2 számot és jön is. Bár ennek már akkor 0 volt a valószínűsége, amikor a kezembe adta a kocsi kulcsát, hogy ülljek be addig.

Közben lezavartam pár telefont, próbáltam Hannát lerángatni Morrison’s 1be, de nem kívánta a fájást…
Végül elvitettem magam Oktogonhoz, ha már háromnegyed órát bandáztam a kocsiban egyedül. Onnét elkisértem egy helyre, ahol egy ismerősével kellett beszélnie, végül pedig lehívtam Morrison’s Operába.
Volt akivel már a női mosdóban összehaverkodott, és van aki oda jött megismerkedni vele, így szabad volt bemutatni

De háromnegyed egykor mennie kellett, mert egyre Insideba igérte magát. Én is voltam még ezután kb 1 órát, majd nekivágtam a Morrison’s 2-be vezető út vége láthatatlan hosszának. Kettő után sikerült is leérni. A lámpák még mindig olyan szarok voltak, mint tegnap… Szóval majd szólok Gabikának, hogy igazítsa meg őket jól, mert 3 lámpa saját birodalma akart, és nem reagáltak a program jelekre, csak a színre és a sebességre:D

Lent találkoztam Horival, Schiptyvel és velük lévő 2 hölggyel, akikkel megpróbáltak tánc jellegű mozgásokat végezni, több kevesebb sikerrel

Buli végeztével elindultunk az Oktogoni meki felé, ahol sikerült Zsuzsi kocsija elé parkolni, másrészt buszmegállóban megállni necces, ezért Apesz inkább az egyik mellékutcában rakta le a kocsit. De a kilóméteres sor miatt, inkább elindultunk a Nagyvárad téri behajtós verzió felé.
Öt után értem haza, most pedig leragad a szemem…

No kiváncsian várom a vasárnapot
Jó éjt/reggelt/elalvás előtti időt

Nos, ma igazából nem sok extrától tudok beszámolni.
Hazaértem munkából, majd a hölggyel folytattunk némi telfonálást, aztán skypeoltunk, mert az ugye jó. Aztán megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemondani a mai programom egy teázás fejében…

Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem szeretek segget csinálni a számból, főleg hogy legalább 4 embert hívtam el, így muszaj volt lemennem, ezért tettem egy köztes ajnálatot, hogy eljövök éjfélkor, és akkor átmegyek megmelegíttetni a karaoke megpróbáltatásaiban megfáradt pici torkom…

Végülis elég szép társulat gyűlt össze, akiket a cimkék közt majd úgyis olvasni lehet

Márk és Bori voltak az elsők, akik beadták az unalmast. Persze, Bori hatkor kel, megértem. Én lehet akkor még le sem fekszem…

Utánnuk egy jó órával én is úgy gondoltam, hogy a kedvenc koktélom és Apesszal elfogyasztott söröm után igazán megérdemelnék egy kis forró teát. Így hívtam taxit, és amikor kérdezte, hogy mégis merre menjünk, mondtam, hogy nyugati felé, onnét kitalálom. Opera előtt hívtam fel a kisasszonyt, hogy hozzá vitessem magam, vagy haza.

Nem volt nehéz kivenni a hanghatásokból, hogy sikerült felkelteni, és úgy érzem, ez volt az egyetlen dolog, amit biztosan nem akartam. Annak ellenére, hogy azt mondta jöjjek, inkább úgy gondoltam, hogy hagynám aludni. Jó éjszakát kívántam, majd letettem.

Összeszedek pár dolgot, hogy hogyan is telt ez az év az én kis blogom szempontjából
Olvass tovább

Morrison’s 2 klub termében ülök, a hangfalakból erős basszussal megáldott hangullámok szállnak, a lámpák cikáznak, a stroboszkóp üti a basszust, körülöttem lufik.

Egy kicsit kijebb, már megfigyelhető a Maghőmérő készülődése, karaoken Alex tartja a frontot, retróban BanDJ sietett be az imént, világot jelentő keverőpult mögé, a nagy tánctér dj pultjában pedig Zsoca áll a korongok mögött.

A díszítés már befejeződött, minden asztal le van foglalva. Olybá tűnik, hogy itt valami szép, nagy buli lesz.

Szombat este után, sikerült elaludni reggel 7 körül, amiben az egyetlen gond az, hogy ebédre az unokatestvéreimhez vagyok hivatalos Pestszentimrére… Olvass tovább

Dunapatajon családi ebéd Karácsony első napján édesapámék családjával.

Nos igen, sikerült egy 4 napos és 5 éjszakás hosszú hétvégét tartani.
Az öt éjszaka csak azért kiemelendő, mert minden este voltam valami szórakozó helyen. Volt, hogy többen is.
Olvass tovább