DjZoNe blogol

Végülis az előző post megírásakor még jócskán nem indultam el, hanem két órát itthon ültem mosolyogva a gép előtt, mivel Katinka drága, akkor lett onlány, úgy gondoltam megvárom…
Megérte… Olvass tovább

Nos, Schipty és Chico barátunk is bejutott a Jam Pubban rendezett Országos karaoke verseny döntőjébe, ezért én fogom magam, és megyek őket megnézni. Húsz perc múlva kezdődik, addig négykézláb is odaérek

Aki távol marad, az lélekben támogassa az urakat

Zug a fülem, füstös vagyok, és most értem haza…
Szokásos végig fényezett este…. Olvass tovább

A péntek este után sikerült szombaton délután négykor felébredni.
Ami több okból is problematikus… Olvass tovább

Nos, a végtelen történetem mesélése közben valahol ott akadtam meg, hogy mi volt csütörtök este.
Itt pedig most az lesz, hogy péntek estétől mit műveltem szombat reggel 7-ig
Kiderül mi történt a Rádió Taxi nevű társasággal, hogy miről beszélgettem ma este Dj. Balageal, és hogy Palcsó Tamás új lemezével miújság.
Olvass tovább

Igen, ott voltunk a középdöntőn, megnéztük, szurkoltunk Chiconak, találkoztunk Ryellel, szörnyülködtem azokon, akik az esélytelenek nyugalmával álltak ki. Olvass tovább

Ma fellebbentem a fátylat arról, hogy hogyan telt a hétfő estém, milyen bulit csinált a Danubius BestOf zenekar, kiaz a DjAnita, hogy mit kerestem megint a djpultban és hogy milyen módszert használ egy fénytechnikus a XXI. századi Magyarországon a nem kívánt terhességek elkerülése érdekében. Jó mi? Olvass tovább

Itt mesélek majd arról, hogy hogyan telt a hatalmas szülinap utáni napom.
Hogy ki volt a vacsora vendégem, és hogy hova mentünk utána.
Nem, csak semmi buzulás. Olvass tovább

Ééés igen.
Sikerült nem sokkal hét után felkelni. Persze éjszaka, amikor ádáz harcot vívtam a párnámmal, elkezdett rezegni. Kicsi írt, hogy most megy haza, meg miaszitu. Miután válaszoltam neki, rájöttem, hogy félálomban nem jó smst írni… Olvass tovább

Szombat este olyan hangulatom volt, hogy az egyetlen szám amit elakartam énekelni az a Bon Jovitól a You Give Love A Bad Name volt. Nem tudom, valahogy ez az erősen f*szkivan este, némi fáradtsággal párosítva.

Egyébként Gyurinak köszönhetően az eheti programot Morrison’sban én zártam, egy Angelel…

Olvass tovább

Egy fura, mondhatni extrém hétfőn vagyok túl. Ugye említettem, hogy Juditékkal találkozom reggel és indulunk egy kis shoppingolásra Parndorfba. Úgy terveztem persze, hogy igazából mindenem van, nem veszek semmit… Olvass tovább

A péntek esti mókás és korai hazaérkezés a nagy mennyiségű vér aldehid szintünk miatt következett be.
Ezért én reggel 10 elött nem voltam hajlandó (gyk. nem tudtam) felkelni. Judit sietett Móricz felé, én pedig valami kaját magamba emelni, így az áldozat számomra Mammut II mekije volt, majd pedig átkúsztam egybe. Szinte szó szerint Olvass tovább

Úgy indult az este, hogy negyed kilenckor adtam le a kulcsot a portán, és másztam tovább Morrison’s Operába, mert Áki bácsinak megigértem, hogy megnézem a csunya és borostás fejét, amit bellülről kibélel némi koktéllal. Olvass tovább

No elmesélem, mi volt Morrison’s Operában, mekkora flash fénytechnikával játszani Morrison’s kettő klubtermében, milyen keserves a megélhetési DJk élete, és hogy Apesz milyen zenékkel csinált nagy hangulatot, majd fény derül arra is, hogy részegen ki visz majd haza
Olvass tovább

No hát az volt, hogy péntek este Morrison’s Operában ünnepeltünk Epstein barátunk szülinapját sajátságos, és megszokott keretek közt. Egyedül ami szokatlan és új volt, hogy Frida szülei és testvére is velünk tartottak. Bazmeg Márk, hogy Svédországból miattad ide jönnek…
No szóval jah, sikerült kellő képpen csúnyán összraknom magam, a részleteket majd ha tényleg egyben vagyok…

A résztvevők névsora majd a címkék közt lesz olvasható, azt hiszem.

Úgy indult az este egyébként, hogy Schipty barátom felhívott 20:20-kor hogy hol a nedves férfi hímtagban vagyok, mondtam, hogy messze de jövök. Mondta hogy ő még kilenc előtt le akar érni, koktél meg ilyenek.

Jó, 3 perc múlva hívtam a taxit, 20:35-re lent is voltam, ami azért meglepő mert a Frangepán utca magasságából jöttem, ami azért XIII. és IV. kerület határmezsdjéje, és nem éppen a belváros…

Innét a töménytelen ivás és éneklés elhomályosítja ködbe vesző emlékeimet, de majd vasárnap este, oder hétfőn folyt köv

Így is lett. Kilencker felkeltem, és Katát boldogítottam a jó reggelt jellegű smseimmel.

Viszont kezdődő csúnya torok fájásom volt. Írtam Francknak, hogy csak 11 után fogok beérkezni.
Nem olvasta el, mivel ő is addigra jött. Öröm-boldogság.

Fél 12-re értem be. Összekapartam a munkáimat, kiosztottam a feladatokat, majd kimentem Westendbe Károllyal ebédelni. Vissza irodába dolgoz-dolgoz. Aztán kezdtem egyre szarabbul lenni, és álmosodni.

Végülis este fél nyolckor bedobtam a taccsot. Hívtam egy taxit, és haza. Nem volt lelkierőm gyalogolni hazáig… Schipty, Hori és Kicsi hívtak le Morrison’s egybe, de nem bírtam lemenni.
Hazamentem, bebújtam takaró alá, és alvás reggelig.
Kedden már el sem indultam dolgozni. Sőt, otthon nyomtam az ágyat, meg a billentyűzetem…

Szerdán már bementem dolgozni, mivel Franck aznap indult Párizsba, így bőven volt vele megbeszélni való. Ezért mentem be. Kiderült, hogy valami nagyon nagy projektre kell most árat adnunk. Remélem ez összejön…

Ezután lemásztam Morrison’s egybe. Az egyetlen említésre méltó dolog lent talán az volt, hogy a ‘You can leave your hat on’ című számra elkezdett nekem Hajni vetkőzést imitálni. Ami annyiban merült ki, hogy a melltartójáig felhúzta a felsőjét, a nadrágájt pedig a tangája aljáig. Ezt mind persze az első asztalnál a karaoke púltnál. Hol máshol…

Aztán átmásztam Morrison’s kettőbe. Ahol is Schipty, Mariann, Melinda, Hori majd pedig az utánnam befutó Gandi jelentették a társaságot egyészen zárásig…

Csütörtökön ilyen exes napom volt. Fél tizenkettőkor kezdtem elkészülni, hogy bemegyek az irodába. Addig otthonról megoldottam mindent amit kellett. (Hírlevél küldő kampány előkészítés, ügyfél emailekre válaszolás, stb-stb) Dél körül hívott életem egyetlen rágcsálója, hogy Baross utcánál van, jön Nyugati felé, eszünk-e együtt. Persze. Akkor Szeráj.
Megeédelés, majd egy óra körül be irodába, és dolgoz-dolgoz estig. Éjszakára pedig Judit volt a vendégem.

Most fényderül első fokú lappangó érdektelenségemre és lustaságomra a Forma eggyel kapcsolatban. Elárulom, hogy hol tölöttem a vasárnap estém, és hogy miért nem vártuk meg a svéd asztalos reggelit, és hogy mivel hitegetett Seedorf hazafelé Olvass tovább

Ebben a velős postomban fényt derítek Palcsó Tamás egyik perverziójára, és hogy mi a közös benne és Niki Belucciban. Kiderül, hogy mi volt szombat este Morrison’s 2-ben. Hogy Andreas mitől kemény, és hogy hogyan kell legegyszerűbben zártkörű bulit csinálni. Olvass tovább

Nos, a tegnap este úgy indult, hogy nekem az irodából le kellett lépnem hat elött nem sokkal, mert műfaterommal kellett találkozni Délinél, mert ment le Bajára. Kellett adnom neki egy kisebb csomagot, amit anyukámnak szántam.

Ez megtörtént, aztán úgy gondoltam, hogy én már bizony nem mennék vissza az irodába, meg különben is. Kezdődik 18:30-kor BKFMen a Mindent Bele!. Olvass tovább

Tegnap este, pontosabban ma hajnalban negyed egykor adtam le az iroda kulcsát a portán, és indultam hazafelé.

A Vígszínháznál úgy gondoltam, hogy én bizony lenéznék Morrison’s 2-be, és egy órakor elmegyek haza, úgy sem volt valami bulizós hangulatom. Ezzel szemben az történt, hogy Olvass tovább