DjZoNe blogol

A nagy költözés hevében szépségesen elrendeztem a bokám egy időre. Vagy is, nem is tudom mi történt, elég annyi, hogy múlthét végén a Jókai és a Szondi utca sarkán egy lépés után oltári nagyot takartam a sima aszfalton.

Olvass tovább

Nos, a helyzet ismét az, hogy költözöm. Az elmúlt évben másodszor, és így most kiakaszt a dolog, de remélem most megint egy jó darabig erre nem igazán lesz szükség.

Miközben a dolgaimat rendezgettem, és az egyik ’97-ben a trance hajnalán született mixet hallgattam, fura dolgok járnak a fejemben. Olvass tovább

Nos, az előző bejegyzésemben megígértem, hogy új dolgokról és változásokról fogok írni. Most össze fogok szedni egy pár dolgot, ami az utóbbi 1 hónapban változott körülöttem, bennem.

Lesz ezek közül olyan, ami egy folyamat része volt, és most érett be, lesz olyan ami még csak pár napos, de említést érdemel.

Olvass tovább

Emberi nyelven elköltöztem.

Némi pátosszal, ma hajnalban az utolsó darab dolgaimat is kipakoltam az óbudai lakásból, megnéztem a kilátást mégegyszer a Hármashatárhegyre, végig simítottam utoljára minden bútort és leültem utoljára az ágyamra… 3 év…

Mindíg is szeretettel fogok visszagondolni a kaszásdűlői lakásra, mert sok emlék köt oda. De ezeket felnőtt módjára felteszem a polcra és olykor szívet melengető érzéssel gondolok majd rá, amikor leveszem és leporolom.

Úgy gondolom a következő hét még a pakolás és kidobozolás jegyében fog telni, és valószinűleg teljesen offline leszek, mivel még nincs netem az albérletben. Ellenben aki nagyon akar, úgyis megtalál

Ma több oknál fogva is tettem egy nagy és mezétlábas sétát, a környéken. Igen, lerugtam a cipöimet, majd kézbe vettem, és két szép kislábamon bandukoltam az aszfalton.

Úgy érzem most sétáltam itt utoljára, most néztem meg ilyen alaposan minden repedést a járdán, és az úton utoljára. Ma este hallgattam utoljára a tücskök ciripelését, és a szél suhogását a huszti út fölé boruló fák levelei közt. Most néztem meg az átláthatatlan kazal utcában kocogókat utoljára. Ma este csodálkozom rá utoljára a nagy gyárkéményre, amely még Lágymányosról is látszik.
Legalábbis itt, ilyen minőségemben…

Ugyanis, mint már korábban utaltam rá, költözöm. Igen, itt hagyom Óbudát, pedig annyira a szívemhez nőtt. Rengeteg emlék köt ide. De most úgy érzem mennem kell. Magam mögött hagyni a múltat, ami eddig volt, és tovább lépni, mélyebb, más vizeken kipróbálni a kishajóm.

Most nem ez az egy hetes pakolás, meg az a 10 km a nagy szám. Hanem, maga az elv, hogy költözöm, változtatok, változok és fejlödöm. Tovább lépek, átlépek a saját árnyékomon és újra önmagam leszek.

Amikor ebbe az albérletbe költöztem, kb havi 90.000 forintért dolgoztam, napi 12 órában. Tehát arra pont megfelelt, hogy letegyem a fejem aludni, és másnap újra húzhassam az igát.

De most fontosabbá vált számomra a több idő, és ha nyerek napi 3/4 órát azzal, hogy beljebb költözöm a városba, ám legyen… Az bárhogy is számolom az havi 15 óra plusz idő, 20 munkanapra vetítve.
És ebben nincs benne, ha mondjuk kettőnél többször is utazom…

Másrészt eddig takarózhattam azzal, hogy azért nem járok úszni, mert messze van, macerás bejárni stb stb.
Most a Komjádi uszoda 4 percre lesz tölem nedves strandpapucsban is. Másrészt itt a Margit sziget, és minden este élvezhetem a Panorámát amit a Parlament, a Korzó, a Vár és a Mátyás-templom nyújt…

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.