DjZoNe blogol

Szóval a story mesélésem megrekedt valahol a Morrison’s 2 nyitóbulijánál. Az egész estét nagyjából egy képben, egy idézetben, és egy privát postban definiáltam le. Tehát számomra nem a legjobb esték egyike volt, meg kell hogy mondjam Olvass tovább

A ma esti szolid sörözés végülis hajnali fél 4ig tartott…

Úgy indult ugyanis, hogy elvileg 7-re mentünk volna Fanyűvőbe. Nekem egy kicsit elhúzódott a munkám az irodában, ezért úgy gondoltam majd 8 körül elindulok. Ellenben az időjárás más véleményen volt, mivel aznap volt ilyen szép esős, viharosan szeles, nyálkás undorító szar idő.

Így háromnegyed kilenckor jöttem le az irodaházból, és kezdtem el slattyogni Lehel tér irányába, és közben Judittal cseverésztem telefonon, majd WBben érdekesen ismerős arcokat véltem felfedezni. Gyakorlatilag a teljes brigád itt kötött ki, mivel Fanyűvőben valami nyögdíjjas rendezvény volt.

Amit sajnáltam, hogy Lippinek lekellett lépnie, az okát pedig mégjobban sajnálom, és innét kívánok jobbulást édesapádnak.

Aztán, még megtudtam, hogy Papszi nem akkora összeget kapott a cégből, mint amennyi közszájon forgott. De most már van elsőkézből lévő authentikus információm, amit némiképpen azért beárnyákol mindkét részről némi vér aldehid szint…

Nos szóval WBben, nagyságrendileg fél 3ig lehettünk. Az utolsó 2 órában viszont mélyenszántó beszélgetést folytattunk nagyjából 5en. ( Wanda, Ziona, Papszi, Vudu és jómagam. )

Ezek után úgy határoztunk, hogy bizony neki indulnánk a nagyvilágnak, meg úgy hazafelé, és minden hasonló. Majd hastájékon némi nyomást éreztem, amit szokás éhség érzetnek titulálni, ezért Zióval betértünk Szerájba, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy valami erkölcstelenül finomat, és egészségtelent tömünk magunkba. Ami gyakorlatilag bármi lehetett volna, ami török kaja. Viszont mivel nem volt már csirke husuk, ezért maradt az Orman Kebab, azaz zöldséges pulykaragu rizzsel

Végül amikor kijöttünk, nem éreztem már jól magam ahhoz, hogy tovább beszélgessünk, mert erős “telezabáltam magam, álmos és fáradt vagyok, holnap meg meló” érzés urakoldott el rajtam, szóval Vígszínház elött gyors búcsú, bepattan taxi és home.

Életem egyetlen, négylábú rágcsálója…

Tegnap este találkoztam Éva drágámmal, és egyik kedves barátnőjét is magával hozta. Így hármasban ültünk be Oktogonnál egy Trieszt nevű helyre. Ők tequilát iszogattak, én pedig Belga forrócsokival (Choc’o'lait) kötöttem szorosabb barátságot.

Még sosem ittam ilyet. Forró tejben kevergetek egy négyzet formára vágott, illatos belga csokit amig fel nem oldódik… Egyszerűen mesés volt.

Beszélgettünk mindenféle ezoterikus dolgokról, aszcendesekről, horoszkóról, számmisztikáról, asztrológiáról… Kb fél 11kor jöttünk el, és vettük az irányzékot hazafelé.

Út közben felhívtam az idő közben már a lakásban lévő Juditot, hogy elindultam, és lassan érkezem.
Mivel a Margit-hídi HÉV megállóban mindig megszakad t-mobile platformú telefonom, ezért úgy gondoltam visszahívom a másikról. Telefonkönyv elővesz, Judit, felhív. És teljesen más hang szól bele, mint akivel elöbb beszéltem… Fogalmam sem volt hogy kit hívtam fel, de hogy nem Juditot az biztos…
Közben elindult a HÉV, és azon vergődtem, hogy ki lehet az, aki tudja a privát mobil számom, ismer, benne van a telefon könyvemben és Judit…

Mint kiderült, és ezért sűrű elénézést is kérek, Timit hívtam. Már csak azt nem tudom, miért ilyen néven szerepelt a telefonkönyvemben…

Tegnap estére invitációm volt Kalózéktól, de mivel 11 körül értem haza, már nem akartam elindulni. Judit is álmos volt, így a békés szunyókálás nyert. De legalább kialudtam magam.
Ilyen sem volt még, hogy én fél 9kor felkeljek szombat reggel.

Leakartam menni reggel fodrászhoz, de zárva volt.

Most Judit az ágyamon ül, és papírokat töltöget ki. Egy óra múlva pedig indulunk Győrbe.
No para, estére pesten vagyunk

A mai napom kissé rohangálósra sikerült.
Nem kicsit, nagyon. Olvass tovább

Nos sikerült fél 12 kor felkeltenie Ádámnak, hogy nyomtassak neki…
Nem, nem öltem meg, de tervet már készítettem rá

Ellenben legalább hatékony reggelem volt, 1 óra alatt intéztem magamnak hétfőre két interjút is.
Ezen kivül mostam, és elkezdtem takarítani a szobám ritkán látogatott részeit.
Valószinűleg így fordulhatott elő, hogy találtam egy villát az egyik szekrény alatt, valamin az ágyam mögött egy Dale Carnegie könyvet, és a KARKÖTŐMET.
Hallod Timi?! Nem hagytam el!

Sikerült reprodukálni a történteket. Mert eddig azt hittem, hogy Tihanyban hagytam el, de tévedtem.
Tihanyból vonattal Fehérvárra mentem, és onnét Judit hozott haza kocsival, és utánna itt aludt.
Aznap este lefekvés közben vettem le, és tettem az ágy szélére, ahonnét alávaló galád módon beesett az ágy mögé.

De most örülök, megvan a kedvenc karkötőm

<L> amúgy van egy titkom.
<L> mindig féltem.
<DjZoNe> mitöl?
<L> nem tudom
<DjZoNe> tölem?
<L> kezdetben attól, h nem fogadnak el
<L> aztán attól, h mindenki úgy kezelt, mint a jövendőbeli feleségedet
<L> most meg a viszontlátástól és attól, h ki mit fog szólni. pláne attól, hmit fogunk érezni

Vörös oroszlántól Star Kebabig.

Az utvonalterv.hu szerint 548 méter a távolság e két objektum közt…
De, hogy ne legyek ilyen rejtélyes, elöször a Vörös Oroszlánban randiztunk, és utoljára a Star Kebabba ültünk be átbeszélni a dolgainkat.

Tehát 548 méter, egy év alatt…

Pain and sorrow.

Több mint 400 nap.
Ennyit voltunk együtt.
Vége.

“Találkoznunk kellene…
Szerintem, én holnap viszek mindent…
Nem szeretném, ha úgy lenne vége, hogy méltatlan legyen ehhez az egy évhez….”

Össze pakolt, és elment.
Nagyszerű…

Nem baj, mint érzek.
Nem érdekes, mennyire vagyok újabban kiborulva.
Nem számít, mint gondolok.
Nem nyom semmit latba, mennyire van időm, vagy mennyire nincs.

Nos hát, az volt a stájsz, hogy tegnap este elmegyünk bulizni
Timivel, és Adrival a 17. kerület egyetelen csodálatos szórakozó helyére, amit régen TABASCO néven emlegettek, ma TACUBA névre hallgat.

Az est fénypontja Ganxta Zoli és baromarcú bandája volt.

Mivel egyikünk sem szereti, ezért ugy gondoltuk odamegyünk éjfélre, addig már úgysem lesznek ott, mivel 11 re lettek igérve.
A kaland úgy indult, hogy a 800 pénz volt a beugró.
( Ami nem sok ha az ember olyan helyre megy ahol jó a társaság és zeneileg is bejön, nade aznap volt fizetés, szóval qs… )
Nade, a ruhatár tele volt a sok marha kabátjával, és emeletre menet hát nem belebotlottunk a buzi arcu Kártellbe és aznap 41 éves elbaszott ragyásképű nagyarcú Zana Zoltán (alias Ganxta) úrba. Akik nem távozni, mint reméltem, hanem a világot jelentö 30 centi magas műanyag bevonatú szinpad meghódítására készültek. De legalább a lépcsőn előre engedtek ( arra való tekintettel, hogy két jól öltözött hölggyel voltam).

Az izgalmak a tetőfokra hágtak, amikor nem volt ülőhely, és a kabátom sem tudtam hova tenni. ( Hirtelen azon gondolkodtam hogy kimegyek a gecibe az egész patkányszaros nyikorgó padlós helyről. )

Lemerészkedtem az 1. emeletre ahol a pult volt. Mert, ha már Indie Rockra emlekéztető hanghatásokkal kisérve akarnak hangosan kántálni, legalább magamba töltsek valamit.
A pult 4 oldalról nyitott volt, tehat ilyen körbe körbe karikába jelleg, csak pont azon az oldalon nem volt kiszolgálás ahol én álltam…

Átverekedtem magam a másik oldalra, ahol persze a trágyás gumicsizmás aljanép álldogállt sört lóbálva a kezében, nehogy a pulthoz lehessen férni.

Aztan egyszercsak megjelent egy 170 magas és kb olyan széles szöke ribanc, aki rámszólt, hogy mértnem engedem át őt.
Most hogy ő a hely kurvája, és én ezt nem tudom, és nem csókolok kezet neki, az egy dolog, de hogy én meg pont arra akartam menni ahol ő állt…
Végülis nem tudott volna hátra lépni, hogy esteleg megoldjuk a felmerült közlekedési szituációt. Arról nem is szólva, hogy mögöttem sok sok barom tülekedett kifelé. Ily módon ha akartam volna sem tudtam volna elengedni.
De a fent említett események hatására az agyam tehetős mennyiségű szarral volt már igy is tele, hogy eszembe sem jutott, sőt utánna, még az egyik pincért is fellöktem.
Azt már csak ráadás képpen.

Nade, fél 1 körül eltakarodtak Zolikáék a bús picsába, miután el kántálták magukat a szerb határ felé, pénzzel, drogokkal, fegyverekkel, meg a kurva anyja bulájával és 10 percig ünnepeltette magát, hogy 41 éves fejjel a szülinapján nem a feleségével van, – mert ugye van neki – hanem 15 éves barmokat szórakoztat…
Így van példás férj, legalább dolgozik…

Meglepő módon az eddig asztalt borogató és való világot üvöltöző csőcselék eltávozott melegebb éghajltara ahogy kivántam…
Majd a rezidens dídzséj elkezdett populárisabb zenei vonulatokat megütni, egészen elmerészkedett a modern tánczenéig.
Ekkorra már a pincér is előkerült, és sikerült rendelnem – a hőn áhított Coronitám helyett – egy Millert, majd utánna, amikor fél óra múlva megint arra járt némi Jim Beamet Bombaval, csak ugy mert mért ne.

A két hölgyemény a tánc hevében kimelegedve egy-egy koktéllal hűtötték magukat, majd ezt elfogyasztván negyed 3 körül eltávoztunk.

Utunk egészen a 150 méterre lévő 5 betűs kék-piros hypermarket felé vezetett, ahol felszerelkezve némi édeséggel, pereccel, pogácsával, tantra energy drinkkel és 2 doboz gumival odaálltunk fél 3kor a pénztárhoz.

Egy 50 körüli hölgy fogadott minket, aki elég szúrósan nézett ránk, ejj ejj mit gondolhatott – 2 enyhén illuminált csaj, 1 srác, tantra, 2 doboz gumi... ezek a mai fiatalok, milyen erkölcstelenek... – vagy nem tudom

Nade végülis 3kor csak Timiékhez értünk mindhárman és elfogyasztottuk a megérdemelt pihenésünket…;)

Nos, hát eljött ez is.
Elmúlt megint egy év.
Cím szavakban lássuk mi történt velem:

• Timike
• Kft
• Eme
• Ra
• ZL – off
• JMG – on

Nem csak átvitt értelemben, hanem ténylegesen is…
Indulnom kell munkaba.

Minden nappal jobban
vágytam rád,
minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt
fontosabb még,
mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt
nem felejtem már
De még…

…bárhogy kérsz,
mennem kell tovább.
Ne hidd, hogy úgyse fáj
így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
ha tényleg véget ér,
csakhogy adj majd új esélyt.
Mondd, hogy: látlak még ne félj!

Percek óta csendben nézel rám
nem hiszem, hogy visszatarthatnál.
Vajon mért nem vettük
könnyedebben az életet?
Mért akartad mindenáron
azt, hogy más legyek?
Mert így

…bárhogy kérsz…

És ha zápor hull le rám
a szívem is enyhül tán.
És a napsugár
majd hoz még száz csodát.

…bárhogy kérsz…

Nem tudom, hogy ez jót tesz-e nekem, de meghallgatom.


Nagy Szerelmes Lemez


I wanna know where you belong,
I wanna know why I sing this song.

I try to show how much I feel,
is that a dream or is it real?`

I never look where you belong,
until I’m gonna sing my song.

Is it a lie or is it true?
So many tears I’ve cried for you.

Oh ho oh ho a million tears for you

A Million tears that i have cried,
I wish you where right by my side.

I try to show how much I care,
believe in me I will be there.

I never knew where you belong,
whenever you just hear my song.

Is it a lie or is it true?
So many tears I’ve cried for you.

Oh ho, oh ho, a million tears for you,
Oh ho, oh ho, a million tears for you

Where in the world, where in the world,
where in the world did I get this hurt?
I don’t mind, yeah I don’t mind.
If you call me bad, call me wrong,
call me anything but your own.
I don’t mind, yeah I don’t mind.

I don’t care if you leave me.
I don’t care if you go away.
I don’t care if you wanted this.
I don’t mind.

Break it up, break it up, break it up, break it up my love.
If you think that you can’t stay with me break it up my love.
Oh break it up, yeah break it up, oh oh break it up, yeah just break it up.

So where in the world, where in the world,
where in the world can I hide this hurt?
I don’t mind, yeah I don’t mind.
If you call me sad, call me strong,
strong enough to make it on my own.
I don’t mind, yeah I don’t mind.

If you tear down your walls inside
go for the brandnew ride
but babe please don’t let me so, oh oh oh.

Break it up, break it up, break it up, break it up my love.
If you think that you can’t stay with me break it up my love.
Oh break it up, yeah break it up, just break it up, oh oh break it up.

Oh oh oh, break it up, break it up, break it up, break it up my love.
If you think that you can’t stay with me break it up my love.
Oh break it up, yeah break it up, just break it up, oh oh break it up, yeah.

No one else can touch me like the way you do
Nothing seems to hurt me when I am close to you
And I hope that we can spend our lives together
I truly wish that this could last forever
For you and me

And when you cry tears keep on falling
I still feel your love for me is true
And when you cry tears keep on falling
I can see that you are feeling blue

For me and you

Hatalmas köd van, Budapest szebbik felén legalábbis ez az ábra.
Gondolom a pesti oldal is hasonszőrűen fest.

Nézelödöm kifelé, közben felcsendűl Desperadótól a Szabad vagy…
Valahogy a sötét, a köd és ez a zene most mindent elmondanak a hangulatomról…

Nem tudom már mit akarok Timitől, vagy akarok-e valamit.

Azt tudom, hogy még szeretem.

De ez így kellően meddő…