DjZoNe blogol

Avagy inglisül Buried névre hallgató spanyol-amerikai-francia filmdrámát sikerült végignézni péntek este.

Olvass tovább

Hónapok óta különböző filmek előtt feltűnt az intrója ennek, a mozgalmasnak ígérkező Matt Damon és Emily Blunt nevekkel fémjelzett, alapvetően akciódús, romantikus, sci-fi elemekkel tűzdelt thrillernek.

Olvass tovább

Nos, ez a film is felkerül az “Filmek, amiket véletlenül néztem meg” listára.

Ugyanis eredetileg Szerelem és más drogokat akartunk nézni, de az csak Duna Plázában volt, ahhoz korábban kellett volna indulni, stb-stb. Így ráböktünk egy filmre találomra. Korábban olvastam róla egy kritikát és abban dicsérték Nicolas Cage alakítását, ellenben lehúzták a filmet, hogy jót tett volna neki egy jó rendező.

De a legnagyobb bajom, nem is ez volt vele… Olvass tovább

Miután az Avatart hónapok óta vetítik itthon úgy gondoltam, hogy a kezdeti baromi nagy érdeklődés lecsengett, és majd csak lehet kapni már IMAX 3D-re normális helyre jegyet. Tévednem kellett.

Márciusban leveszik a műsorról, és persze első második sorban van már csak 1-1 szabad hely a következő nem egész két hétre. A hozzám hasonló céltudatos, ám de nem túl ráérős ember ilyenkor előveszi a tárcáját, és megkérdezi hogy “Mennyi?”.

Olvass tovább

Nos, a premier után egy héttel, vagyis szerdán megnéztük Andorkával a Bukottak bosszúját. Vegyes érzések keringtek bennem, de azzal a megnyugtató érzéssel jöttem ki a teremből, hogy “ez jó volt”.

Olvass tovább

Tegnap galád módon meghívtam ebédelni Anitát 2 órára, ezzel szemben, negyed nyolckor jöttünk ki a Palace Westendből, a címben említett film után, fájó rekeszizmokkal. Ami talán nem véletlen, mivel ez a Cooltúra rendezőjének új filmje.

Egy teljesen vállalható módon kretén filmet láttunk, ahol nem csak az agyatlan baromság domináltak, kellően mozgalmas, és csavarokkal teli volt a történet, persze az elmaradhatatlan rózsaszín klasszikus amerikai esküvő sem maradhatott el.

Olvass tovább

Általában kerülni szoktam a magyar filmeket, legalábbis az Üvegtigris óta erős fenntartásaim vannak velük kapcsolatban. Bár a romantikus témájú ám de reklámokkal teletűzdelt populista filmeket szivesen néztem, (Csak szex és más semmi, S.O.S. Szerelem, 9 és fél randi), bár ezekből volt ami jól, volt ami kevésbé jól sikerült.

No de, a Valami Amerika folytatásáról túl sok jót hallottam ahhoz, hogy ne legyek rá kiváncsi. A film megnézésének az apropóját egyébként Dia drága szolgáltatta, azáltal, hogy volt némi nemű gondja, amihez kellett egy erős váll, két fül, egy kis szénhidrát bomba. Ezt toldottuk meg a filmmel és teljes programunk volt, késő délutántól, egészen este tízig.

A film nagyjából a feléig a nézhető kategória volt, néha felnevettünk rajta, de igazából semmi extra. Azt hittem a hangulata végig ebben a milliőben fog telni, ámde innét indultak be a filmben a sok mókával kecsegtető romantikus sokszögek, amik jót tettek az összkép érdekében. Volt pár picit erős poén

- Mit gondolt akkor, amikor csak ott ültek egymással szemben? Gondolt erotikára?
- Akkor amikor közölte vele, hogy meghalt az anyja?

Volt egy-két gyenge megoldás a filmben. Például a sztriptíz báros rész, amikor akinek fehér bottal kell megmutatni a film trükköket is láthatta, hogy nem Szonja volt a táncos lány.

No, meg volt pár erősen kiszámítható rész. Amikor valaki egy konténer mellett telefonál, miért kell feltétlenül bele dobnia a telefont. Aztán miért szólal meg azonnal, és miért kell csoportosan utánna ugrani?

Aztán lenne még pár kérdésem. Például, ha a kőbányai textilgyárban történt a bokatörős baleset, miért kell a Váci úton menni a mentőnek? Főleg kifelé

Viszont a kötekedésem ellenére, nekem nagyon tetszett, szerintem ő is méltó helyet fog elfoglalni a jövőben a dvd gyűjteményemben.

Nem egy mai film, mert már egy jó ideje forog a mozikban, sőt most kezdik levenni programról teljesen. De én, csak most hétvégén jutottam el oda, hogy megnézzem.

Olvass tovább

A vasárnap délutáni sétálós bezélgetős utunk első állomás az Oktogonnál lévő ajándék és ital bolt volt, ahol lehet kapni üveges redbullt. Itt fel is tankoltunk, mert nyúzotak voltunk… Olvass tovább

Nos, 18:45-től mozizunk Dorkával az Óbudai Palaceban.

Az eddigi évek Westend függőségéből próbálok éppen kigyógyulni. Ennek első jele volt a Duna Plázában nézett 300, a múltheti Mammutban nézett 9 és fél, és ebbe a sorba szépen beleillik ez is így jól

Ezután este 9 körül még lesz egy programom, amiért édesanyám már 2 hónapja rágja a fülem.
De végül rászántam magam…

Így két héttel a debütálás után csak elmentünk Bridgettel megnézni Sas Tamás új filmjét, a 9 és fél randit, a Mammut I-ben. Olvass tovább

Nos, ismét egy film amire régóta vártunk.
Az Indiana Jones folytatása..!

Remélem ez nem rombolja le az eddigi Indiana Jones filmek emlékét és renoméját.

Szóval igen, régóta vártam ezt a szépséget, de szombaton megfelelő társaságot találva elmentem megnézni, az oly sok kritikát kapott Arany iránytűt.

Mielőtt ezt elkezdtem írni, megnéztem a port.hu vonatkozó ismertetését a filmről, a szereplő gárda áttekintése céljából.

Elolvastam a történet intróját, és hirtelen arra gondoltam, hogy a film felénél mentünk ki Csillával, de nem. Mert volt felszaladó betűk, meg azért csak másfél óráig tartott, meg minden. Aztán rájöttem, hogy mivel a Gyűrűk urának alkotói művelték ezt is, a leírt ismertető sokkal inkább a sorozat többi részére vonatkozik, ahogy ezt az ott kommentelők is megjegyezték.

Azon gondolkodtam, hogy vajh véletlen-e hogy októberben jelent meg a Csillagpor című film, amiben narrátor szerepet játszik, a Gandalfként elhíresült Ian McKellen, aki Az aranyi iránytűben pedig Iorek Byrnison hangja. Ez a film is a mágikus Csillagpor körül forog…

Aztán lehet, hogy csak túlkombinálom, és fikció az egész

Szerintem jó huzás volt, a Gyűrűk urával szemben, hogy itt az első részben bőven volt izgalom, és cselekmény, meg minden más, nem csak véget nem érő magas röptű beszélgetések a történet mítikus hátteréről

Mindegy, alapvetően nekem bejött, annak ellenére, hogy voltak benne zavaros, és kevésbé átgondolt részek. De a fantasy világ ismét magával ragadott, és körmöt rágva fogom várni a folytatást.

Ma már volt szó mozi előzetesről, de ez muszaj.
21 év után visszatér idén decemberben, a Macskafogó.

Ma kikerült fel a netre, egy gyengébb minőségű trailer. De azt igérik a macsakfogo.neten jobb minőségben van kint. Ehhez képest így este kilenckor nem is érhető el…

Szóval a premier decemberben, erre is várom az önként jelentkezőket, csoportos moziban megnézős estére. Gyanítom ennél is lesz valami olyasmi hogy premier elötti este lenyomják mindkét filmet egyszerre

A következő film ami érdekel.
De februárig várni kell még rá.
Viszont jelentkezőket várok még a közös megnézésre
Olvass tovább

A kora hajnali fekvésnek két következménye lett, az egyik hogy elaludtam, a másik ennek folyományaként az, hogy negyed négyet mutatott az óra, amikor ránéztem, így Tibi esküvőjéről igencsak sikerült lemaradni… #%!?&*!?@!? Olvass tovább

Nos szóval tegnap este sikerült megnéznünk a Lecsó címet hordozó Pixar csoda mesét. Eredetileg hárman mentünk volna, majd úgy gondoltuk, hogy Timit is magunkkal csábítjuk

Szerintem a Pixar egyre nagyobb animációs filmeket alkot, és jelen esetben a “látványos, animációs, jajj de poénos, jajj de édes” dolgokra rakódott egy mély morális mondanivaló is. Ezen kivül jól megformált személység rajzokat vonultattak fel, belső harcot vívtak a szereplők magukban, és persze ismét egy alternatív happyendet láthattunk. Ezért tenném a “mindenki számára kötelező” kategóriába.

A film végén Anton Ego monológja pedig zseniális. Elmondta többek közt, hogy kritizálni nagyon könnyű, mivel a kritikusnak semmilyen felelőssége nincs, amíg az alkotónak csak az van. Érdekes volt figyelni a személység változását a képkockák alatt.

Számomra a legérdekesebb az volt az egészben, hogy egy klasszikusnak mondható siker receptet követett fő hösünk Remy. Volt egy álma, hogy főszakács legyen. Mindezt annak ellenére, hogy ő csak egy mezei rágcsáló volt. És bármennyire is elérhetetlennek tűnt, harcolt érte. Megtanult olvasni, fellül emelkedett saját korlátain, és elérte amire vágyott.

Persze, nyilván hollywoodi fantazmagória, de a Lecsó (Ratatouille) mondanivalója szerintem megszívlelendő.

Még egy film amire kiváncsi vagyok…

Ismét élményekben gazdag hétvégén vagyok túl.

Péntek este 9 után indultunk neki a városnak így csoportosan. Történetesen Andrással, Ákossal, Károllyal, kangival és Kalózzal vágtunk neki kulináris élvezeteket ígérő túránknak. Első állomásunk a Liszt Ferenc téri Barokko volt Olvass tovább

Ma reggeli brózolgatásom közben belebotlottam, a címben említett film tízperces előzetesébe.
Nem rossz, sőt impresszív. Bár a megszokott “az ellenség hatalmas túlerőben, modern technológiával, nekem pedig csak egy kilenc miliméteresem van, 2 tár lőszerrel, de legyapom őket” irányvonalat követi, az intró alapján legalábbis mindenképpen. Azért elfogok rá menni úgyérzem.

Nem azért, mert különösképpen Die Hard fan lennék, hanem ilyenkor előjön a naiv gyermeki lényem, és élvezem ezt az “én egyedül megmentem a világot” karakter által formált hangulatot, ami számomra egyet jelent Bruce Willis alakjával.

A premier jövőhét csütörtökön lesz ha minden igaz. Szerintem meg kellene nézni így kollektíven.

Mellesleg azt susogják, hogy folytatás várható