DjZoNe blogol

A ma esti szolid sörözés végülis hajnali fél 4ig tartott…

Úgy indult ugyanis, hogy elvileg 7-re mentünk volna Fanyűvőbe. Nekem egy kicsit elhúzódott a munkám az irodában, ezért úgy gondoltam majd 8 körül elindulok. Ellenben az időjárás más véleményen volt, mivel aznap volt ilyen szép esős, viharosan szeles, nyálkás undorító szar idő.

Így háromnegyed kilenckor jöttem le az irodaházból, és kezdtem el slattyogni Lehel tér irányába, és közben Judittal cseverésztem telefonon, majd WBben érdekesen ismerős arcokat véltem felfedezni. Gyakorlatilag a teljes brigád itt kötött ki, mivel Fanyűvőben valami nyögdíjjas rendezvény volt.

Amit sajnáltam, hogy Lippinek lekellett lépnie, az okát pedig mégjobban sajnálom, és innét kívánok jobbulást édesapádnak.

Aztán, még megtudtam, hogy Papszi nem akkora összeget kapott a cégből, mint amennyi közszájon forgott. De most már van elsőkézből lévő authentikus információm, amit némiképpen azért beárnyákol mindkét részről némi vér aldehid szint…

Nos szóval WBben, nagyságrendileg fél 3ig lehettünk. Az utolsó 2 órában viszont mélyenszántó beszélgetést folytattunk nagyjából 5en. ( Wanda, Ziona, Papszi, Vudu és jómagam. )

Ezek után úgy határoztunk, hogy bizony neki indulnánk a nagyvilágnak, meg úgy hazafelé, és minden hasonló. Majd hastájékon némi nyomást éreztem, amit szokás éhség érzetnek titulálni, ezért Zióval betértünk Szerájba, azzal az előre megfontolt szándékkal, hogy valami erkölcstelenül finomat, és egészségtelent tömünk magunkba. Ami gyakorlatilag bármi lehetett volna, ami török kaja. Viszont mivel nem volt már csirke husuk, ezért maradt az Orman Kebab, azaz zöldséges pulykaragu rizzsel

Végül amikor kijöttünk, nem éreztem már jól magam ahhoz, hogy tovább beszélgessünk, mert erős “telezabáltam magam, álmos és fáradt vagyok, holnap meg meló” érzés urakoldott el rajtam, szóval Vígszínház elött gyors búcsú, bepattan taxi és home.

A hajamból csöpög a víz, amely az esti sörözés során sérómba szivárgott dohány füstöt volt hivatott eltávolítani.
Most, itt ülök egy szál semmiben és csak meredek magam elé.
Szerintem megint sikerült jó hangulatot varázsolni egymásnak.

Ezt levezetendő lemásztunk a Star Kebabig. Miután megfáradt gyomrunkba némi hús-, zöldség-, tej- és lisztszármazékokat tömtünk, alaposan kielemeztük a Baklava természetét, és hogy melyik a jobb, a világos tekercs formájú, a fehér, avagy a kakaós.
Én maradtam a kakaósnál, Papszi a sima tekercsre szavazott.

Mindketten jól jártunk úgyérzem, mivel török kajából nincs rossz, csak szarul elkészített.

"Szeretem bazdmeg, ahogy pörögsz és intézed a dolgokat."

Ez pedig nagyon jól esett, köszönöm.

Voltam tegnap egy interjún.
Behívtak ilyen állásinterjú szerűségre.
A cég kivülről lehet fel sem tűnne, mivel egy ajtó, mindenféle felirat nélkül egy sarkon.

Tejszínű üveg, kamerás kaputelefon, metál kilincs, és a többi.
Bemegyek. Több biztonsági ör, kamerák, monitorok.
Néven szólít a recepciós csaj. Vártak rám.
Kapok egy frissen iktatott “visitor” kártyát.
Bevezetnek a tárgyalóba, ahol a tulajdonost, és az egyik vezetőt várom.

Keményebb biztonsági intézkedések vannak mint a belügynél…
Beszélgetünk, szakmai kérdésekről faggatnak.

- Mit jelent neked az internet?
- Mondj nekem 1 PHP dokumentációval kapcsolatos oldalt.

Majd az egyik tulajdonossal beszélgettünk emberi és morálisabb dolgokról, majd pénzügyekröl.
Végül elválunk, kikísérnek, leadom a kártyát.
Azt mondják a héten még egy csinos hölgy felhív, és tájékoztat az eredményről.
Meglátjuk.