DjZoNe blogol

Tegnap este Becketts-ben ugrott be egy érdekes momentum, még a középiskolás éveimből.

Középsuli alatt volt egy kávézó ahová jártunk, suli előtt, után, közben, ritkán pedig helyette. Persze, akkoriban még csak forrócsokizas ment, legalábbis részemroő. Köszönhetően annak, hogy anyukám arra nevelt, hogy a kávé fujj rossz es egészségtelen.

ber kezébe akadt az árlap, és a csúcsok csúcsa, az überálesz a listán, amin mindig morfondíroztam akkoriban, hogy vajon milyen is lehet, az az Irish coffee volt. Ír whiskey, kávé barna cukorral es tejszínnel…

Olvass tovább

Elválásunk után vonatomra szállva,
Ősz hajszált rejtett fekete garbóm válla.
Szőkéhez vagyok szokva mostanában,
De édesanyám ilyet hord már, az ő korában.

Tartom kezemben, s vizsgálom lelkesen,
mint, ki sosem tartott kezében egyet sem.
Barnától fakóig váltakozik rajta színben,
Tudom, sok a verejték ebben a mély, ősz fényben.

Ablakból kihajolva ujjaim közé fogtam,
S úszott a szélben, ahogy erősen tartottam.
Verődött fel-le, s még százszor, meg ezerszer,
mint a jó anyám, kit az élet próbál, és elver.

Elengedtem, végül Szárszó előtt nem sokkal,
Tovaillant, s már pihen, tán kövek közt, az ágakkal.
Én jól tudom, nem méltatlanul visel ősz koronát,
Ki derekasan nevelt fel, s kiállt ennyi próbát.

Utána meredek, fájó szívvel, mikor így elválunk,
Kalauz füttye szól, mikor kérdezed újra mikor látunk.
Más felé járok mostanság, haza ritkán visz már vonatom,
De, sosem felejtem, mit kaptam tőled, anno, otthon.

Az imént hívott Gabo, beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a tegnapja. Mivel neki is találkája volt, az áldozatával, és nekem is az enyémmel.

A vége felé elejtett, egy ilyen mondatot, hogy “You know, I have to say, I’m in a relationship”.
Mire a válasz, “Yeah, I know. Me too.”

Fura kimondani, még furább leírni, de most boldog vagyok.
Nagyon hosszú idő óta először, felhőtlenül.

Visszaolvastam az előző bejegyzésem, és azon gondolkodtam, hogy – bár ilyet még sosem tettem – hogy visszahúzom azt a bejegyzést, mert már nem aktuális.

De, ezek alapján a fél blogom visszahúzhatnám, szóval így nem lenne értelme naplót írni.
Olvass tovább

Ami a régi; álmosságtól fejfájósan, és éhesen botorkálok a villamos felé, hogy munkába induljak. Az éhséget és fejfájást csillapítandóan Monster Rippert iszom.

Ami új; Olvass tovább

Pár perce olvastam, a mindannyiunk által látott, pünkösdi Szabadság-híd Turuljáról leugró férfi családjával készült interjút itt.

Ő az apukám. Nagyon jó ember volt. Írjatok róla valami szépet.

Szólt a mondat, ami után elmosolyodtam, majd elszorult a szívem, és a következő levegő már könny formájában jött ki…

Ilyen is régen volt velem…

A szangvinikus személyiségtípus, a szakirodalom szerint hajlamos arra, hogy a történeteket kiszínezze, a valóságtól elrugaszkodva, az objektív tájékoztatás elvét – hogy, politikailag korrekten fogalmazzak – felrúgva, a történteket máshogy mutatja be.

Ez a kiszínezés, alapvetően nem káros. Sőt, önálló műfajként, mint standup comedy él és virágzik nagyon régóta. Olvass tovább

Legyetek jók ha tudtok, a többi nem számít.

Persze, meg a jó elnyeri jutalmát, boldogan éltek, amíg meg nem haltak, szól a bullshit mesék vége klasszikusan. A valóságban pedig ez valahogy sosincs így. De mindegy, teszek még egy utolsó próbát, más út úgy sincs igazából.

Olvass tovább

Van olyan, amikor halmozódnak az érzések és a káosz az emberben. Ezt ki így ki úgy szokta kiadni magából.
Én ilyenkor általában énekelni szoktam, éppen lelkiállapottól, vagy a dolog természetétől függő mit választok.

Olvass tovább

A történet azzal indult, hogy mielőtt a hosszú hétvégére hazajöttem volna, az én jó édesanyám elkezdett duruzsolni a fülembe, hogy hát ő akar venni egy tanyát…

Olvass tovább

Nos, mivel hetero Terényi Gábor alias Seedorf barátunk, már az igazak máját issza el, a szülinapi buliján, így gondoltam, a nem megjelenteknek azért megmutatom, hogy milyen tortákból maradnak ki.

Olvass tovább

Ez a kérdés egy jó ideje foglalkoztat.
Vannak olyan dolgok, amiket nagyon régóta görgetek magam előtt.

Ezekből sok minden elfelejtődik, de jönnek helyette újabbak, nyilván a legtöbb abból van, ami elkészül.

Mostanában a fejemben lévő aktuális lista:

• elkezdeni az Új WordPress 3.0 fordítását (jelentem, tegnap ezt Győzővel megkezdtük!)
• időt szánni arra, hogy linux alatt kikísérletezzem működik-e a 6555-ről a mobilnet (kipipálva)
• az összes hátralévő domainek áthozása deninettől (kipipálva)
• befejezni a TeleWiW nevű projekt számára a monitoring URL-t és a dokumentációt (ez folyamatban)
• új verziót kiadni ACE nevű csodás pluginemből (in progress kb 50%-on áll)
• januárban készült képeket átnézni, rendszerezni, bejegyzés csinálni az eseményekről (nagyrészt kész, de kettő még hátra van.)
• Összerakni az új szerverem (ehhez várok még egy 3.4-es csodás Xeon-t, a másik mellé, meg pár SCSI diszket)
• és a legutálatosabb: számlázni… Na, ez még sehogy sem áll. Bevallom férfiasan, pedig idén még csak 1 számlát állítottam ki, igaz abban elég sok nulla volt
• És persze az én kis projektjeim, mint hogy új kinézetet adjak napsugar.net-nek, elkezdjem a tranceportal.hu -t, valamint egy új idézetes oldalt is.
• Feltölteni tartalommal a magneto.hu -t (van kb 2 statikus oldal rajta, meg egy e-mail jelszó csere. Több mint a semmi)
• Befejezni az XML-RPC alapokon nyugvó automatikusan szindikálódó webkettes csoda oldalam, amit másfél éve igérek. (az xml-rpc engine megvan, már csak az apikulcsos dolgot kell megírni, meg a design)
• Átírni a morrisons.hu-t buddypress alapúra

Néha attól tartok, hogy majd 6 láb mélyen érem utól magam, hamarabb nem.

Pedig elhatároztam, hogy nem vállalok új melókat. De néha kurva vagyok, mert igen van az a pénz, amiért igen…
Ilyenkor meg bánt a lelkiismeret, hogy a saját szarjaimmal nem haladok. Ördögi kör.

Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:

A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…

Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.

Olvass tovább

Zeneileg totális zavar van nálam pár napja, mert felborult a harmóniának nevezhető állapot kedves külső behatásra. Így most válogatatlanul hallgatok mindent, ami eszebejut, elkezdem dúdolni, vagy éppen üvöltözni.
Olvass tovább

Olvass tovább

No, nem mintha nem kaptam volna elég, ajándékot a szülinapom kapcsán,
de az elmúlt időszakban voltak kemény, hajtós időszakaim. És úgy gondolom, hogy az ember alapvetően képtelen kisebb-nagyobb jutalmak nélkül hosszútávon jól/kiemelkedően teljesíteni, ezért megajándékoztam magam pár dologgal

Olvass tovább

Egy kép az első tabon, mindig nyitva.
Egy zene, amit hallgatok hozzá amikor nézem.

Mégis más alszik ma nálam.
Mert ő elérhetetlen.

Undorító érzés amikor, valaki mondd valamit, és érzed, hogy az igazság messze van ettől.

Védi az álláspontját. Ezért vérre menő viták vannak, amikor tudja, hogy érzem, hogy kilóg a lóláb.
Nem lehet elmondani.
Nem szabad, semmi áron.

Megbánt, csak felejtsd már el. Olvass tovább

Hogyan kell a plátói dolgoknak véget érnie?
Olvass tovább

Zenéket keresgéltem, és közben akadtam rá ATB – Let U Go 2005-ös reworkre.
Ez a zene, valahogy mindig is különleges volt a számomra. De most beugrott, hogy miért.

Olvass tovább