DjZoNe blogol

Erre a kérdésre a default válaszom általában az, hogy nem. Amikor mondjuk emberi-, pár-, üzleti-, vagy munka kapcsolatról van szó.

Viszont számomra, az üzleti kapcsolatnak vannak olyan területei amik igenis nehézséget okoznak. Viszont, nem egyik vagy másik partnerrel kapcsolatban, hanem mindenkivel, és általában mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha ez szóba kerül.

Olvass tovább

Most érkeztem haza a filmnézésből, amit életem Évájával sikerült elkövetni.

Szóval, egészen friss az élmény még, és gondoltam, inkább most örökítem meg, mint később, amikor túl cizellálnám a dolgot. No, meg így talán egy picit eredetibb és hitelesebb is tőlem. Elvégre ez mégis csak a személyes naplócskám.

Elöljáróban annyit elmondanék, hogy senkinek sem olvastam elemzését/kritikáját róla, szóval bárki véleményével összecsengés valószínűleg nem a véletlen műve, hanem az egy húron pendülésé

Olvass tovább

Mióta megy a nagy vebkettes szósölnetvörkinge hájp sokan tudni vélik, de minimum aggasztónak tartják, hogy az emberek kevesebbet találkoznak személyesen, hogy mindenki a gépe előtt kockul, és szélesedik a szakadék az egyes emberek között, elsivárodnak a kapcsolatok stb. Ezerszer hallottuk/olvastuk már.

Olvass tovább

Miután az Avatart hónapok óta vetítik itthon úgy gondoltam, hogy a kezdeti baromi nagy érdeklődés lecsengett, és majd csak lehet kapni már IMAX 3D-re normális helyre jegyet. Tévednem kellett.

Márciusban leveszik a műsorról, és persze első második sorban van már csak 1-1 szabad hely a következő nem egész két hétre. A hozzám hasonló céltudatos, ám de nem túl ráérős ember ilyenkor előveszi a tárcáját, és megkérdezi hogy “Mennyi?”.

Olvass tovább

Aki olvasta Bereznay András – Kibulizott ország című írását, annak nem igazán kell magyarázni a jelenleg választási rendszer visszás oldalait.

Ami a valódi anonim szavazást mindig is nehezítette az a kopogtató cédulás rendszer. Ennek az árnyoldalai tegnap kezdtek el legmarkánsabban megmutatkoni. A “módszerváltás” óta eltelt huszonegynehány év legdurvább kampánya előtt állunk, talán nem is véletlenül.

Olvass tovább

Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:

A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…

Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.

Olvass tovább

Olyat, mint gasztro, elég régen írtam, szóval jöjjön most egy ilyesmi

Valamikor novemberben nyitott a Westendben egy új hamburgeres, amire az utóbbi pár hónapban sikerült is kegyetlenül rákattanni. Sőt, jó szokásommá vált, hogy embereket viszek, küldök oda gyomor tartalmukat megtölteni. De mi is ez a hely?

Olvass tovább

Az előbb kaptam Csu-csutól,a The Room névű “blog” linkjét.

Az alap történet annyi, hogy egy állítólagos Neuman Ádám nevű programozó srác Erdélyben meglátogatta két ismerősét, és egy panzióban szállt meg éjszakára. Reggel egy tökéletesen lezárt szobában ébredt, ahol minden van, ami az élethez kell, csupán kijárat nincs…

My moonlight

Olvass tovább

Igazából bor témában nem túlságosan számítok szakérőnek, sőt az izlés világomon, mind a kemény vonalas borászok, mind pedig a bor fanok mosolyognak.
Bár, ez engem igazából a legkevésbé sem érdekel.

Tény azonban, hogy az elmúlt években bármennyire is próbálkoztam, szárazsági szintben a fél édes alattiakat nem tudom meginni, így nálam csak a desszert bor kaliberű dolgok, aszuk, esszenciák, gyümölcsborok és ilyesmik kerülhetnek szóba. Több könnyed, friss bort is kóstoltam, idén is, meg úgy általában is, aminek jó lehet, az illata megnyerő, az első korty után vattát köpök tőle.

Ezért azok, akik szerint a száraz bor az igazi, a többit pedig ki kell önteni, kérem most távozzanak, mivel hatalmas eretnekségek fognak következni.
Olvass tovább

A mai meleg felvonulás kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mitől lesz valaki egyenlőbb a másiknál, mitől van valamitől több joga, mint bárkinek, mitől lesz hangosabb a hangja, mitől szabad neki többet, és egyáltalán miért tehet meg valamit amivel ha közvetve is mások alkotmányos jogát korlátozza.

A folytatás utáni írást, csak azok vegyék magukra, és csak azokra vonatkozik, akik kimentek felvonulni ma. Nincs bajom a melegekkel, viszont azokkal igen, akik mások nyugalmát, és alkotmányos jogait akadályozzák közvetlenül, vagy közvetve a meleg lobbin át a hatóságon keresztül.

Olvass tovább

Tegnap délben, egy egészen masszív este után rángatott el Scold ebédelni a Piliscsabai Kopár Csárdába. A mérsékelten másnapos, de főleg gyűrött gyomromnak nagyon jót tett, a vidéki levegő, nyugi és az étterem által kínált földi jók.

Egy jó magyar Gulyás a Kopár Csárdából

Olvass tovább

Tegnap galád módon meghívtam ebédelni Anitát 2 órára, ezzel szemben, negyed nyolckor jöttünk ki a Palace Westendből, a címben említett film után, fájó rekeszizmokkal. Ami talán nem véletlen, mivel ez a Cooltúra rendezőjének új filmje.

Egy teljesen vállalható módon kretén filmet láttunk, ahol nem csak az agyatlan baromság domináltak, kellően mozgalmas, és csavarokkal teli volt a történet, persze az elmaradhatatlan rózsaszín klasszikus amerikai esküvő sem maradhatott el.

Olvass tovább

Meglepődtem magamon anno, hogy mennyire magával ragadott a kosztümös, háborús kaliberű fantasy világ, anno amikor a Gyűrűk ura második részét megnéztem. Mivel az egyről sokan lebeszéltek. Nos, szánom-bánom de azt a részt még nem pótoltam, csak nagy vonalakban.

Viszont a Király visszatérbe beleszerettem, ezután pedig az Eragorn, és az Arany Iránytű is elvarázsolt.

Ma találtam egy HD minőségű profi filmet, ami a következő A hobbit című történet és a trilógia első része, a Gyűrű szövetsége közti történetet dolgozza fel. A címe Vadászat Gollumra.

Olvass tovább

Miután múlt vasárnap Vörivel megebédeltettük Scoldot, megtudakoltam Rebekától, hogy kívánja-e láttamozni ma is a csúnya fejem, és mi lenne, ha egy kommersz mozizást iktatnánk ma, a tegnapi ismerjük meg a várost séta helyett.

A cél annyi volt, hogy valami vígjátékot nézzünk, amit egyikünk sem látott. Ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt a Hannah Montana című film.

Olvass tovább

Önmagában évek óta idegesít a jelenség, amikor valamely embercsoport, azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű, és bármilyen jogalapja is van mások relatíve normális életét megzavarni azzal, hogy krónikus feltűnési és bandázási viszketegségek közt utcára vonul. Teszik ezt, akár árpád-sávos zászlóba öltözve, akár Dr. Molotov koktéljaival felvértezve, akár szivárvány sátornak díszítve, vagy mint tegnap biciklivel.

Olvass tovább

Vasárnap este galád módon levadásztam egy doboz Pilóta kekszet, és erős feltevéseim vannak, meg pár összeesküvés elméletem.

Olvass tovább

Nos, a történet lényege annyi, hogy Roninak a záros határidőn belül meg fog jelenni az első könyve (remélem nem az utolsó ), amivel kapcsolatban az a megtiszteltetés ér, hogy én tervezem a borítót.

Kitaláltam, hogy nagyjából milyen képi hatást szeretnék, ezt előadva neki beleszeretett az ötletbe. Ezután elkezdtem belemászni a stock fotó szájtok végeláthatatlan tengerébe, amikor is sikerült találnom egészen sok esélyes képet. A nagy részüket egyszeri maximum 15 dolláros áron, akkora méretben, hogy tapétázni lehetne vele.

Olvass tovább

Az ünnepek előtt egyik este ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy nekivágjak az Andrássy út, Jókai tér, és Liszt Ferenc tér által határolt ubranisztikai és gasztronómiai dzsungelnek, némi táplálék keresési célból.

A fejembe vettem, hogy megnézem mit tud az Andrássy úti Pizza Marzano, mivel szinte minden reggel és este előtte megyek el, de ég a pofám, hogy még nem voltam, ezért erőteljesen éhes állapotomban betértem, és megnéztem.

Olvass tovább

Hónapok óta tart az előrendelés a kanadai post-grunge srácok új, sorban hatodik albumára. A folyamat koronájaként hozzám is eljutott az új korong, és nagyjából háromszor hallgattam eddig végig, hogy ne ítéljek elsőre.

Tegnap este beszélgettünk Chico barátommal az albumról, és mindketten egyetértettünk abban, hogy többet vártunk tőle. Bár, már igazából beletörődhetnék, hogy a legtöbb albumon, ha van 2-3 szám, ami nagyon bejön, akkor az már jónak számít. Nos, ez természetesen megvan.

Olvass tovább

Az elmúlt évek alatt, egészen pontosan körvonalazódott számomra, hogy a Bëlga névre hallgató csodálatos formáció miatt sosem fogom véresre sírni a párnámat, no meg eszeveszetten tobolni a koncertjükön az első sorban.

De, tegnap este átestem a tűzkeresztségen, mivel Zsuzsit elkisértem Morrison’s 2-be, ahol a fent említett, magukat mókásnak tartó hipháp együttes koncertjére.

Azt hiszem, sosem vártam még ennyire, hogy egy koncertnek vége legyen. Hogy telt ház volt, az csak egy apró szelete az estének, de sajnos nem tudom elviselni azt a fajta igénytelenséget, ami “dalszövegeikből” árad.

Oké, lehet, hogy sokaknak viccesek a szövegek, és én vagyok prűd. De én mocsok mód nem tudok ezen röhögni, inkább csak erőteljesen szánakozó arcot tudok vágni azokra, akik ezt értékelik.

Egy-két-há
K*rva anyád
Négy-öt-hat
Szopd le a f*szt
Hét, nyolc, kilenc, tíz
Nyeljél g*cit, vagy négy-öt decit

Ez most jó, nem?

Ezek után egyébként miért csodálkozunk azon, hogy a felnövő generációknál tök normális, hogy 12-13 évesen cifrábbul káromkodnik, mint amit én valaha vidéken hallottam.