DjZoNe blogol

Egy alapvetően meglepő bulin voltam szombaton a Hajógyári szigeten. Méghozzá tőlem szokatlan módon Coronitában. Nem, nem hajnal 4-kor, hanem emberi időben este 10-kor startoló bulin, ahol a trance és progressive muzsikáké volt a főszerep, a lemezjátszók mögött pedig 8 magyar DJ fordult meg.

De, nem is erről szerettem volna írni, hanem arról, hogy mi is volt a buli után.
Olvass tovább

A dolog valahol a már korábban emlegetett energia ital mániámnál indul. Igaz, ebből az utóbbi időkig igyekeztem is kigyógyulni, mert a Burn is maximum az íze miatt jó, a hatása gyenge, mint mindig is volt.

Olvass tovább

Egyet áruljon már el nekem valaki, de most úgy komolyan.

Hova tűnt most Orbán Viktor hatalmas pofája? Árvíz van, gátszakadás, embereknek el kell hagyni a házaikat, és nincsenek sehol az aktivistáik? Hol a két harmad, gyerekek? Nincs sehol az a sok tízezer ember, aki állítólag nekik összekukázta a “kétmillió” ajánló szelvény? No meg a Fidelitas?

Hol van a végveszélyben vergődő Sólyom László, aki csak farkast kiáltani tud, és államfőhöz méltatlanul viselkedni, párton kívüliként, és pártok felettiként mégis egyik, vagy másik oldalra állni? Ja, hogy a Sándor-palotát nem veszélyezteti az ár? Füle, meg szeme ilyenkor gondolom véletlenül sincs.

Hol van Senkiházy (D’artagnan) Attila, aki a farkán himbálja az antifasizmus zászlóját, meg a Dávid csillagot, és mellé énekli az Internacionálét, és metálvillázik hozzá? Ja, hogy sehol, mert éppen csinálni kellene valamit, és nem csak fasisztázni, meg nácizni, meg elmondani azt, amit a kezébe adnak.

Hol van a szcientológia hős védője, Szakasits Árpád méltó utóda, Schiffer Andriska? Vajon a mai ülésnap után még a kijáratot keresi a Parlamentből? Vagy a következő csodás ökozöld tüntetést szervezi, esetleg a következő Critical Mass szervezéséhez ad erkölcsi támogatást? Vagy újabb sárga labdákat hajigálást készít elő?

Szépek vagytok.

Persze, az ügyvezető kormány feladata LENNE. De ezektől mégis mit lehet várni? Segget törölni önnállóan úgyis csak akkor tudnak, ha az konkrétan egy húszezres. Bajnai Gordonkának is csak arra volt érkezése, hogy szabálysértési eljárást indíttasson Vona ellen, az árvizi védekezésre még véletlen sem…
Csodálatosak vagytok.

Bezzeg, a kirekesztő, fasiszta, fél-katonai, náci, fajgyűlölő, a cigány kérdésre az önbíráskodás eszközét ajánló (idézet az LMP programjából) Gárdisták, és Jobbikosok kint vannak a gátakon, és mentik mások otthonát. Származásra való tekintet nélkül. Igen, a cigány családok házait is. Amíg ezek a szarfaszúaknak a legnagyobb gondja az, hogy vajon mekkora nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hogy Vona Gábor gárdista mellényben tett esküt…

Te jó ég… Kitartást a gátakon!

Tegnap jött körbe egy e-mail, ami után elkezdtem lázasan keresgélni online egy albumot, hallgatás céljára.
A lelkesedésem annak volt köszönhető, hogy az elmúlt 10 évben kikerülhetetlen ő, a zenéje, és a stílus, amit képvisel.

Sok top DJ-vel ellentétben akik mostanában – hogy pestiesen fogalmazzak -, elkurvultak, és korábbi mivoltukat megtagadva teljesen másfelé kacsintgatnak, mint korábban, ő megmaradta az eredeti, tiszta és hamisítatlan trance mellett. Mondom ezt úgy, hogy, mint tudjuk a trance az elektronikus zenében az a műfaj, amit a legjobban lehet ötvözni a hasonló stílusokkal. (Vagy akár a teljesen eltérőekkel is, ugye hallottunk már The Killers trance mixet, ami meg ugye indie rock/brit pop.)

A tíz évből és a tranceből, és album megjelenésből kitalálható szerintem, hogy Ferry Corstenre vonatkoztak a felső sorok. Tegnap óta érhető el az új dupla albuma, a Once upon a night. Ebbe hallgattam bele, és írok róla egy picit. Bár ugye Laurie Anderson óta tudjuk, hogy “zenéről írni olyan, mint eltáncolni az építészetet”, de azért mégis megkísérlem.

Olvass tovább

Az nem újdonság számomra, hogy viszonylag nehéz zeneileg a kedvemre tenni.
De önmagábn az, hogy a trance és progressive zenék, albumok és rádió műsorok között is sokat válogatok. Nyilván, itt sem tetszik minden.

Egyre markánsabban kirajzolódik a balearic és uplifting iránti vonzódásom.

Az eheti liblingem is egy ilyen darab. Olvass tovább

Erre a kérdésre a default válaszom általában az, hogy nem. Amikor mondjuk emberi-, pár-, üzleti-, vagy munka kapcsolatról van szó.

Viszont számomra, az üzleti kapcsolatnak vannak olyan területei amik igenis nehézséget okoznak. Viszont, nem egyik vagy másik partnerrel kapcsolatban, hanem mindenkivel, és általában mindig görcsbe rándul a gyomrom, ha ez szóba kerül.

Olvass tovább

Most érkeztem haza a filmnézésből, amit életem Évájával sikerült elkövetni.

Szóval, egészen friss az élmény még, és gondoltam, inkább most örökítem meg, mint később, amikor túl cizellálnám a dolgot. No, meg így talán egy picit eredetibb és hitelesebb is tőlem. Elvégre ez mégis csak a személyes naplócskám.

Elöljáróban annyit elmondanék, hogy senkinek sem olvastam elemzését/kritikáját róla, szóval bárki véleményével összecsengés valószínűleg nem a véletlen műve, hanem az egy húron pendülésé

Olvass tovább

Mióta megy a nagy vebkettes szósölnetvörkinge hájp sokan tudni vélik, de minimum aggasztónak tartják, hogy az emberek kevesebbet találkoznak személyesen, hogy mindenki a gépe előtt kockul, és szélesedik a szakadék az egyes emberek között, elsivárodnak a kapcsolatok stb. Ezerszer hallottuk/olvastuk már.

Olvass tovább

Miután az Avatart hónapok óta vetítik itthon úgy gondoltam, hogy a kezdeti baromi nagy érdeklődés lecsengett, és majd csak lehet kapni már IMAX 3D-re normális helyre jegyet. Tévednem kellett.

Márciusban leveszik a műsorról, és persze első második sorban van már csak 1-1 szabad hely a következő nem egész két hétre. A hozzám hasonló céltudatos, ám de nem túl ráérős ember ilyenkor előveszi a tárcáját, és megkérdezi hogy “Mennyi?”.

Olvass tovább

Aki olvasta Bereznay András – Kibulizott ország című írását, annak nem igazán kell magyarázni a jelenleg választási rendszer visszás oldalait.

Ami a valódi anonim szavazást mindig is nehezítette az a kopogtató cédulás rendszer. Ennek az árnyoldalai tegnap kezdtek el legmarkánsabban megmutatkoni. A “módszerváltás” óta eltelt huszonegynehány év legdurvább kampánya előtt állunk, talán nem is véletlenül.

Olvass tovább

Az egyik, nálam msnen fent lévő hölgyemény neve mellett olvastam a következő bölcsességet:

A jó kislány pizsamában alszik, a rossz meztelenül, az okos a helyzettől függően…

Egy picit elkapott a röhögő görcs, amikor párhuzamba állítottam a több mint 1 éve lezajlott első és utolsó esténkkel.

Olvass tovább

Olyat, mint gasztro, elég régen írtam, szóval jöjjön most egy ilyesmi

Valamikor novemberben nyitott a Westendben egy új hamburgeres, amire az utóbbi pár hónapban sikerült is kegyetlenül rákattanni. Sőt, jó szokásommá vált, hogy embereket viszek, küldök oda gyomor tartalmukat megtölteni. De mi is ez a hely?

Olvass tovább

Az előbb kaptam Csu-csutól,a The Room névű “blog” linkjét.

Az alap történet annyi, hogy egy állítólagos Neuman Ádám nevű programozó srác Erdélyben meglátogatta két ismerősét, és egy panzióban szállt meg éjszakára. Reggel egy tökéletesen lezárt szobában ébredt, ahol minden van, ami az élethez kell, csupán kijárat nincs…

My moonlight

Olvass tovább

Igazából bor témában nem túlságosan számítok szakérőnek, sőt az izlés világomon, mind a kemény vonalas borászok, mind pedig a bor fanok mosolyognak.
Bár, ez engem igazából a legkevésbé sem érdekel.

Tény azonban, hogy az elmúlt években bármennyire is próbálkoztam, szárazsági szintben a fél édes alattiakat nem tudom meginni, így nálam csak a desszert bor kaliberű dolgok, aszuk, esszenciák, gyümölcsborok és ilyesmik kerülhetnek szóba. Több könnyed, friss bort is kóstoltam, idén is, meg úgy általában is, aminek jó lehet, az illata megnyerő, az első korty után vattát köpök tőle.

Ezért azok, akik szerint a száraz bor az igazi, a többit pedig ki kell önteni, kérem most távozzanak, mivel hatalmas eretnekségek fognak következni.
Olvass tovább

A mai meleg felvonulás kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mitől lesz valaki egyenlőbb a másiknál, mitől van valamitől több joga, mint bárkinek, mitől lesz hangosabb a hangja, mitől szabad neki többet, és egyáltalán miért tehet meg valamit amivel ha közvetve is mások alkotmányos jogát korlátozza.

A folytatás utáni írást, csak azok vegyék magukra, és csak azokra vonatkozik, akik kimentek felvonulni ma. Nincs bajom a melegekkel, viszont azokkal igen, akik mások nyugalmát, és alkotmányos jogait akadályozzák közvetlenül, vagy közvetve a meleg lobbin át a hatóságon keresztül.

Olvass tovább

Tegnap délben, egy egészen masszív este után rángatott el Scold ebédelni a Piliscsabai Kopár Csárdába. A mérsékelten másnapos, de főleg gyűrött gyomromnak nagyon jót tett, a vidéki levegő, nyugi és az étterem által kínált földi jók.

Egy jó magyar Gulyás a Kopár Csárdából

Olvass tovább

Tegnap galád módon meghívtam ebédelni Anitát 2 órára, ezzel szemben, negyed nyolckor jöttünk ki a Palace Westendből, a címben említett film után, fájó rekeszizmokkal. Ami talán nem véletlen, mivel ez a Cooltúra rendezőjének új filmje.

Egy teljesen vállalható módon kretén filmet láttunk, ahol nem csak az agyatlan baromság domináltak, kellően mozgalmas, és csavarokkal teli volt a történet, persze az elmaradhatatlan rózsaszín klasszikus amerikai esküvő sem maradhatott el.

Olvass tovább

Meglepődtem magamon anno, hogy mennyire magával ragadott a kosztümös, háborús kaliberű fantasy világ, anno amikor a Gyűrűk ura második részét megnéztem. Mivel az egyről sokan lebeszéltek. Nos, szánom-bánom de azt a részt még nem pótoltam, csak nagy vonalakban.

Viszont a Király visszatérbe beleszerettem, ezután pedig az Eragorn, és az Arany Iránytű is elvarázsolt.

Ma találtam egy HD minőségű profi filmet, ami a következő A hobbit című történet és a trilógia első része, a Gyűrű szövetsége közti történetet dolgozza fel. A címe Vadászat Gollumra.

Olvass tovább

Miután múlt vasárnap Vörivel megebédeltettük Scoldot, megtudakoltam Rebekától, hogy kívánja-e láttamozni ma is a csúnya fejem, és mi lenne, ha egy kommersz mozizást iktatnánk ma, a tegnapi ismerjük meg a várost séta helyett.

A cél annyi volt, hogy valami vígjátékot nézzünk, amit egyikünk sem látott. Ennek a kritériumnak tökéletesen megfelelt a Hannah Montana című film.

Olvass tovább

Önmagában évek óta idegesít a jelenség, amikor valamely embercsoport, azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű, és bármilyen jogalapja is van mások relatíve normális életét megzavarni azzal, hogy krónikus feltűnési és bandázási viszketegségek közt utcára vonul. Teszik ezt, akár árpád-sávos zászlóba öltözve, akár Dr. Molotov koktéljaival felvértezve, akár szivárvány sátornak díszítve, vagy mint tegnap biciklivel.

Olvass tovább