DjZoNe blogol

Olyat, mint gasztro, elég régen írtam, szóval jöjjön most egy ilyesmi

Valamikor novemberben nyitott a Westendben egy új hamburgeres, amire az utóbbi pár hónapban sikerült is kegyetlenül rákattanni. Sőt, jó szokásommá vált, hogy embereket viszek, küldök oda gyomor tartalmukat megtölteni. De mi is ez a hely?

Olvass tovább

Nos, a premier után egy héttel, vagyis szerdán megnéztük Andorkával a Bukottak bosszúját. Vegyes érzések keringtek bennem, de azzal a megnyugtató érzéssel jöttem ki a teremből, hogy “ez jó volt”.

Olvass tovább

Tegnap galád módon meghívtam ebédelni Anitát 2 órára, ezzel szemben, negyed nyolckor jöttünk ki a Palace Westendből, a címben említett film után, fájó rekeszizmokkal. Ami talán nem véletlen, mivel ez a Cooltúra rendezőjének új filmje.

Egy teljesen vállalható módon kretén filmet láttunk, ahol nem csak az agyatlan baromság domináltak, kellően mozgalmas, és csavarokkal teli volt a történet, persze az elmaradhatatlan rózsaszín klasszikus amerikai esküvő sem maradhatott el.

Olvass tovább

Tegnap este felé voltunk majorannal Westendben, élelmiszer puszítás céljából. A sok harc sérült között szereplet a Burger King kínálatában újdonságban számító a sajtkrémes epres szelet.

Nos, miután ezt elfogyasztottam, vígan forgattam a kis kis háromszög alakú áttetsző dobozt, és az alján figyelmes lettem 3 matricára, amit a folytatásban meg is mutatok… Olvass tovább

Igazából alkotói válságban szenvedek… Olvass tovább

A vasárnap délutáni sétálós bezélgetős utunk első állomás az Oktogonnál lévő ajándék és ital bolt volt, ahol lehet kapni üveges redbullt. Itt fel is tankoltunk, mert nyúzotak voltunk… Olvass tovább

Ugye a hétvége mindig pénteken indul. Szélsőséges esetben szerda este, nagyon dúrva időszakomban, pedig mindennapot hétvégének érzek. Az előző postom ellenére, klasszikus hétvégén vagyok rúl. Olvass tovább

Nos, történt hogy édesanyámnak van egy szerencsétlen Nokia 6101-ese.Ezt a mókás kis kütyüt áprilisban vette.

Májusban, valami rejtélyes oknál fogva nem lehetett bekapcsolni.

Elküldtük szervízbe. Vissza jött szervízből egy hónap múlva megjavítva. Öröm-boldogság, újra lehet használni…

Ez az örömteljesnek mondható, emocionálisan túltelített állapot egészen júniusig tartott, amikor is újra megismétlődtek a fentiek. Édesanyám ismét elküldte szervízbe a telefont, majd egy hónap múlva ez a meghökkentő válasz érkezett: Olvass tovább

Egy páran tisztában vagytok vele, hogy folyamatosan lábbelivel kapcsolatos gondokkal küzdök. No, nem azért mert 48 as lábam van, mint mondjuk Milánnak, hanem mert a 43-as, de igen széles, mi több a rüsztöm is magas. Ezért gyakorlatilag 45-ös nél kisebb cipő ritkán jó rám. A legnagyobb probléma viszont mégis az, hogy marha válogatós vagyok. Olvass tovább

Eredetileg úgy terveztem, hogy kedden a maratoni Karibi estén megnézzük Szandival mind három részt egyben. Mivel ugye Westendben volt ilyen csodálatos lehetőség, hogy 2.5 pénzért este hat és hajnal fél 3 közt levetítik a trilógia minden darabját. De végül, úgy alakult, hogy nem mentünk.
Ellenben szerdán kaptam egy vissza utasíthatatlan ajánlatot Ákostól, hogy neki bizony van pár jegye a péntek esti vetítésre, vele tartok-e.

Nem volt kérdés, főleg, hogy jött még Kangi és Kalóz, – aki a nemzetközi Douglas Adams (ugye jól írtam?) féle törölközőnap alkalmából a fekete polójához és vörös törölközövel a vállán.

Nos, de nézzük a filmet.

Igen csak látványos, poénokban sem szűkölködő vérbeli mozi volt. Nem film, csak mozi.
Látványos, pörgös, izgalmas, helyenként nagyon ötletes megoldásokkal, az előző részek zenei aláfestésével, magával ragadó hangulattal és nem utolsó sorban köteg papír zsepit igénylő romantikus jelenetekkel.

És ismételten sikerült megint úgy zárni az egészet, hogy még pár bőrt le lehessen majd rántani róla.
Ahogy Kalóz fogalmazott “alternatív happyend” lett a vége. Én úgy érzem, ez még nem a történet vége, gyanítom látjuk még hőseinket, ezekben a szakadt, mocskos és rongyos gúnyákban, szelni a Karib-tenger habjait, de a Mexikói öbölét mindenképpen

Nem az a lényeg meddig élsz, hanem hogy önmagad vagy-e.

Nos, sikerült felkelni délután kettő körül. Ergó aludtam 12 órát.
Ezután Judittal úgy döntöttünk elmennék ebédelni. Szóval, akkor Westend, tömtünk magunkba némi rántott sajtot, illetve én rántott camembert áfonyával.

Majd rövid mászkálás után úgy határoztunk, hogy megnézzük a Fedő neve: Pipő című animációs filmet, miután Ditta drága rájött, hogy a Shrek producerének a filmje

Egyébként nekem tetszett, szerintem aranyos és egyben kretén volt.

A ma esti progam az, hogy Wizarddal, Lizikével és MacDeejayyel megyünk Buddha Beachre.
Kérdezték, hogy mit innék, mert mennek ital nagykerbe. Megerősítettem, hogy nem iszom alkoholt egy hónapig, nem Misikém, a te kedvedért sem.

Nyah, ma szép zsúfolt napom volt…
Voltam ugye interjún, utánna pedig találkám volt Évivel, ami végülis négyes randiba futottm, mivel beállított sanyika is, Zitussal az oldalán.
Szóval igy együtt eszegettünk Star Kebabban, majd Westendfelé vettük az irányt, akkor már Zitus nélkül.
Miután Sándorral felpróbáltunk egy Saxoo boxert a próbafülkében – najó csak majdnem – és ki Tájfunoztuk magunkat, elmentünk mekibe megtömni magunkat.

“- Itt fogyasztod?”
“- Ha lehet, akkor inkább egy asztalnál ott hátul…”

Majd befutott nyanyi, Éváéktól pedig könnyek közt elváltunk. Így csak az maradt hátra, hogy Dorcit megvárjuk, és bemásszunk valami lélekemelő filmre, ami jelen esetben a nagyon kretén T4xi volt.

Dolgunk és a film végeztél Hanna úgy döntött randizik valami csávóval igy éjfélkor, Dorcival pedig lemásztunk Morrison’sba. Ahol most nem voltak sokan, de inkább kevesen.
Ellenben emelte a hangulatot Dorina a hangjával, Pély Barna és Palcsó Tamás pedig a jelenlétével…

És nem ittam ma este alkoholt
Peti kevert nekem egy alkoholmentes ananászos limeos koktélt, amit noellel való trécselés közben iszogattam.

Pénteken fél 7 körül találkoztunk Westendben, és úgy gondoltuk ismét kellően éhesek vagyunk, ezért úgy gondoltuk benézünk TGI Friday’s nevű helyre.

Utoljára 2 éve ettem itt, szóval úgy éreztem fel kell elevenítenem az élményt

A cézár salátájuk még mindig fantasztikusan jó
De, amit valójában vacsora gyanánt választottam az a World Famous Friday’s Jalapeno Burger…
Nem mindennap eszik az ember 2 és fél ropiért egy hamburgert…
De tény ami tény, megérte az árát.

Nem volt hatalmas, de ehető méretű volt, kellemesen csipős, szezámus hamburger zsömle, egy 20 dekás jól átsült marhahús benne, emberi minőségű salátával, majonézzel, és normális sültkrumplival…
És a profizmust erősítendő a közepét átszúrták egy ilyen party pálcikával, ami az ilyen party szendvicseken szokott lenni.
Így legalább nem csúszik szét, miközben fogyasztom

Egyszerűen mesés volt

Drágám némi képpen inyecségre adta a fejét, cezár salátát evett, illetve ettünk előételnek, majd valami sült lazacos finomságot választott zöld körettel…

Vacsora közben megunkba engedtünk egy liter ananászlét, és igy egy óra elteltével fizettem 10 ropit az egész kalandért

Amit relative nem kevés, de megérte.
Viszont az anyagi körülményekben nálam sokkal jobb eleresztett kisasszony is megjegyezte, hogy ennyiért ök hatan ebédelnek…

Aztán kóricáltunk egy kicsit a nyugati városközpontban, majd úgy gondoltam tiszteletemet teszem a Lehel téri WBben, mivel Pityu alias Bozzai Andrea búcsúzott a cégtől.
Egy kézfogás erejéig maradtunk, mert nem igazából volt hangulatom az iszogatáshoz.